Mi a közös az Orbán-kormányban, a Real Madridban és - Szabó Bencében?
Dolgozott a MOB sportigazgatójaként, majd főtitkáraként is. Maradt önben hiányérzet, esetleg mit csinálna másként?
Aki hozzánk fordult, annak próbáltunk segíteni, mindenki előtt nyitva állt az ajtóm lehetett szó az ökölvívókról, a teniszezőkről, bármely sportág képviselőjéről. Az egyik fő cél az volt, hogy az anyagi helyzet rendben legyen, jöttek is az eredmények. Sokan hosszú ideig kompromisszumképesek, és inkább nem állnak bele a konfliktusokba, én nem éreztem azt, hogy erre képes lennék, az igazam érdekében sosem voltam képes meghunyászkodni.
Néha befoghattam volna a pofámat, de mindig a magyar sport érdekében védtem meg az igazamat, ezért tiszta a lelkiismeretem.
Ezzel együtt nem igazán teljes a sportvezetői karrierje, hiszen a Nemzetközi Vívó Szövetségben is fontos pozíciót töltött be, mégsem jelölték újra, valamint Magyar Olimpiai Bizottság és a sportága elnöki pozíciójáért vívott csatában is alulmaradt. Miként élte meg ezeket a – nevezzük így – veszteségeket?
Tényleg őszintén mondom: nagyon könnyen. Hirtelen csak két példát mondanék: az Orbán-kormányt is újból megválasztották 2010-ben, és azóta is ők az ország első számú vezetői. Vagy éppen Carlo Ancelottit is kirúgták korábban a Real Madridtól, idén pedig Bajnokok Ligáját nyert a királyi gárdával. Sok furcsa ember van a környezetünkben, éppen ezért nem szabad tragédiaként felfogni, ha egy választást elbuksz. Jó példa volt erre a MOB-elnöki pozíciójáért vívott harc: pár nappal a választás előtt mindegyik, politikából érkező sportvezetőnél még én voltam a befutó, aztán a döntés napján hirtelen megváltozott a helyzet. Erről a legendás”A profi” című film jut eszembe, amelyben amíg a főhős a repülőn ült, megjósolták, hogy mire leszáll, más szelek fújnak. Visszatérve a MOB-elnökválasztásra: csúnyán elbántak velem, amit talán nem érdemeltem meg. Ami pedig a sportágamat illeti: ha nem fontos, hogy valakinek nem csak jelentős sportolói, hanem szakmai múltja is van, éppen ezért nemzetközi szinten is megfelelően tudná továbbra is képviselni a sportágat, akkor nincs miről beszélni.
Sajnos sokan vannak, akik remegve féltik a napi „mutyijukat”, de ezen én csak mosolyogni tudok, és egy perc alatt túlléptem rajtuk.
A büszke családfő életfilozófiája: csak lazán!
Fejezzük be kellemesebb témával: tudom, hogy rendkívül sportos és tartalmas életet él, és rendkívül büszke a családjára. Attól sem ijedt meg, hogy 60 éves lett?
Egyáltalán nem, remélem a feleségem, Éva sem! Valóban büszke vagyok a családomra: Bence fiam sikeres sportvezető, ügyvezetőként és sportigazgatóként is megállja a helyét a III. Kerületnél, jólesik, hogy a mai napig kikéri a véleményemet, de a végén ő dönt. A 11 éves Szonja lányom a második házasságomból született, és már neki is határozott elképzelései vannak az életről. Kijelentette, hogy ne izguljak, ő úgysem vívó lesz, hanem táncosnő. Südi Iringóhoz jár, már most jól beszél angolul, és amerikai barátomnak is elmondta: ő nem „Fencer” lesz, hanem „Dancer”. A nevelt fiam a III. Kerületben focizik, a nevelt lányom pedig az Egyesült Államokba jár egyetemre, ösztöndíjjal. Ilyenkor nyáron remekül érzem magam Siófokon, a kertes házamban, nemrég vettem egy szőlőbirtokot, emellett biciklizem, teniszezem, és megpróbálom lazán intézni nem csak az üzleti ügyeimet, hanem az élet egyéb ügyes-bajos dolgait is…
Nyitókép Szabó Bence a MOB főtitkáraként is dolgozott Fotó: MTI/Kovács Tamás