„Amikor a németországi autópályán történt baleset után a bonni kórházban feküdtem, azt vettem észre magamon, hogy addigi életemnek egyfajta külső szemlélője lettem. Fogalmam sem volt, hogyan tovább és mi lesz velem? Mi lesz a családdal, az edzésekkel, a hétvégi bulikkal a Fortuna diszkóban, amelynek szervezésében élen járt az itt is jelenlévő Szabó Bence… Egy szóval súlytalannak, reménytelennek és esélytelennek éreztem magam, ám mégis abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem csak gyermekként, hanem felnőtt férfiként is egy csodálatos család vett körül. A szüleimtől rengeteg szeretetet kaptam, Anikó egy csodálatos feleség, aki mindig vigyázott rám, és ennek a szeretetteljes környezetnek a manifesztációja lettek a gyermekeink.
Miután megtörtént velem a baleset, kerestem a miértet, ám elég hamar olyan ajtók is megnyíltak előttem, amelyekről korábban álmodni sem mertem.
Nyugodt szívvel kijelenthetem: amire egészséges sportolóként vágytam, azt kerekesszékes vívóként kaptam meg. Nem akarom magam túlmisztifikálni, hiszen én csak tettem a dolgom, maradtam az az egyszerű zuglói srác,aki voltam, de igazából a balesetem után, kerekesszékes sportolóként kerültem reflektorfénybe. Ez egyben hatalmas felelősség is volt, az első Orbán kormány idején például én vázoltam föl az illetékeseknek, mi is az a parasport. A vívók egyébként egy remek család, mindenkinek azt tanácsolom, próbálja ki a sportágat, nem bánja meg, hiszen a világ legjobb dolga vívni. S ebben a közegben igazán értékes emberré is válhatsz: nem véletlen, hogy közülünk nem csak sportvezetők kerültek ki, hanem – többek között - köztársasági elnök és kórházigazgató is. Egyébként nem véletlenül szoktam mondani: a karrierem során nem az érmek megnyerése, a különböző pozíciók betöltése volt bravúr, hanem hogy visszatértem az életbe. Azt szokták mondani, hogy az ember addig él, ameddig céljai vannak. Nekem pedig még nagyon sok célom van…”
Nyitókép A Nemzet Sportolója, Schmitt Pál is méltatta Szekeres Pált Fotó: Magyar Paralimpiai Csapat/Facebook