Történelmi meccsek előtt a fehérvári hokisok

Amikor a mostani évezred elején négy egymást követő évből háromban is Magyarország rendezhette a jégkorong világbajnokság második vonalának küzdelmeit, és 2002-ben az utolsó pillanatig versenyben volt az elitbe kerülésért, akkor éreztük először, hogy „felnőtt a sportág” hazánkban.

Válogatott szinten legalábbis.

Mert a bajnokság akkor még a ’90-es évek második felének nívóját sem érte el. Ekkor gondolt egy nagyot és merészet a „fehérvári hoki atyja”, idősebb Ocskay Gábor, és megpróbálta bejuttatni a csapatát az osztrák bázisú, akkor még EBEL-nek hívott sorozatba. Nem voltak könnyű tárgyalások, de a honi hoki rajongói visszafojtott lélegzettel szurkoltak a mindenre elszánt sportvezetőnek.

A kapuk 2007-ben nyíltak meg a magyar csapat előtt, de egy ideig kicsit felülről néztek le az osztrákok az újonnan érkezőre. Ez a bíráskodástól kezdve sok téren érezhető volt. Ám az akkor a „Kisocskay” és Palkovics nevével fémjelzett gárda folyamatosan bizonyította a jégen, hogy minimum egyenrangúnak kell tekinteni a jégkorong térképén az osztrák csapatoktól halványabb betűkkel szereplő Fehérvárt. Jöttek a részsikerek, jöttek a megsüvegelendő eredmények, néha a rájátszásba is bekerült a gárda, de sokáig egy bizonyos küszöböt nem sikerült átlépnie.

Idén aztán megtört a jég! Szerencsére a szó átvitt, és nem valódi értelmében. Ha nem is tört a jég, de szikrázott, amikor a magyar csapat játékosai ráléptek, és éreztették a mindenkori ellenféllel, hogy itt most valami nagy dolog készül!

Aztán március 15-én, nemzeti ünnepünkön a fehérváriak „huszáros tetteik" megkoronázásaként történetük során először bejutottak az elődöntőbe!

Az osztrák bázisú ICE Hockey League alapszakaszát közel 50-50 mérkőzés után a Salzburg viszonylag nagy fölénnyel nyerte. A második helyen a villachi gárda végzett, de épp’csak megelőzte a fehérváriakat.

Aztán minden eddigi eredmény a feledés homályába veszett, és március elején kezdődött a rájátszás. Ha az alapszakasz végeredményét nézzük, akkor mondhatni, hogy papírforma eredményekkel.

A fehérváriak a Cortina d’ Ampezzo mellett található Bruneckben élő farkasokkal találkoztak. Utóbbiak nem voltak harapós kedvükben, vagy mondjuk úgy:

, március idusára bejutottak a legjobb négy közé.

Az ellenfél, a Villach játékosai több mint egy héttel tovább húzták a saját párharcukat a szlovénekkel, ők csak tegnapelőtt biztosították helyüket az elődöntőben.

Ez kétélű fegyver. Örök vita dúl arról, és soha nem lesz egyetértés, hogy mi a jobb: pihenten menni egy párharcba, vagy a győzelem mámorával lendületből érkezve. Kiderül.

A négy győzelemig tartó párharc

Ezt követően a csapatok két naponta játszanak, de nem az NHL-ben (és szinte mindenhol) megszokott rend szerint, hanem állandóan változik a pályaválasztó, vagyis a páratlan sorszámú mérkőzéseket Villachban vívják, a párosokat Fehérváron.

, és ha nem ér véget a párharc öt meccs alatt, akkor jövő vasárnap is.

Ugyanezeken a napokon mérkőzik egymással a bécsi és a salzburgi gárda is. Az alapszakasz négy legjobbja küzd a trófeáért.

A Hydro Fehérvár AV19 már az itteni jelenlétével is történelmet írt, de vannak még üres lapok abban az aranykönyvben.

A nyitóképen: A fehérvári játékosok köszöntik a gólszerző Németh Kristófot a székesfehérvári Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokban 2022. január 23-án.

MTI/Vasvári Tamás