Varga Ákos – a Racingline.hu szerzőjének írása a Mandiner Sporton

Földrajzilag és geopolitikailag mindig is kényes terület volt a Közel-Kelet az élet gyakorlatilag minden egyes szektorában. Ennek megfelelően például a Forma-1 is évtizedekig elkerülte a térséget. Afrika már 1958-ban vendégül látta a száguldó cirkuszt Marokkóban, majd Dél-Afrika hosszabb-rövidebb megszakításokkal szintén évtizedekig volt megszokott helyszín a naptárban. A Közel-Kelet viszont nagyon sokáig kimaradt a szórásból.

A térnyerés kezdete

Amikor a Forma-1 felfedezte magának a térséget, az nagyjából egybeesett a más sportágakban megfigyelhető arab terjeszkedéssel.

Egyetlen olyan alkalom volt csupán, amikor a Bahreini Nagydíjat nem rendezték meg, 2011-ben a feszült belpolitikai helyzet miatt jobbnak látták nem elmenni Szahírba.

A miniállam aztán szép lassan elcsendesedett, és mára tulajdonképpen betonbiztos a helye a versenyek között.

A koronavírus 2020-ban és 2021-ben rendesen megtépázta a Forma-1 világát is, a viszonylag békés és anyagi károktól kevéssé mentes átmenetben pedig a Közel-Kelet olajpénzben dúskáló országai siettek a bajnokság megmentésére. Mára ott tartunk, hogy az elmúlt szezonokban megszokottá váló Bahrein, Abu-Dzabi páros mellett immár Szaúd-Arábia és Katar is szerződéssel rendelkezik. Bár Katar idén nem rendez versenyt, a Forma-1 kereskedelmi jogait birtokló Liberty Media szerződéskötéséből nagyon jól látszik, velük is hosszú távúak a tervek.

A felmerülő problémák

Bahrein és az „Arab tavasz”-ként elhíresült tüntetéssorozat kapcsán elég hamar megtapasztalta az F1 is, hogy egy puskaporos hordón ül a térségben. Ezek a problémák ugyan egyelőre csak a 2011-es versenyt érintették, emellett viszont nem felejthetik el a vezetőségben ezt a precedensértékű évet sem.

A tavalyi év során, amikor a Forma-1 még mindig nem lábalt ki teljesen a Covid jelentette anyagi problémákból, jól jöttek az új helyszín Szaúd-Arábia, valamint a beugró Katar által hozott, a térség olajban gazdag mivoltából származó dollártízmilliók.

Szaúd-Arábiában a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton egy szivárványszínű sisakban versenyzett, amellyel a szexuális orientációja miatt hátrányos megkülönböztetésben részesülők helyzetére szerette volna felhívni a figyelmet. Sebastian Vettel is csatlakozott hozzá, neki a cipőjén köszönt vissza a szivárványmotívum.

Katarral kapcsolatban a Szaúd-Arábia kapcsán is felmerülő emberi jogi kérdések mellett a munkásaik helyzetét kritizálták sokan. A 2022-es labdarúgó-világbajnokságot is rendező országgal kapcsolatban a munkások embertelen körülményeit hozták fel negatívumként, de a Forma-1 promótere igyekezte függetleníteni magát a futballstadionok építésétől, és leszögezte, itt az építkezés során minden egyes munkás megfelelő körülmények között dolgozhat.

A „sportswashing”

Szaúd-Arábia kapcsán, ha már problémákat emlegettünk,

Az akkor már egyre inkább az Egyesült Államokban élő Hasogdzsi élesen bírálta a szaúdi királyi családot, valamint az ország abszolút monarchisztikus berendezkedését. Az újságíró ellehetetlenítése eleinte „csak” informatikai eszközökkel, így például Edward Snowden gyanúja szerint a Pegazus kémszoftver segítségével zajlott, több mint másfél millió Twitter-követője viszont még mindig túl nagy fenyegetést jelentett az ország számára.

Dzsamal Hasogdzsi végül (hivatalosan) 2018. október 2-án hunyt el. Eredetileg házassági ügyintézés miatt ment be Szaúd-Arábia isztambuli nagykövetségére, ahonnan azonban már soha többé nem jött ki. Először még csak az eltűnéséről szóltak a hírek, később aztán Szaúd-Arábia mereven elzárkózott attól, hogy nekik bármi közük lenne Hasogdzsi halálához. Török jelentések, majd a CIA beszámolója azonban ennek gyakorlatilag szöges ellentétét támasztották alá, így pedig

Ennek részletei egyébként egy fék nélküli brutalitás képeit mutatják: Hasogdzsit meggyilkolása során ugyanis feldarabolták, illetve olyan feltételezések is napvilágot láttak, miszerint savban fel is oldották a testét. Ez utóbbi végül sosem nyert bizonyítást.

A gyilkosságot elrendelő szaúdi trónörökös, Mohamed bin Szalmán koronaherceg ezzel nem várt diplomáciai nehézségek elé állította országát, amely egyébként sem állt túl jól ilyen téren, többek között a Jemennel folytatott hadviselése miatt. Ebből pedig valahogy ki kellett kecmeregniük.

2019-ben a spanyol Szuperkupa megrendezésére kötöttek többéves szerződést, de volt már az országban „Clash of the Dunes” néven bokszgála, valamint alapvetően angol sportág lévén rendkívül meglepő módon még sznúkertorna is. A technikai sportokban pedig a fentebb említett Forma-1-es futam mellett rendeznek versenyt a Formula E-ben, valamint itt zajlik 2020 óta a Dakar-rali is.

A legutóbbi verseny egyébként szintén nem a legjobban alakult Szaúd-Arábia számára, hiszen a verseny során történt egy robbantás is. Ennek a célpontja egy teherautó lett, amelyben hatan utaztak. A motortérben történt robbanás során az autó kigyulladt, Philippe Boutron pedig, aki versenyezni szeretett volna (emellett pedig az US Orléans futballklub elnöke is), súlyos lábsérüléseket szenvedett, ami miatt meg kellett műteni őt.

Erős érv az olajpénz

A versenynaptár régi, klasszikus helyszínei számára is komoly nehézséget okoz az F1-es versenyrendezés borsos költsége, egy esetleges versenyrendezést tervező új helyszín esetében pedig ez még hatványozottabban megvan, hiszen a pályát is fel kellene építeni. Így pedig kézenfekvő az arab országok versenyrendezése, mivel

tette mindezt kellő versenyszámmal, amelynek köszönhetőn ráadásul még a csapatok és maga az F1 is jól jártak, hiszen így nem estek el a tévés közvetítési jogoktól, valamint a szponzorpénzektől.

Mi a helyzet a MotoGP-ben?

A Forma-1 kapcsán Katar ugyan új helyszín, ám a MotoGP-ben mostanra már az egyik legrégebb óta versenyt rendező ország. A Losail International Circuit aszfaltcsíkján, ahogy a Forma-1-ben Bahreinben, 2004 óta rendeznek futamot.

Érdekes módon a főleg spanyol és olasz gyökerekkel rendelkező bajnokság ezenfelül viszont nem hozza azokat a tipikus folyamatokat, mint a sportvilág többsége. A két ország továbbra is összesen hat versenyt rendez, a MotoGP-ben, valamint a kisebb kategóriákban pedig a két ország versenyzői vannak óriási többségben.

Arab vezetőség

A Nemzetközi Automobil Szövetség, vagyis az FIA évtizedekig állt európai vezetés alatt. 1946-os alapítása óta ráadásul az európai országok közül össze lehetett gyűjteni azokat, amelyek ténylegesen elnököt adtak a már nevében is francia szervezet élére.

Jehan de Rohan-Chabot személyében az FIA történetének legelső elnöke is francia volt, később még két honfitársa ült az elnöki székbe. Két belga és két brit elnök mellett állt az FIA élén olasz és osztrák sportvezető is.

Legutóbb tavaly járt le egy elnöki ciklus, ugyanis Jean Todt, a Ferrari korábbi csapatfőnöke kitöltötte a maximális három ciklusnyi, vagyis 12 éves mandátumát.

Aki történetesen szintén egyesült arab emírségekbeli. Az arab befolyás így a versenyrendezések és a szponzorációs szerződések után új szintre lépett.

Az orosz-ukrán háború

A közel-keleti olajpénzek és az orosz dollárszázmilliók eddig alapvetően két külön pénzhalmazként léteztek a sportban, és szűkebb értelemben véve, a technikai sportokban is. Az orosz-ukrán háború viszont maga alá gyűrte a sportot is, benne olyan érintettekkel is, mint például a Haas F1-es versenyzője, Nyikita Mazepin, vagy éppen Roman Ruszinov csapatfőnök vezetésével az endurance-világbajnokságban (WEC) orosz licensz alatt induló G-Drive.

Konkrét versenyzők által a Közel-Kelet különösebben sosem volt érintett a technikai sportok csúcskategóriáiban, azonban az orosz szponzorok kivonulása által keletkezett űr betöltésére kézenfekvő forgatókönyvnek tűnik az arab szponzorok nagyobb szerepvállalása.

Nyitókép: Szaúdi Nagydíj. McLaren