A Magyar Sportújságírók Szövetsége a hét elején tartotta szokásos, éves közgyűlését, amely előtt a különböző szakmai díjak átadására is sor került. A legmeghatóbb jelenet volt, amikor a háborús övezetből érkező Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója vette át a Gyulai István-díjat. Az MSÚSZ-tagság felállva tapsolta meg a kitüntetettet - ahogy mondani szokták, szem nem maradt szárazon…
A kitűnő sportújságíró azóta már szerencsésen hazaérkezett Ungvárra, és mi sem természetesebb, hogy a KISZó szerkesztőségében fogadta a Mandiner Sport érdeklődését.
- Mondhatom, hogy minden zökkenőmentesen zajlott, azt leszámítva, hogy Záhonyban három órát várakoztam a vonaton, mert éppen 3000 menekült érkezett a magyar határra. Ezt követően autóval épségben és szerencsésen hazaérkeztem…
- Mi fogadott?
- Kárpátalját szerencsére nem érte eddig sem bomba-, sem rakétatámadás, de a légiriadó az első napokban folyamatos volt, amely azóta csökkent. Ezzel együtt kedd óta már négyszer éltünk át hasonlót, amely természetesen még így is rémisztő.
Én megpróbálok nyugodt maradni, de a gyerekek, és a feleségem is rendre megrémül ilyenkor. Meg is értem őket, hiszen nincs rá jobb szó, nyomasztó mindezt rendszeresen átélni.
- Örökké kitörölhetetlen a dátum: február 24-én kezdődött a háború. Miként emlékszel vissza az első napokra?
- Egy barátom hajnal ötkor telefonált, még félálomban voltam, és elcsukló hangon csak annyit szólt a telefonba: „elkezdődött”. Mire kimondta, egyből magamhoz is tértem. Kijev és Harkov bombázásával kezdődött ez a rémálom, amely ma már életünk szerves részévé vált. Hatalmas tömeg árasztotta el a határokat, nem csak Magyarország, hanem Lengyelország, Szlovákia és Románia felé is, ma már a Kárpátaljáról elmenekültek száma mintegy 20-40 ezerre tehető, de egy egy jelentős réteg azért itt marad. Nem tudom, meddig bírja el a régió ezt a nyomást; mindez azért aggasztó kissé, mert a menekültáradat folyamatosan érkezik Ukrajna belsejéből hozzánk, még ha nem is olyan ütemben, mint a háború első napjaiban.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy már javul az időjárás, így Csap mellett egy 1500 főt befogadó sátortábor építése is megkezdődött, ahová szintén folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok a különböző országokból – egy jelentős részük Magyarországról is. Borzasztó ez az egész, hiszen fenekestül fordult fel az életünk, de bízunk Istenben és folyamatosan imádkozunk, hogy ez a viszonylagos béke itt, Kárpátalján megmaradjon. De tudod mit a legnehezebb megszokni, mit a legborzasztóbb átélni?
- Meséld el, kérlek.
- Sajnálatos, hogy ma már mindennapos a katonai tiszteletadással járó temetés, eddig 20 kárpátaljai háborús áldozatról tudunk, köztük négy magyar fiatalemberről. Ehhez képtelenség hozzászokni…
- Ebben a kiélezett helyzetben talán még nagyobb felelősség hárul az ukrajnai és kárpátaljai magyarság legpatinásabb és legismertebb lapjára, a Kárpáti Igaz Szóra. Miként tudtok e háborús körülmények között dolgozni?
- Természetesen a kialakult helyzet a mi életünkre is óriási hatással van. A háború kitörése után a szerkesztőségünket öten, hatan elhagyták, de szépen lassan ők is visszaszivárognak. Jelenleg tizenhatan dolgozunk erőnket megfeszítve azért, hogy ez a 102 éves lap tovább éljen. Éppen a háború kitörése előtt volt egy előfizetési akciónk, így azt még csak a napokban tudjuk majd felmérni, hogy mennyivel csökkent a nyomtatott lapszám olvasótábora. A háborúról viszont élőben közvetítünk, és az online valamint Facebook-oldalunk látogatottsága is megduplázódott az elmúlt időszakban. De erről a kétes dicsőségről szívesen lemondtunk volna…
- Végezetül: miként élted át, hogy a Magyar Sportújságírók Kongresszusán a tagság hosszú másodpercekig, felállva tapsolt téged?
- Nagyon meglepett, hogy mindenki felállt, így is kifejezve a szolidaritását. Abszolút nem számítottam erre! Nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő típus, de nekem is muszáj volt jó pár másodpercig becsukni a szememet, mert el kezdett folyni a könnyem. Nagyon megható, hogy ebben a kilátástalan helyzetben nem csak az MSÚSZ erkölcsi és anyagi támogatására számíthatunk, hiszen a vajdasági és erdélyi kollégáink is mellettünk állnak. Ez a fajta szakmai és szolidáris kiállás erőt ad a folytatáshoz, hiszen nekünk Kárpátalján van dolgunk, itt kell szolgálnunk, és bár a kilátások egyelőre vészjóslóak, ezekben a nehéz időkben is a szülőföldünkön kell maradnunk. Annak ellenére, hogy egyesek hiába próbálnak mesterségesen ellentéteket szítani közöttünk, mi is Ukrajnában élünk, ahol értelemszerűen meg akarjuk őrizni a magyarságunkat, és a nyelvünket.
és békében élhetünk tovább. Bár azzal már most mindenki tisztában van: soha nem lesz olyan életünk, mint amilyen a háború kitörése előtt volt…
Nyitókép: Dunda Györgynek felállva gratulált az MSÚSZ tagsága. Fotó: Szarka Lajos
Andrej Marocsko katonai szakértő szerint az orosz fegyveres erők már találkoztak hasonló lőszerek kilövésével Szíriában és tapasztalatuk is van a hatástalanításában.
Andrius Kubilius védelemért felelős uniós biztos szerdán Strasbourgban hangsúlyozta: Oroszország vív háborút Ukrajna ellen, nem pedig fordítva.
Az ukrán Legfelsőbb Tanács határozata szerint a hadiállapot miatt nem lehet megtartani a helyi önkormányzati választásokat.
Akármilyen mély politikai megosztottságot élünk is át, hazánk még mindig egy nyugalmas szeglete a nyugati világnak. Szilvay Gergely írása.
Váratlan kijelentést tett az Ukrán Biztonsági Szolgálat volt helyettes vezetője.
Az Európai Bizottság elnöke szerint az elmúlt hetek eseményei azt bizonyítják, hogy az Európai Unió tagállamai összehangolt és tudatos támadások célpontjai.
Nagy Attila Tibor még a kulisszák mögé sem tudott bekukkantani.
„Vadászgatunk mindenfélére, mint Zsolti bácsi. Erre-arra, csak fiatal legyen” – mondta a színésznő.
