Az első X-et még márciusban Csehországban játszotta, a másodikat a zárónapon, Walesben. Az a találkozó a hazaiaknak volt csak fontos, mert azzal az egy ponttal a brit csapat megszerezte a második pozíciót. Ám a harmadik helyre szoruló Csehország sem szomorkodhat, mert a Nemzetek Ligájából pótselejtezőt érő két hely egyikét ő kapja. Vagyis mindegy volt neki, hogy második, vagy harmadik helyen végzett.
Spanyolország kicsit nehezebben érvényesítette a papírformát.
Elsősorban azért, mert szeptemberben kikapott Svédországban. Ám a skandinávok maguk dobták el az így megszerzett sanszot, mert Görögországban és Georgiában is kikaptak. Így is még az utolsó meccs hajrájáig éltek az esélyei a csoportgyőzelemre, ugyanis azt spanyolországi győzelemmel megszerezhették volna. Az a találkozó sokáig 0-0-ra állt Sevillaban, ám a hajrában Morata gólt szerzett, így végeredményben 4 pont előnnyel végzett a 2010-es világbajnok Svédország előtt, de ez azért csalóka.
Németország után másodikként (a házigazdát nem számolva) Dánia jutott ki a vb-re.
Imponáló teljesítménnyel, a kilencedik meccs hajrájáig gólt sem kapott, elöl pedig ipari mennyiségben termeltek a támadók. Aztán a Feröer-szigetek játékosa, Olsen gólt lőtt Schmeichelnek. Ez annyira megzavarta a társaságot, hogy utolsó találkozóján nemhogy kettőt kapott, de még vereséget is szenvedett Skóciában. Az a találkozó nemcsak a dánoknak volt tét nélküli, hanem a skótoknak is, utóbbiak akkor is másodikok lettek volna, ha kikapnak. Még az ő második helyük sem sorolható a meglepetés kategóriába, mert Ausztria és Izrael nem nagyon zavarta a köreit. Nyugati szomszédunk a Dániától két, Skóciától egy elszenvedett vereség után már nyugodtan alibizhetett abban a tudatban, hogy ugyanazt éri neki a második hely, mint érné az utolsó, ugyanis a másik Nemzetek Ligájából elérhető pótselejtezős hely az övé. Ez lehetett volna Magyarországé, de Ausztria nem tette meg nekünk azt a szívességet, hogy a gyengécske csoport első két helyének valamelyikén végez.