Maradt a 20-20-20 2021 utolsó nagy versenye után

A nem is olyan távoli múltban az amerikai férfi teniszezők uralták a világot. Aztán kiöregedett McEnroe, Sampras, Agassi, Courier, és az Újvilág rajongói a női tenisz irányába fordultak, ha sikerekre vágytak. A Williams-nővérek magabiztosan gyűrték maguk alá a mezőnyt az évezred első éveiben. Ám a sikeresebb, Serena 2017-ben édesanya lett, és utána a visszatérése már nem sikerült úgy, ahogy azt mindenki várta tőle. Még hazai pályán, New Yorkban sem tudta megszerezni azt az egy Grand Slam győzelmet, amivel utolérné a legeredményesebbek listáján élen álló Margaret Smith Courtot. Az amerikai nézők hiába zarándokoltak ki három egymást követő évben az év utolsó nagy versenyére, Serena nem tudta kiharcolni a 24. nagy győzelmét. Idén nem indult, úgyhogy

A média meg is találta, és olyan amerikai módon fel is építette őt. A szerb Novak Djokovic-ról van szó, aki az év korábbi három Grand Slam tornáját megnyerte. Ha az utolsó, a New York-i is meglett volna, akkor olyat tesz, amilyet a férfi mezőnyben senki 1969 óta. Rod Laver akkor nyerte meg egy évben a négy kiemelt versenyt, azóta az aktuális korok legnagyobbjai mindig osztozkodtak a trófeákon. A szervezők a koronavírus kellős közepén Ausztráliából New Yorkba repítették a 83 éves legendát, akiről hazájában már régen stadiont neveztek el, mely előtt a szobra áll.

Az a két játékos, aki egyaránt 20-20 Grand Slam-en tudott győzni. Akárcsak Djokovic. Utóbbi így két legyet üthetett volna egy csapásra: 21 diadallal egyedül lett volna a lista élén, és beállította volna a már említett Laver-féle csúcsot. Szépen haladt is a célja felé, és szinte elképzelhetetlen volt, hogy a döntőben a külsőre inkább egy testnevelésből felmentett moszkvai matektanárra, mintsem egy US Open-győztes teniszezőre emlékeztető Medvegyev meggátolhatja őt a csúcsok felállításában. Persze az áldozati bárány szerepre kijelölt orosz

, de erről mindenki azt gondolta, hogy mondott valamit, mert mikrofont dugtak a szája elé.

Aztán a döntőben nem beszélt, hanem cselekedett. Három játszmában, magabiztosan legyőzte szerb ellenfelét. Ezzel annak 21. nagy győzelmét csak elodázta kissé, a naptári Grand Slam-et viszont valószínűleg örökre elvette tőle. Persze Danyiil Szergejevics Medvegyev nem a semmiből jött, mert már kétszer ott állt egy nagy diadal küszöbén. Most belépett a győztesek csarnokába. Ha arra gondolunk, hogy

, akkor lassan eljön az őrségváltás ideje. Az újak, élükön a 25 éves Medvegyevvel már itt vannak, és kérik a trónt.

A nőknél is úgy tűnik a régiek már elmentek, de ott még komoly utódlási vita van az uralkodó pozícióért. A döntőt egy brit és egy kanadai tinédzser vívta. Bár az ő esetükben ez csak azt jelenti, hogy a nevük előtt melyik ország zászlaját tüntetik fel a tv-ban. A győztes Emma Raducanu Torontóban született, az apja (mint a nevéből is kiderül) román, az anyja kínai, és ő brit színekben versenyez. A döntőbeli ellenfele Leylah Fernandez Montreálban látta meg a napvilágot, apja ecuadori, anyja fülöp-szigeteki, ő Kanadát képviseli. Persze nem az útlevelük tartalma az érdekes, hanem a játékuk.

, leginkább a mosolygós Fernandez. Raducano meg olyat tett, amit még soha senki: a selejtezőből indulva  érkezett a csúcsra. Vagyis neki három hétig tartott a viadal.

Csodás menetelés volt ez mindkettőjük részéről, de az elmúlt évek egy-két női Grand Slam győztese bizonyítja, hogy még ne könyveljük el egyikük uralkodását sem! Amennyire biztos volt anno, hogy a tini Steffi Graf, Szeles Mónika vagy a két Wiliams-lány korszakos zseni lesz, annyira bizonytalan még a két amerikai döntős jövője.

Egy valami azonban biztos:

Sajnos a közönség tekintetében is. Amilyen hangulat uralkodott egyik-másik találkozón, az eddig idegen volt a tenisztől. Persze Amerikában mindig más volt a miliő, mint a konzervatív Wimbledonban, de ez a mostani viselkedés a sportágat alapjaiban alakíthatja át. Az igazi távolodás London és New York között Jimmy Connors utolsó tornáján indult, 1991-ben. Tőle arrogánsabb, mondhatni utálatosabb teniszező kevés volt az élvonalban. Ám amilyen szinten repítette őt előre 39 éves korában a New York-i publikum, az addig ismeretlen volt a Grand Slam-eken. Addig ilyet csak a Davis-kupák során tapasztaltunk, ott is leginkább Dél-Amerikában. Idén viszont

A publikum jelentette a különbséget az elődöntőben az azonnal elfogadott, és megszeretett Fernandez és a belorusz Arüna Szabalenka között, és a fináléban is majdnem kizökkentette Raducanut. Sőt, kicsin múlt, hogy a férfi döntő győztesének, Medvegyevnek is megremegjen a keze a hajrában a történelmi tettet látni kívánó szurkolók miatt. Őt egyébként is évek óta „üldözik” az itteni nézők, valószínűleg az a bűne, hogy orosz, mert az bizony nagy bűn arrafelé. Még hátrányosabb helyzetből indul ott szegény Szabalenka, pedig valószínűleg az amerikaiak döntő többségének fogalma sincs, merre is keresse Belorussziát. Ha ezt a nézőtérről érkező pressziót nem szabályozzák egyértelműen New Yorkban a rendezők, és a szövetség illetékesei, akkor irreális eredmények születnek majd itt a közeljövőben.

Ám a következő US Openig még majd’ egy év van hátra, addig még sok minden változik a tenisz világában. Sőt, most olyan robbanásszerű változások várhatóak, amilyenek régen nem voltak. Mert a jövő mind a férfiaknál, mind a nőknél elkezdődött.

A nyitóképen: Az orosz Danyiil Medvegyev (j) és a szerb Novak Djokovic beszélget az amerikai nemzetközi teniszbajnokság férfi egyesének döntője után a New York-i Flushing Meadowsban 2021. szeptember 12-én. Medvegyev három sima szettben győzött.

MTI/AP/John Minchillo