„Arra törekszem, hogy jól érezzem magam a páston, és ne nyomjon a tét.”

Felfogta már, hogy olimpiai ezüstérmes lett?

Érzem és értem, hogy egy életem első ötkarikás eseményén második lettem, viszont a valódi jelentését körülbelül fél év múlva tudom igazán értékelni.

Az olimpia után sok elfoglaltsága volt, ráadásul meg is betegedett. De azért jutott idő az ünnepelésre, a pihenésre?

Sok interjút adtam, de szeretném teljesen kipihenni a betegséget, még mindig fáj a torkom. Komoly volt sajnos, antibiotikumot is szednem kellett, azonban már a vége felé közeledek. A családdal, a barátnőmmel és a barátokkal szeretnék tölteni sok időt, akik persze, nagyon büszkék rám. Hazaérkezésem estéjén koccintottunk egyet a sikeres szereplésemre, a vívótársakkal is ünnepeltünk, viszont pihennem kellett a betegségem miatt. Fejben nagyon elfáradtam, és már szeptember 1-jén indul az edzőtábor, remélem, könnyített edzésekkel kezdek majd az elején. A pihenés mostanában rövid és nem igazán hatékony,

Az egyesületénél, a Honvédnál hogyan fogadták az olimpia után?

Úgy érzem nagyon büszkék rám és a honvéd öt másik érmes olimpikonjára. A Honvéd nyolc magyar éremből vette ki a részét az olimpián. Külön öröm, hogy elnökségi tagként, éremmel a nyakamban képviselem a Honvéd sportolóit a vezetőségben, ahová 2020-ban választottak be. A szeptemberi edzőtáborig az egyesület szabályzatait is tanulmányozom, örülök, hogy az élsport mellett ezzel is foglalkozhatok.

A civil életben mivel tölti az idejét?

Sportszervező alapképzésre járok az ELTE-n, ahol a következő félévben végzek. Illetve ha időm engedi akkor megpróbálkozom egy mesterképzést is elvégezni, ám oda felvételt is kell nyerni.

Már 21 évesen világbajnok lett 2019-ben, a budapesti világbajnokságon, majd a koronavírus-járvány miatt elhalasztották egy évvel az ötkarikás játékokat. Ez mennyire befolyásolta a felkészülését élete első olimpiájára?

Úgy készültem, mint bármelyik más világversenyre. Itthon edzettem Budapesten és a tatai olimpiai edzőtáborban nagyon erős bázissal a hátam mögött. Mivel a párbajtőrcsapat nem jutott ki, így rám volt kiélezve a felkészülés, de többször is hangsúlyoztam a társaimnak, hogy ez nemcsak rólam szól, hanem róluk is, a csapatról, hiszen a befektetett munka mindenkinek megtérül. A magyar férfi párbajtőrcsapat a következő olimpiára ki fog jutni, mert óriási érőt képviselnek a fiataljaink. Azon gondolkoztunk az edzőmmel, Dancsházy-Nagy Tamással az olimpiai verseny előtt, hogy milyen stratégiával jut majd ki a párizsi olimpiára a csapat, ez jobban izgatott mint a verseny. Úgy álltam az olimpiához, hogy ez egy lehetőség, pont ezért,

Hogyan élte meg, hogy Tokióba nem tudtak menni a csapattársak?

Nagyon hálás vagyok, hogy felkészítettek, és mondtam nekik, hogy őket is képviselem a páston, Tokióban. A jelenlegi vírushelyzet miatt nem jöhettek ki edzőpartnerek Tokióba, ezért Boczkó Gáborral, olimpiai ezüst- és bronzérmes párbajtőrözővel melegítettem az első asszóm előtt. Mielőtt beköltöztünk az olimpiai faluba, egy szállodában lakott a vívó küldöttség, többek között a férfi kardcsapat, akikkel megtaláltam a közös hangot, ki tudtam kapcsolódni, lábtengóztunk, így az első napokban kicsit osztálykirándulás hangulatom volt. A kardozók és párbajtőrözők között általában nincs ilyen szoros kapcsolat, azonban ezúttal jól összebarátkoztunk, Szilágyi Áront és a többieket is jobban megismertem, nagyon közvetlenek és kedvesek voltak, szerintem ez a tv-n keresztül is érzékelhető volt.

A nyomás leküzdésében segített, hogy a koronavírus-járvány miatt nem volt a megszokott olimpiai felhajtás? 

Igen, így nem is jött át annyira az olimpiai érzés, csak a feladat lebegett a szemem előtt. Nekem jót tett az is, hogy nem lehetett közönség a helyszínen. A 2019-es budapesti világbajnokságon a magyar szurkolótábor rengeteget adott, de az olimpián lehet, hogy inkább elvett volna tőlem az ottani publikum. Emellett nekem az is segített, hogy egy évvel később rendezték meg az olimpiát.

Az olimpiai versenynapon is többször mondta, hogy kiválóan érezte magát, lazán fogta fel, és nem érezte a nyomást.

Tizenkilenc évesen még nem biztos, hogy ezt mondtam volna, de azóta járok sportpszichológushoz, Balassa Leventéhez, aki hatására megváltozott a szemléletem. A teljesítményem maximalizálásán dolgozunk azóta, amelyet úgy tudok elérni, hogy elengedem a görcsöket és minden egyéb visszahúzó erőt. Ezekre alkalmazok különböző pszichológiai eszközöket. Nincs bennem megfelelési kényszer,

Ez óriási hajtóerő, és az is hajt, hogy Magyarországot képviselhetem. Tudom, hogy nem változik meg a személyiségem attól, ha kikapok az első asszómban, vagy ha megnyerem az olimpiát. Mindig arra törekszem, hogy jókedvű legyek, és ne nyomjon a tét. Emellett persze mindent megteszek, hogy a legjobb teljesítményt hozzam ki magamból, az olimpián ez tervszerűen alakult. A következő években is szeretnék így hozzáállni a nagy versenyekhez, nem szeretnék megfelelni annak, hogy olimpiai ezüstérmes vagyok. Ez egy új feladat és felelősség, amit szívesen vállalok.

Az olimpiai asszók közül melyiket emelné ki? 

Egy pszichológiai rendszer segítségével az összes ellenfelem ki volt elemezve, és előre tudtam, amikor vívtam, hogy mire számíthatok, milyen személyiséggel rendelkezik az adott versenyző, és hogyan kell nekem váltanom az adott szituációkban. Mindez 80-90 százalékban be is jött. Az olimpiai címvédő, Pak Szang Jung elleni negyeddöntőt emelném ki. Amikor ránéztem, láttam, hogy tart tőlem, ez meg is lepett. Azért félhetett, mert előtte kétszer vívtunk egymás ellen, és mindkétszer legyőztem. Tudtam előre, ha aggresszívan vívok és dominálok, akkor nem tudja hozni a saját vívását, és könnyebben le tudom győzni. Bár átvette a vezetést az asszó közepén, a végén mégis több tussal nyertem. Kellett, hogy ne féljek tőle. Amikor vezetett, jól tudtam váltani, nem ijedtem meg, képes voltam nyomást gyakorolni rá. Emellett az elődöntőben Andrea Santarelli is tartott tőlem, akit előtte háromból háromszor legyőztem, de jól tartotta az eredményt, és 10:10-ig fej-fej mellett haladtunk, viszont magabiztos voltam, és tudtam, ha hozom a saját vívásom, akkor nyerhetek. Egyfajta presztízscsata volt, hiszen ha már háromszor megvertem, akkor illene negyedszer is.

Emellett pedig a döntőben az ellenfele, a francia Romain Cannone olyan napot fogott ki, hogy szinte verhetetlennek tűnt.

Cannone egy rendkívül jó vívó, eddig csak az eredményei nem bizonyították ezt. Világkupán rendszeresen megvert nagynevű vívókat, viszont a nap végén nem ért oda, talán nem hitte el magáról eddig, hogy képes rá. Július 25-én elhitte, nagyszerűen vívott. Megérdemelten győzött, Tamással elismertük, hogy ebben az asszóban ő jobb volt. Ilyen a sport, el kell fogadni, hogyha jobb az ellenfél. Persze rengeteget motivációt is ad, hogy kikaptam tőle, legközelebb meg akarom mutatni, hogy azt a döntőt én is nyerhettem volna, én is lehetek olimpiai bajnok. Három év múlva pedig az aranyéremért utazok Párizsba.

Közvetlen a döntő előtti technikai probléma miatt várni kellett az asszó kezdésére. Ez megzavarta önt valamennyire vagy nem befolyásolta a teljesítményét?

Nem zavart, mivel arra törekszem, hogy teljesen átadjam magam a pillanatnak, és élvezzem azt. Nem szoktam izgulni, így nem izgultam az olimpiai versenynapomon sem. A nagyversenyek során előre elképzelem a helyzeteket kiizgulom magam, felkészült vagyok, nem ér meglepetés, hiszen minden lehetséges variációra előre megvannak a fejemben a forgatókönyvek, és a megfelelő lelkiállapotban tartom magam egész nap.

Világbajnok lett 21 évesen, akkor még az ellenfelek azt is hihették, hogy jól jött ki egy versenye fiatalon, azonban már olimpiai ezüstérmet is szerzett, így egyértelműen a világ élvonalába tartozik.

A sportberkeken belül most kaptam a legtöbb elismerést. Egyszer meg lehet nyerni egy versenyt, ám több nagy hagyományokkal bíró világkupán is az első háromban végeztem, majd az olimpiai ezüstérem megszerzése után a legnagyobb vívók is sorban gratuláltak. Nagyszerű érzés volt, hogy az idősebb riválisok is elismerően ráztak velem kezet. A következő években szeretném megtartani a pozicíómat a világranglistán, minél szebb érmeket nyerni, és a magyar férfi párbajtőrt a megfelelő helyre pozicionálni a csapat világranglistán. A párizsi olimpián pedig a legfényesebb érmet szeretném megnyerni a magyar csapattal. Mert egyedül egy kicsit magányos vagyok a dobogón. Az ezüstéremről annyit tudok elmondani, hogy

Látszott az éremátadáson is, hogy nagyon örül az ezüstéremnek. Akkor még jobban boldogabbá tette ez, mint az aranyérem?

Nem örülök jobban az ezüstéremnek, hanem ugyanannyira boldoggá tesz, mint az aranyérem. Racionálisan gondolkodva, a karrierem szempontjából lehet, hogy többet ér most az ezüstérem, mint az arany. Nagyon jó érzéssel zártuk az olimpiai túrát az edzőmmel, Dancsházy-Nagy Tamással, végig laza hangulatban voltunk, és később úgy értékeltük, hogy így volt tökéletes, nem bánjuk, hogy nem nyertünk, így kellett alakulnia, mert nem tett volna jót, ha győzünk Tokióban.

Miért nem tett volna jót?

Mert egyéni világbajnokként és olimpiai bajnokként gyakorlatilag a legtöbb sportoló álmát elértem volna túl fiatalon, már 23 évesen, úgy érzem, még van mit tanulnom, nem bízhatom el magam, mert ami ma elég, az holnap kevés! A következő olimpiák tekintetében jobb, hogy ez nem történt meg, és második lettem, ez volt a legjobb helyezés számomra, így jobban megmarad a motiváció. Alapvetően éremért mentem, öt asszóra készültem, és öt asszót akartam vívni, ám amikor bejutottam a döntőbe, akkor elértem a célom, és nem tudtam extrát nyújtani.

Az edzőmnek is elmondtam ezt, és megerősített, hogy igazam van, a barátnőm, a család és a szűk baráti kör is egyetértett velem.

Említette, hogy inkább tizenegy év van még hátra a pályafutásából, azonban 2036-ban, 38 évesen is beleférhetne még egy olimpia. Például Imre Géza is 41 évesen szerzett ezüstérmet a riói olimpián.

Szeretek tervezni, de nem tudom milyen állapotban leszek tíz év múlva. Teszem a dolgom, a saját utamat járom és megfogadom a jó tanácsokat, a többi pedig majd jön!

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor