A bolygó vakfoltmentességére a legjobb tizenhat között kéretlenül jó példa volt a marokkói Elkord, aki még 12-nél is vezetett eggyel. Siklósi négy nagyszerű, különböző akcióval (egy feltartó szúrással, egy védéssel, egy gyors támadással és egy kontrariposzttal) azonban lezárta a meccset.
A negyeddöntőben az uralkodó világbajnok magyar az olimpiai címvédővel, a koreai Parkkal találkozott. Azzal a Parkkal, aki Imre Gézát 10-14-ről verte meg a riói döntőben. Budapesten, 2019-ben, a világbajnoki címhez vezető útján Siklósi már búcsúztatta őt, most az egyetlen nagyobb versenyen is. Hasonlóan fordulatos meccsen.
Az olimpiai döntőért, akárcsak két éve a világbajnokiért az olasz Santarelli következett. Siklósi azon a meccsükön élte meg a minden vívó pályafutásában összesen pár rövid percig tartó állapotot, amikor nem lehet megszúrni és ő nem tudja olyan irányba nyújtani a kezét, hogy arra ne testet találjon a hegy.