Akinek a halálhírét keltik… – a jövőjéről beszélt a tökutolsó Honvéd edzője
Laczkó Zsolt nemrég még Marco Rossi stábjában dolgozott, kispesti szerepvállalása eddig kudarc.
A Budapest Honvéd a Bozsik Aréna avató mérkőzésén 0-0-s döntetlent játszott az Európa Liga-győztes spanyol Villarreal harmadosztályban szereplő B-csapatával.
Már a vadonatúj stadion területére lépve ünnepi hangulatban érezhette magát az ember, hiszen például a Legendák sátránál hosszú, kígyózó sor jelezte, mennyien szeretnének a nyolcvanas-kilencvenes évek kispesti csillagaitól, Esterházy Mártontól, Garaba Imrétől, Kovács Kálmántól, Nagy Antaltól, Sallai Sándortól és Pisont Istvántól egy aláírást kérni vagy éppen közös fényképet – újkori nevén selfie-t - készíteni velük.
De majdnem ugyanilyen népszerű volt a klub új kabalája, Leó, a hatalmas oroszlán is, aki főleg a gyerekek fantáziáját mozgatta meg, no, nem feltétlen a hattonnás szobor, hanem az „élő”, hatalmas plüssállat is, amely a mérkőzés előtt, alatt és után is az egyik főszereplő volt.
amely a tetőfokára hágott, amikor az NB I legrutinosabb játékvezetője, Solymosi Péter kezdő sípszava előtt az egykoron a Kispestben, majd a Bp. Honvédban Puskás Ferenccel és a névadó Bozsik Józseffel is együtt futballozó, legidősebb kispesti labdarúgó, a 91 éves Bárfy Antal (a klub színeiben 30 bajnokin 14-szer volt eredményes!) a könnyeivel küszködve - Mendelényi Dániel társtulajdonos és Bozsik József fia, az ugyancsak elérzékenyülő Péter társaságában - átvágta a nemzeti színű szalagot, és ezzel hivatalosan is átadták a vadonatúj Bozsik Arénát.
Azt másfél nappal a gálamérkőzés előtt tudtuk meg, hogy két játékosa koronavírusos megbetegedése miatt a Villarreal először lemondta az összes közeljövőbeli edzőmérkőzését (a Budapest Honvédon kívül az ukrán Dinamo Kijevvel és a német Hertha BSC-vel is játszottak volna), de a bravúros szervezőmunkának köszönhetően az Európa Liga 2021. évi győztesének legalább a spanyol harmadosztályban szereplő együttese el tudott utazni Budapestre.
aki természetesen Bozsik Péterrel együtt végezte el a mérkőzés kezdőrúgását.
Hozzátesszük: egy olyan labdával, amelyet a Magyar Honvédség hathatós közreműködésével egy ejtőernyős hozta – éppen a kezdőkörben landolva.
S az ünnepi pillanatoknak ezzel még korántsem volt vége: a Budapest Honvédot ugyanis Djordje Kamber csapatkapitány vezette fel, mint ahogy az elmúlt hat évben rengeteg alkalommal. Csak hogy a bosnyák származású futballistának e meccs volt a hivatalos búcsúztatója, nem véletlen, hogy egy 243-as számmal ellátott mezt kapott – ugyanis ennyi bajnokin lépett pályára a Budapest Honvédban.
A hangulat akkor hágott ismét a tetőfokára, amikor Kamber helyett Zsótér lépett pályára, természetesen azért, mert nem csak a játékostársak, nem csak Horváth Ferenc vezetőedző, hanem a közönség is hosszú percekig ünnepelte a jövőben a klub NB III-ban csapatában játékosedzőként tevékenykedő legendát.
A mérkőzésről csak annyit: sportszerű légkörben zajlott, bár Mohamed Mezghrani, a hazaiak algériai idegenlégiósa csupán Solymosi játékvezető jóindulatának köszönhette, hogy a 32. percben a pályán maradhatott, hiszen hiába követett el egy percen belül két sárga lapot érő megmozdulást, a rutinos bíró – mosolyogva – csak az elsőért figyelmeztette. Nyilván úgy gondolta a spori is: minek elrontani az ünnepi hangulatot?
A félidő vége felé az egyik oldalon lévő világítótestekkel akadt némi probléma (kialudtak…), de aztán helyre állt a rend – ugyan melyik új otthonban nem találkozunk kisebb-nagyobb problémákkal?
A szünetig azt állapíthattuk meg: Nagy Dominik és Bőle Lukács rendkívül agilis, Zsótér Donát remek labdákat osztogat, valamint hogy mindkét kapus, Szappanos Péter és a Vilarreal dallamos nevű hálóőre, Fernando Duran is rendkívül magabiztos.
A helyzet a második részben sem sokat változott: hiába cserélődött ki mindkét oldalon a fél csapat, a Honvéd vadonatúj spanyolja, Nono sem tudott betalálni a honfitársainak, míg a másik oldalon Lozano hatalmas lövését védte bravúrral a kispestiek Mezőkövesdről érkező kapusa.
de így sem akármilyen ünnep kerekedett a gálamérkőzésből.
A találkozó végén a búcsúzó Djordje Kamber a könnyeivel küszködve mesélte, hogy amíg él, nem felejti el a kispesti éveket, és örökké hálás lesz a klubnak, hogy a vadonatúj Bozsik Arénában egy jó nevű ellenfél ellen búcsúzhatott.
„Most lezárult a pályafutásom egy része, de ez egyben egy új fejezet, egy új könyv kezdetét is jelenti – jelentette ki a magyar állampolgársággal is rendelkező sportember.
Horváth Ferenc vezetőedző szerint a játékosai kicsit túlizgulták a mérkőzést, ez volt az oka, hogy kissé türelmetlenül és nem a kellő ritmusban játszottak.
„De sebaj! Egy hét múlva, a Debrecen ellen kell már igazán élesnek lennünk!”
A gálamérkőzés tehát – ha nagy nehezen is – de létrejött, a gólokkal még adósak maradtak a kispesti játékosok, de azzal minden résztvevő egyetértett, hogy
Nyitó kép: Megelevenedett a történelem Kispesten: Puskás passzol Bozsiknak Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI