Megvan, kikkel játszanak a lányok a bronzéremért
Egyszer már összefutottunk az Eb-n a vasárnapi ellenféllel, és nincsenek szép emlékeink.
Nem akármilyen érzelmi hullámzáson ment át a dán futball ezen az Európa-bajnokságon, de az anderseni mese a döntő előtt véget ért.
Vámos Tamás írása a Mandiner Sporton
Soha nem feledjük, hogy az Eb második napját beárnyékolta Christian Eriksen tragédiája.
Soha nem feledjük, ahogy Simon Kjaer csapatkapitány a férje mezében szurkoló, a pályán zokogó feleséget, Sabrinát vigasztalja.
Soha nem feledjük, ahogy Pohjanpalo fejesgólját szinte beletörődve veszik tudomásul a lelkileg összeroppant dánok, hogy aztán a mérkőzés végén kisírt szemekkel, lehajtott fejjel vonuljanak az öltözőbe.
Fordulat Oroszország ellen
Az Európa-bajnokság előtt még világranglista-vezető Belgium elleni mérkőzésen éledezni kezdett Kasper Hjulmand együttese, Poulsen révén a vezetést is megszerezték, ám De Bruyne-ék a második játékrészben fordítottak.
A fordulatot az Oroszország elleni utolsó csoportmérkőzés hozta meg (talán azért is, mert ekkor már egyértelművé vált: a vezér, Christian Eriksen túljutott az életveszélyen, és személyes üzenettel biztatta a társakat), amelyen éppen a dán legenda helyén játszó Mikkel Damsgaard vezérletével 4-1-re mosták le az oroszokat, és a keresztbeveréseknek is köszönhetően csoportjuk második helyén jutottak végül a nyolcaddöntőbe. Íme egy anderseni fordulat.
Soha nem feledjük, ahogy Walesnek is négy gólt rúgva egyértelműsítették az északiak: az első mérkőzés sokkjából magukhoz térve az 1992-es kontinensviadal nagy bravúrjára készülnek. (A csapat akkor a kizárt Jugoszlávia helyett, nyári szabadságokról, strandokról összegyűlve utazott el Svédországba – legalábbis a legenda szerint –, ahol az egész világ elismerését begyűjtve végül aranyérmes lett.)
akik összességében hatalmas lelki plusszal készülhettek az Anglia elleni elődöntőre.
Így jutottunk el az Anglia – Dánia mérkőzésig
Gareth Southgate együttese rendkívül magabiztosan vette az akadályokat, úgyhogy szinte cseppnyi kétség nem fért ahhoz, hogy a Wembleyben rendezett elődöntőbe jutnak (a cseheket és a horvátokat 1-0-ra verték, és bár gól nélküli meccset játszottak az ősi rivális skótok ellen, az erőtlen németekkel szemben 2-0-ra, majd a góllövő cipőjét végleg megtaláló Harry Kane vezérletével a szinte semmiféle ellenállást nem mutató Ukrajna ellen 4-0-ra győzedelmeskedtek).
Így jutottunk el az Anglia – Dánia mérkőzésig, ahol az első játékrész elején ugyan Sterling vezérletével a britek nyomtak, ám a fiatal Damsgaard bizonyította: szabadrúgásból is veszélyes, ugyanis óriási bombát ragasztott az eddig egyszer sem kapituláló, ám ezen a meccsen kissé bizonytalannak tűnő Pickford kapujába. (Gondolták volna, hogy Damsgaard találata volt az EURO 2020 első szabadrúgásgólja?!) Nem sokkal ezután
A hosszabbításban még nagyobb offenzívát indítottak Sterlingék
A második játékrészben Anglia végig uralta a játékot, a dánoknak csupán felvillanásaik voltak, de Kasper Schmeichel rendkívül magabiztosan védett (büszke is lehet rá a papa, a legendás Peter Schmeichel).
A hosszabbításban még nagyobb offenzívát indítottak Sterlingék, és ennek meg is lett az eredménye: éppen a Manchester City klasszisa ellen szabálytalankodott Maehle, a jogos büntetőt Harry Kane először Schmeichelbe, majd a kipattanót a kapuba vágta. Ezután
Örülhetünk, mert végül az Európa-bajnokság valóban két legerősebb együttese, Anglia és Olaszország vívja vasárnap 21.00 órakor a döntőt. Viszont szomorúak is lehetünk, mert ezzel a meccsel elbúcsúzott a mezőny egyik legszimpatikusabb együttese.
Úgy is fogalmazhatnánk: nincs több fordulat, véget ért (Joachim) Andersen és társainak drámai és vidám pillanatokkal tarkított meséje…
Nyitókép: MTI/AP pool/Catherine Ivill