Egy körön túl – így mutatkoztak be az Európa-bajnokság csapatai

Edvi László írása a Mandiner Sporton.

Még szinte el sem kezdődött a 16. Európa-bajnokság, és már egy körön túl is vagyunk. Vagyis minden csapat bemutatkozott. A mi válogatottunk hazai pályán, az egyetlen olyan stadionban, ahol telt ház lehet. Nem is volt gond a hangulattal kedd este. Történelmi eseményre gyűltek a drukkerek, hisz Európa-bajnokság végjátékában rendezett találkozó még soha nem volt Magyarországon. Persze aligha volt bárki is a nézőtéren, aki ezért látogatott ki  csodálatos stadionunkba. A közönség mindent megtett a sikeres este érdekében. Tulajdonképpen a csapat is.

De a mai focistáinknak sem sikerült az, ami az elődöknek 95 év alatt. Ugyanis a magyar válogatott a 14-ik mérkőzés után is győzelem nélkül áll Portugáliával szemben. Lehangoló mérleg. A játék nem volt lehangoló a 67.000 drukker előtt, de folyamatosan lehetett érezni, hogy Cristiano Ronaldoék más szinten mozognak. Erre szoktuk írni: idő kérdése volt, hogy mikor kap gólt a válogatott, de az ilyen tételt a svédek egy nappal korábban megcáfolták a spanyolok ellen. Kis túlzással a bemelegítés után legközelebb a második félidő középkezdésénél találkoztak a labdával, mégsem kellett egynél többször középről indítaniuk a játékszert. Vagyis nem kaptak gólt. Mi sem voltunk távol ettől a bravúrtól, de sajnos a hajrában egy megpattant labda Gulácsi kapujába került. Ezzel összetört az álom.

A közönség sokáig éltette a 3-0-s vereség ellenére szimpatikus produkciót nyújtó válogatottat, akik ott lehettek a stadionban biztosan nem felejtik el a meccs utáni perceket (sem). Sajnos ezért nem adnak pontot. És a másik két csoportellenfél ellen még nehezebb lesz szerezni. A franciák müncheni győzelmükkel talán nyugodtan jönnek Budapestre, még az is lehet, hogy néhány poszton pihenőt adnak egy-két világsztárnak, de talán nekik van a legerősebb keretük a teljes mezőnyben. Németország pedig nem engedhet meg magának újabb botlást, ha nem akar úgy járni, mint a legutóbbi vb-n. Abba pedig rossz belegondolni is, hogy mi történik Münchenben, ha a német válogatottnak fontos lesz a gólkülönbség a magyar nemzeti 11 ellen…

OTTHON, ÉDES OTTHON

Azt nem az elmúlt öt napban állapíthattuk meg, hanem már korábban is tudtuk, hogy furcsa esemény lesz ez az idei Európa-bakjnokság. Amikor az UEFA kitalálta ezt a „sokhelyszínes” rendezést, már akkor lehetett örvendezni ennek a dolognak, és lehetett támadni azt. Akkor még nem gondolta senki, hogy a nyitómérkőzés előtti napokban legalább annyi szó esik a stadionok befogadó képességéről, mint a várható eredményekről. Az értékesíthető helyekről még most is dűl a „számháború”, ám már lehet beszélni a pályán látott eseményekről is.

Talán az első kör után elsőre az állapítható meg, hogy nem rosszabb a vártnál. Sokan féltek, hogy a fárasztó, világjárványtól sújtott szezon után mire lesznek képesek a kifacsart focisták. Kezdetnek nem volt rossz, amit láttunk. Ami a legfurcsább, hogy kevés helyen jelentett előnyt a hazai pálya. Az első kör 12 találkozója közül kilencen lépett pályára otthon szereplő válogatott, és csak három tudott nyerni. Olaszország Rómában győzte le Törökországot, Hollandia Amszterdamban Ukrajnát és Anglia Londonban Horvátországot. Ezek az eredmények valószínűleg semleges pályán is így alakultak volna.

SOKAN IDEGENBEN ÉREZTÉK MAGUKAT OTTHON

A hazai környezet persze sokkal kisebb előny jelent, mintha tele lennének a stadionok. Egyébként is szörnyű  a félig-negyedig megtelt gyönyörű arénák látványa, de így csorbul a hazai környezet előnye is. Természetesen egy világeseményen nem szerencsés, ha a hazai pálya dönt, de ez az Euro2020 azért lett kitalálva ilyen „összeurópainak”, mert ezzel szerette volna köszönteni a kontinens szövetsége az első ilyen torna 60-ik évfordulóját. Ebből az ismert okok miatt 61-ik lett, de a 2020-ra kitalált rendszeren nem változtattak.

Ez jó, vagy sem, erről még korai beszélni, az biztos, hogy az első körben hat otthon szereplő gárda sem tudott nyerni. Spanyolország úgy játszott gólnélküli mérkőzést Sevillában Svédországgal, hogy utóbbi nagyjából annyi ideig birtokolta a labdát, amennyi ideig egy hatodosztályú gárda szokta egy nemzeti kupa első fordulójában egy élcsapat ellen. Azt hiszem mindenki kíváncsi rá, hogy Svédország tényleg ennyit tud, vagy esetleg hajlandó lesz focizni is a folytatásban.

Öt csapat kikapott hazai környezetben. A mi csoportunkban mindkettő, erről már volt szó. A mi vereségünk tulajdonképpen papírforma, a németeké már kevésbé, de tőlük senki sem tudja jobban, hogy egy négy hetes eseményen nem az első meccsen kell a csúcson lenni. Az oroszok úgy jártak Szentpéterváron a belgákkal, mint mi a portugálokkal Budapesten, csak a Szbornajanak semmi esélye nem volt a pontszerzésre. A csehek Glasgowban nyertek, ami nem meglepő, a skótoknak semmi keresnivalójuk a legjobbak között.

Ez akkor is igaz, ha esetleg pénteken pontot szereznek Londonban, ami nem elképzelhetetlen. Az ötödik hazai környezetben elszenvedett vereségről viszont nehéz szakmai dolgokat említeni. Ugyanis a finnek koppenhágai győzelme az Eb-k történetének egyik legszörnyűbb eseményével sújtott találkozón született. Aki látta, az élete végéig nem felejti, ahogy Christian Eriksen életéért a gyepen harcolnak az orvosok, miközben a könnyes szemű dánok imádkoznak érte.

Reméljük a következő 60 évben az utóbbi jelenethez hasonlót nem kell látni foci pályán (sőt, semmilyen sporteseményen). Viszont reméljük, hogy az Európa-bajnokság nem rossz kezdését egy jó folytatás követi. Jövő csütörtökön lesz először szabadnap az Eb-n, addig gőzerővel dübörög a gépezet.

Nyitóképen: A portugál Cristiano Ronaldo (b) gólt lő a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság Magyarország - Portugália mérkőzésen a Puskás Arénában 2021. június 15-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás