Az persze egy dolog, hogy fejben tudjuk, mit és hogyan kellene tennünk egészségünk megóvása érdekében. Az viszont már egy másik kérdés, hogy meg is tesszük-e azt. De éppen ezért lehet olyan sikeres egy ilyen kampány, mert az elmélet és a gyakorlat közötti, sokszor vaskosnak tűnő határvonalat segít átlépni.
Sokkal egyszerűbb a cukros üdítőket kiszúrni a boltok polcain, mert azok küllemükre is rendre harsányabbak. De az volt a célunk, hogy a vízfogyasztás renoméját feljavítsuk, miközben megtartjuk annak, ami: a legkönnyebben elérhető, legtermészetesebb és legegészségesebb alternatívának. Arról nem is beszélve, hogy jóval kisebb ökolábnyomot hagy maga után, ha nem műanyag flakonból isszuk, hanem a csapból egyenesen a pohárba engedjük a vizet. Ehhez pedig nem elég edukálni, fontos, hogy emlékeztessük is mindig az embereket arra, hogy hidratálni kell. És nem csak nyáron. Sőt, a nagy melegben ösztönösen is vizet iszunk, hiszen nem biztos, hogy kívánjuk az édeset. De ne felejtsük ezt el ősszel és télen sem, amikor a vízfogyasztás nincs annyira előtérben.
Ezért is fontos, hogy az idei Aqua Challenge-et – az előző kettővel ellentétben – nem egy, hanem hat hónapra hirdette meg az OGYÉI, hiszen így még több idő van arra, hogy maradandó nyomot hagyjon.
Az első két év fontos tanulsága volt, hogy a kihívás abszolút teljesíthető. Hiszen az, hogy vizet igyunk, nem igényel semmilyen extra feltételt vagy komolyabb kiadást. Elég odaballagni a csaphoz, és újra meg újra megtölteni a poharainkat, vagy egy kulaccsal a táskában elindulni kirándulni, és az ország számtalan forrásának egyikénél teleengedni azt ásványi anyagokban gazdag, frissítő forrásvízzel. Innentől pedig adott volt a feladat számunkra: ezeket a mozdulatokat tartósan be kell építeni az emberek mindennapjaiba, és észrevétlenül is szokássá tenni azokat. Ehhez az kellett, hogy minél tovább beszéljünk róla, hogy minél több platformon és formában minél többen találkozzanak az üzenettel.
Mire lehet ez elég?