Kína önti az acélt, Európa szenved – a magyar vasmű túléléséért is aggódhatunk

A kínai ipar nemcsak napelemekből termel túl sokat, hanem a helyi acélipar is hatalmas túlkapacitási válságban van. Ez pedig nyilvánvalóan jelentős hatással van, illetve lesz a globális piacokra, benne természetesen az Európai Unióra és Magyarországra. Az acél ára évek óta trendszerűen esik, némi korrekció csak az elmúlt hónapokban történt, pár százalékponttal felfelé. Ugyanakkor a vámháború okozta hatalmas bizonytalanság az idén tavasszal újra rányomja a bélyegét a globális növekedési várakozásokra, ami pedig ismét lefelé nyomja az árakat. Erre jönnek rá az újabb, jelentős túlkapacitásról szóló hírek. 

Ez a túltermelés az 1,88 milliárd tonnás tavalyi világtermelésnek már mintegy 2,66 százaléka, tehát még jelentősebb nyomást gyakorol az acélárakra, és fokozza az árversenyt nemcsak az ázsiai, de a nemzetközi piacokon is. Ráadásul – ahogyan a bevezetőben utaltunk rá – az acél meglehetősen konjunktúraérzékeny termék, így a következő években várható világgazdasági fékeződés (kiváltképp az építőipar és a tágabban vett ipar várható stagnálása) sem növeli a keresletet. Egyedül a fegyverkezés jelenthet kitörési pontot az ágazatnak, ám ennek az acélfelhasználása – a meglévő túlkapacitások nagyságrendjének tükrében – elenyésző. 

Kína acéliparának változásai 

Kína belföldi acélkeresletének a szerkezete átalakulóban van. Az építőipari acéltermékek részesedése a belföldi piacon a csúcsidőszak 60 százalékáról 48-ra eshet 2035-re, míg a lakásépítési igények is csökkennek. Így a következő évtizedben a gyártási kapacitások 40-ről 23 százalékra eshetnek vissza az építőipari acél szegmensében.  

Amúgy Kína az acélágazati zöldátállás terén is kihívásokkal néz szembe. Az ágazat ugyanis évente 2,2 gigatonna szén-dioxidot bocsát ki, és a széttagolt iparban az elektromos ívkemencék (EAF) aránya csupán 9-10 százalék körül mozog – bár ez a Wood Mackenzie friss becslései szerint 2035-re mintegy 18 százalékra növekedhet.  

Az EU acélipara eljelentéktelenedett 

Az Európai Unió tavaly már csupán 129,5 millió tonna nyersacélt állított elő, ami a globális termelés mintegy 6,9 százaléka, holott 2018-ban elérte a 160 milliót is, ám Kína kiszorító hatása már a 2000-es évek elejétől érezhető volt. Az EU-s acélágazat ráadásul alacsony kapacitáskihasználtságú, a termelés a jobb években is stagnált, az import szerepe pedig egyre nő.  

Ennek az az oka, hogy az EU-s acélfogyasztás növekedése elmarad a várakozásoktól, az az Eurofer becslése szerint tavaly mindössze 3,2 százalék volt. Erre jönnek a geopolitikai feszültségek, a vámháború okozta gazdasági bizonytalanság, amelyek uniós szinten tovább nehezítik az ágazat helyzetét.  

Az úgynevezett CBAM-rendszer bevezetése 2026 elejétől enyhíthet a külső nyomáson, de rövid távon nem jelent érdemi védelmet. 

A Carbon Border Adjustment Mechanism (CBAM) az EU szén-dioxid-kibocsátás-arányos határkiigazítási mechanizmusa, amely jövőre lép teljes körűen életbe. Célja, hogy megvédje az uniós gyártókat az olcsóbb, de környezetszennyezőbb importacél versenyétől – így az ágazat zöldtechnológiára való átállása (a tervezett dunaújvárosi EAF-beruházás) hosszú távon versenyelőnyt jelenthet az EU piacán. 

A dunaújvárosi vasmű helyzete  

A Dunaferrt 2022-ben a csődtől megmentő, brit–indiai Liberty Steel (Liberty Dunaújváros) a korábbi tervekhez képest nem is egy, hanem két – fent már szóba került modern, ún. zöldacél termelésére is alkalmas – elektromos ívkemencét telepítene a dunaújvárosi gyárba, ezzel csaknem megduplázva annak kapacitását és radikálisan csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást. A tavaly ősszel nyilvánosságra hozott óriásberuházás tervei szerint ehhez a kínai állami CISDI lehet a technológiai partner, amely már előzetes pénzügyi támogatást is kapott a kínai Sinosure-tól az 1,3 milliárd euróra tervezett beruházáshoz.  

A két EAF évente egyenként 1,5-1,5 millió tonna kapacitású, amelyek a régi széntüzelésű kohókat váltanák ki, és akár 80 százalékkal is csökkenthetik a CO₂-kibocsátást. A termelés hulladékvas és DRI, azaz direkt redukált vas újrahasznosításával történhet majd, az acéltömbökből pedig melegen hengerelt tekercseket állítanának elő.  

A direkt redukált vas (DRI) egy olyan kohászati alapanyag, amely a vasérc közvetlen redukciójával készül, szén vagy más redukálószerek (például hidrogén vagy földgáz) felhasználásával. Ilyenkor a vasércből oxigént vonnak el (redukció), hogy szilárd állapotú vasat állítsanak elő anélkül, hogy az anyag megolvadna. Ez az eljárás tehát fenntartható módon előállított zöldacélt eredményez, mert alternatívát kínál a hagyományos nagyolvasztós nyersvasgyártással szemben, mivel alacsonyabb hőmérsékleten történik a folyamat. 

A tervezett dunaújvárosi beruházás része a meleghengermű és a horganyozó részleg korszerűsítése, valamint új gyártósorok telepítése. Ugyanakkor a gyár jelenleg csak a hengerlő részlegeket működteti, mivel tavaly nyáron leállították a veszteséges, még az ötvenes évek közepén épített kokszolókat és a kohókat, amelyek teljes kapacitása 1,6 millió tonna volt. 

E beruházás megtérülése kérdéses a globális túlkapacitás és a viszonylag kis hazai piaci részesedés miatt. Az EAF-ek működtetéséhez szükséges zöldáram biztosítása további infrastrukturális fejlesztéseket igényel, ami állami támogatást vagy jelentős áramszolgáltatói hozzájárulást is feltételez. Bár a régióban és az EU-ban a hadiipar fellendülése növelheti az acél iránti keresletet, a Dunaferr jövője továbbra is bizonytalan, különösen a Liberty Steel állítólagosan nehéz pénzügyi helyzetének ismeretében.  

A hadiipar felpörgése segíthet az EU-s acélárakon 

Egyelőre ezen a területen sok a kérdőjel itthon és EU-s szinten is, ám a régiós, illetve az egész európai hadiipar felfutása segíthet a keresleten, mivel a megnövekedett védelmi kiadások új megrendeléseket generálhatnak az acélipari cégek számára is. 

Ez különösen igaz az olyan országokra, mint az apró acéltermelési potenciállal büszkélkedő, ám az egyes réspiacokon jó lehetőségeket felkutatni képes Magyarországra. A dunai vasmű elvi zöldátállása potenciálisan kihasználhatná az EU-s hadiipari projektekhez szükséges acél iránti igény növekedését. 

Azaz az unió védelmi iparának a bővülése, például a harckocsikhoz és tüzérségi rendszerekhez szükséges magas minőségű acél iránti kereslet akár közvetlenül támogathatná a hazai acéltermelést. 

A kínai túlkapacitás okozta árverseny ellenére az EU-s stratégiai beszerzések előnyben részesíthetik a helyi termelőket, így enyhítve az árnyomást. Azonban a keresletnövekedés csak akkor lesz fenntartható, ha az unió valóban hosszú távú finanszírozást biztosít a hadiipari projektekhez, és az alapanyag beszerzéseknél előnyben részesíti a helyi gyártókat. 

Ha azonban beszállunk ebbe az acélipari „játékba”, akkor a magyar ágazat számára alapvető fontosságú, hogy az elektromos ívkemencéhez kapcsolódó, azaz az EAF-beruházások viszonylag gyorsan megvalósuljanak. 

Források: 

- China's steel industry at critical crossroads of overcapacity and green transition 

- December 2024 crude steel production and 2024 global crude steel production totals 

- The EU steel industry is losing ground in the global market 

- Liberty Steel to stop production at Dunaferr for three months 

- Economic and steel market outlook 2024-2025, third quarter 

- Liberty to install two EAFs in transformation of Dunaujvaros mill in Hungary 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Koszticsák Szilárd

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.