Globális hajsza kezdődött a szíriai diktátor pénze után

A szír rezsim összeomlása a nyitólépést jelentette azon hatóságok számára, amelyek szinte azonnal megindították a nyomozást az Aszad-klán fél évszázad alatt gondosan elrejtett és menekülési céllal a legváltozatosabb eszközökbe fektetett vagyona után. A nyomozás nem lesz egyszerű, a végeredmény pedig minimum kétséges. Hasonló hajszát már folytattak Szaddám Huszein és Moammer Kadhafi titkos vagyona után is, ám azok a tapasztalatok erősen megkérdőjelezték a pénz felkutatásának, de legfőképpen visszaszolgáltatásának hatékonyságát.  

A Wall Street Journal alapos írása például arra mutat rá, hogy a vagyonszerzés gyakorlatilag már Aszad apja, Háfez el-Aszad hatalomra kerülésekor, 1971-ben megkezdődött. Az évtizedek folyamán ő és fia oroszországi ingatlanoktól osztrák üzleteken át dubaji magánrepülőgépekig számtalan módon fektették be és rejtették el az állami vagyonból és diktatórikus módszerekkel megszerzett összegeket. A december 8-án Szíriából Oroszországba menekült Aszadnak – mint minden előrelátó diktátornak – mindig is létezett vészterve, amelynek szerves részét képezte a vagyon előre kimenekítése. Azé a vagyoné, amelyet most nemzetközi jogászcsapatok akarnak visszaszerezni a szír állam számára. (Igaz, egyelőre problémás meghatározni, pontosan ki és hogyan vezeti Szíriát.) A gondot az átláthatatlanság mellett az okozza, hogy a megtalált vagyoneszközök kisajátítása is lehetetlen feladatnak tűnik.  

Az Aszad klán vagyonának pontos nagysága éppúgy nem ismert, mint ahogyan az sem, hogy melyik családtagnak milyen érdekeltségi és tulajdoni viszonyai vannak benne. (Érdemes megjegyezni, hogy Aszad felesége, Asma el-Aszad közgazdasági elemzőként dolgozott a Deutsche Banknál, majd a JP Morgan befektetési részlegén.) A megszerezhető adatokon alapuló óvatos becslések szerint a klánnal összefüggésbe hozható vállalkozások és vagyontárgyak értéke 1 milliárdtól 12 milliárd dollárig terjedhet – már a vélt összeg nagy szórása is arra utal, hogy a család igen gondosan tüntette el maga után a nyomokat. Hogy az állami összegek titkos einstandján túl honnan szerezték a pénzt, arról is csak kevés információ áll rendelkezésre. Annyi bizonyos, hogy Aszad nyakig benne volt a kábítószergyártásban és -kereskedelemben, a nyereséget pedig olyan mértékben forgatta be a saját haszna mellett az állami költségvetésbe (a bevétel éveken keresztül nagyjából 2,4 milliárd dollárt hozott a konyhára), hogy a külföld teljesen jogosan kezdte használni Szíriával kapcsolatban a totális drogállam kifejezést.   

Bár a Világbank becslése szerint 2022-ben a szíriaiak mintegy 70 százaléka élt szegénységben, a 2011-ben kirobbant (és a rezsim megdöntésével vagy éppen véget érő, vagy csak új fejezetet nyitó) szíriai polgárháború évei alatt a család vagyona sokszorosára nőtt – a pénzt pedig olyan helyekre és eszközökbe fektették be, amelyek felett a nemzetközi intézményeknek és jognak igen korlátozott hatalma van.  

Üzleti szemléletű rablás 

Az Aszad klán üzletszerűen és annak megfelelő logika mentén szedte ki a pénzt az állami kasszából. Háfez el-Aszad nem sokkal a hatalomra kerülése után megbízta a saját sógorát, Mohammad Makhloufot, hogy irányítsa a jól jövedelmező dohánykereskedelmet, majd az építőipart is a kezébe adta. Makhlouf klasszikus stróman volt, akinek egyetlen feladata volt: minél több pénzt szerezni az elnöknek úgy, hogy közben a tevékenységét – a látszatra egyre kevesebbet adva – a törvényesség fátyla mögé rejtse.  

A családi alapon működő bűnszervezetekre jellemző módon egyébként 2000-ben dupla generációváltás történt: amikor az elnök meghalt, és a fia, Bassár vette át a helyét, Makhlouf is átadta a saját korrupciós birodalmában a hatalmat fiának, Raminak. Ő még az apjánál is találékonyabbnak és könyörtelenebbnek bizonyult: gyakorlatilag nem létezett olyan gazdasági terület Szíriában, ahonnan ne talicskázta volna ki a pénzt, így ő lett a rezsim első számú finanszírozója. Lopott és befektetett egyszerre, legyen szó banki ügyletekről, távközlési szektorról, médiáról, légi közlekedésről, kereskedelmi tranzakciókról – és természetesen a legalsóbb szinteken is mindent uraló korrupcióról.  

Makhlouf minden olyan helyen igyekezett befektetni az Aszadok pénzét, ahol jó eséllyel a nyugati szankciók vagy nem érik utol a vagyont, vagy annyira ügyesen el lehet rejteni a nyomokat, hogy az észrevehetetlen marad. Az olyan helyszínek, mint Dubaj (a híres Pálma-szigeten vásárolt, nagyjából 4 millió dolláros ingatlanokkal) vagy Oroszország (moszkvai, 40 millió dollár értékű prémiumkategóriás ingatlanok) eleve adta magát, de bevásárolták magukat bécsi luxusszállodákba, sőt még a Buddha Bar franchise-ba is. 

Nyom nélkül 

Aztán történt valami 2020-ban, és Aszad első számú strómanja hirtelen kegyvesztetté vált. Pletykák keringenek róla, hogy Makhlouf túlságosan is a saját szakállára kezdett el dolgozni, a részletek azonban máig homályosak. Annyi bizonyos, hogy Aszad látványosan félreállította addigi pénzcsináló emberét, és paranoiásan saját maga kezdett el mindenre kiterjedően foglalkozni a romokban heverő állam, ezen keresztül a saját pénzügyeivel.  

Egészen 2024 végéig, amikor két hét alatt omlott össze a rezsimje. Azóta az orosz vendégszeretetet élvezi (hogy valóban egy Moszkva környéki dácsában vagy éppen egyik luxusingatlanjában a város közepén, nem tudni), és minden bizonnyal aggódva figyeli a híreket a vagyona utáni hajsza alakulásáról. Ami azt illeti, az ilyen jellegű kincskeresések eddigi tapasztalatai nem arra utalnak, hogy Aszadnak álmatlan éjszakái lesznek.  

A volt líbiai diktátor elrejtett vagyonát nagyjából 54 milliárd dollárra becsülik, a nyomozás azonban csak apró részeredményeket tudott felmutatni: eddig egy 12 millió dolláros londoni ingatlant és 100 millió dollárnyi, Máltán elhelyezett készpénzt sikerült csak visszaszerezni.  

A vagyon visszaszerzésének az esélye borítékolhatóan igen csekély lesz. Az Egyesült Államok a hosszú éveken át tartó szankciós politikájával megtanította az Aszad családnak, hová igen és hová nem érdemes vagyont átmenteni. Voltak persze részeredmények eddig is: egy párizsi bíróság 2019-ben például 90 millió elsikkasztott közpénzből származó eurót fagyasztott be, amelyet Aszad nagybátyja, Rifát el-Aszad, a „hamai mészáros” őrzött gondosan. Az ilyen esetek azonban ritkán fordulnak elő – a vagyon oroszlánrésze olyan helyszíneken van, amelyeket valószínűleg még az amerikai szankciós vérebek sem fognak kiszimatolni, vagy ha igen, nem jutnak a közelébe.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/AP/Omar Szanadiki

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.