Az ENSZ bakui klímacsúcsán újra a zöldátállás költségeiről szólt a vita. A fejlődő országok ugyan évi 1300 milliárd dolláros átállási támogatásra kaptak ígéretet, ténylegesen csak 300 milliárdot szavaztak meg a fejlett országok. A jóváhagyott pénzek ütemezése is kérdéses.
Nyitókép: Az ENSZ 29. nemzetközi éghajlatváltozási konferenciájának logója az eseménynek otthont adó bakui épületnél november 20-án
Fotó: MTI/EPA/Anatolij Malcev
A szerző a Makronóm Intézet elemzője
Vajon hozott-e valódi előrelépést a COP29? Ez a kérdés szinte minden klímacsúcs kapcsán felmerült, és az azeri fővárosban november 24-én egy látványos globális nyilatkozattal záruló esemény is inkább egy távoli jövőbe tolt „talán” választ jelent. Az elfogadott zárónyilatkozat szerint az új klímafinanszírozási célkitűzés (NCQG) konkrét ígéretei hervasztóak. Igaz, azt sikerült elérni, hogy a fejlettek írásba adták: törekszenek rá, hogy a következő tíz évben a fejlődő országok elvben akár évi 1300 milliárd dollárnyi klímafinanszírozást is kaphatnak majd tőlük. Az is siker, hogy a fejlettek az NCQG alapszintű finaszírozásában végül nem évi 250, hanem 300 milliárd dollárra tettek vállalást, ami pozitív üzenet.
A COP29 klímacsúcs évi 300 milliárd dolláros klímafinanszírozást ígér 2025-től, de a fejlődő országok által kért 1300 milliárd dollártól messze elmarad, komoly kritikákat váltva ki ezzel.
Évente több pénzt kellene a fejletlenebb országoknak adni klímavédelmi célokra, mint amennyi Magyarország egész éves GDP-je.
A visszatérő elnök erős felhatalmazással vághat neki második ciklusának. Az inga visszalendült. Csak ennyi történt? Névai Gábor írása.
A leköszönő amerikai elnök alig mutatkozik, papírból beszél, szinte bujkál a sajtó elől – írja a Politico.
Nyilvánvaló, hogy a nemzetállamot nem lehetett rendelettel egycsapásra eltörölni. Mathieu Bock-Coté írása.
A háború eszkalációjának egyre fokozódó veszélye közepette tegnap végre egy jó hírt is kapott a globális békepárti többség.
A birodalom csinovnyikjai csak szuverenitásunk maradékának fölszámolását hozhatják el.
A kontraszt mindenesetre elképesztő Official The Man, azaz Magyar Péter vulgáris hangfelvételekkel terhelt influenszerpolitizálása és a regnáló kormányzó erő színvonala között.
