A szerző a Makronóm újságírója.
Jennifer Doudna, a CRISPR génváltoztatás forradalmi módszerének társfeltalálója kifejtette, hogy felfedezésével az emberiség elérte, hogy képes legyen megváltoztatni a saját alapvető molekuláris természetét – ez a képesség azonban egyszerre jár lehetőséggel és veszéllyel is. Az egyik legnagyobb félelme az volt, hogy egyszer megjelenik az első CRISPR-baba – egy szándékosan megváltoztatott génekkel megszülető gyermek. (Ezt a félelmet végül Ho Csien-kuj kínai biológus váltotta valóra, amikor 2018-ban bejelentette, hogy sikeresen módosította két embrió DNS-ét, hogy immunissá tegye őket a HIV ellen.)
Ho Csien-kuj a CCR5 génre összpontosított, amelynek az egyik változata védelmet nyújt a HIV-fertőzés ellen. A génszerkesztésnek erre a formájára nemcsak orvosi áttörésként tekintettek, hanem az emberi képességek potenciális javítására is alkalmasnak tartották. Míg Ho kísérlete számos tudományos kritikát kapott (és számára három év börtönbüntetést eredményezett), kísérletei rávilágítottak arra, hogy a génszerkesztés valóban képes megváltoztatni az emberi evolúció irányát, hiszen a génmódosítás során bevezetett változások hatással vannak az összes jövőbeni leszármazottra is.
Miért várjunk 100 ezer évet arra, hogy a természetes kiválasztódás elvégezze a dolgát? Néhány száz dollárnyi vegyszerért 10 perc alatt orvosolhatjuk a problémát”
– tette fel a költői kérdést Antonio Regalado, az MIT Technology Review írója.
Bár sokan etikai aggályokat fogalmaztak meg a CRISPR alkalmazásával kapcsolatban, a tudományos közösség nem utasította el egyöntetűen a technológiát, mivel látták benne a potenciális előnyöket. A CRISPR révén lehetőség nyílik olyan genetikai mutációk terjedésére, amelyek ellenállást biztosítanak a betegségekkel, például a cukor-, a szívbetegséggel vagy az Alzheimer-kórral szemben.
A tudományos közösség által vizsgált gének közé tartozik az APP is, amelyről az izlandi deCode Genetics kutatócég megállapította, hogy egy bizonyos változata védelmet nyújt az Alzheimer-kór ellen. Az APP gén ritka változata csökkenti az agyban megjelenő fehérjeplakkok képződését, amelyek a betegség fő jellemzői. Bár ez a változat rendkívül előnyös az idősebbek számára, természetes úton nem terjedhet el, mivel az evolúció csak azokat a genetikai változásokat terjeszti el, amelyek a reproduktív korúakat segítik. A technológia segítségével azonban ezek a változások mesterségesen elterjeszthetők lennének.
A jövőbeli genetikai módosítások azonban nemcsak embriókban, hanem felnőttekben is alkalmazhatók lehetnek.
George Church, a Harvard Egyetem genetikuskutatója szerint a technológiai fejlődés során lehetőség nyílik arra, hogy a felnőttek génjeit is módosítsák, így nemcsak a betegségek ellen lehetnénk immunisak, de akár megváltoztathatnánk a testmagasságunkat vagy az anyagcserénk sebességét. Ez a fajta génmódosítás nem öröklődik tovább, de jelentős hatással lehet az egyének életére és egészségére.