Az amerikai energiaóriások megunták Kamala Harris fecsegését

2024. szeptember 04. 10:16

A demokrata elnökjelölt folytatja az energiapolitikával kapcsolatos kétarcú kampányát: egyszerre igyekszik megfelelni a fosszilis energiavállalatok elvárásainak és a zöldátállás táborának, miközben semmi konkrétumot nem mond. Az olajipari cégeknek eddig tartott a türelme, és felszólították az alelnököt: fejezze be a mellébeszélést.

2024. szeptember 04. 10:16
Révész Béla Ákos
Révész Béla Ákos

A szerző a Makronóm újságírója.

Kamala Harris folytatja furcsa kampányát: a mai napig nem hajlandó tisztán beszélni az energiapolitikai elképzeléseiről. Egyszerre próbál megfelelni az energiaátállást követelő progresszívek hatalmas táborának és a fosszilis energiára épülő iparágak képviselőinek, valamint munkavállalóinak. Különösen érzékeny területre merészkedik, amikor a palagáz-kitermelés repesztéses eljárásának betiltásáról van szó: míg elnökjelöltsége előtt még annak betiltásáért küzdött, a kampányban hirtelen meggondolta magát, és kijelentette, hogy visszatáncol az ötlettől.  

Ez éppen az a gondolat, amelyet a nagy kitermelő államok és az energiacégek hallani akartak, ugyanakkor még messze nem elegendő ahhoz, hogy az ipari szakszervezetek és az iparági képviselők gyanakodását eloszlassa. A Big Oil cégek továbbra is választ várnak az egyik legfontosabb kérdésre: fenn akarja-e tartani Harris a jelenlegi elnöknek a cseppfolyósított földgáz exportjával kapcsolatos korlátozó intézkedéseit. A fosszilis iparágakban tevékenykedő lobbiszervezetek szerint az alelnök múltbéli pozíciói és elkötelezettsége (Harris a Fehér Ház előtt ügyészként is dolgozott, és számos pert nyert meg olajipari vállalatok ellen), nyilatkozatai agresszív olaj- és gáziparellenes álláspontot képviseltek. Éppen ezért gyanakvással figyelik a mostani libikókapolitikáját, és fenntartással kezelnek minden felemás, óvatosan megfogalmazott ígéretét, amely az iparág jövőjével kapcsolatos.  

A Big Oil legnagyobb lobbicsoportja, az American Petroleum Insitute elnöke, Mike Sommers azt követeli Harristől, hogy mondja ki nyíltan: ragaszkodik-e a Biden-kormány energiapolitikájához, amely „olyan támadást indított a vállalatok ellen, amelyet még nem látott ez az iparág”. Miután Harris nem hajlandó egyenesen válaszolni, a habozása Donald Trump malmára hajtja a vizet, aki azzal vádolja demokrata ellenfelét, hogy háborút akar indítani az amerikai energiaipar ellen – vele ellentétben, miután egyik első intézkedése elnökként az lesz, hogy eltörli a Biden–Harris-kormány piactorzító tilalmait és az iparra nézve súlyosan negatív szabályozási rendszerét. 

Ma már nem reped tovább 

Harris hallgatása valóban egyre kínosabb – információk szerint egyelőre a stábjának sincs kiforrott terve arra, hogy miként oldják fel az elnökjelölt egykori határozott szavai és a jelen kampány kihívásai között feszülő ellentétet. Amikor Bidennel kampányolt az előző választásokon, Harris ellentmondás nem tűrően tette le a voksát a palagáz-kitermelés repesztéses eljárásának betiltása mellett – most pedig csak a palagáztermelő mamutnak számító Pennsylvaniában 72 ezer munkást és az országos szakszervezetet kellene meggyőznie arról, hogy öt évvel ezelőtt csak viccelt, és most mond igazat, amikor azt állítja: betiltás nélkül is létre lehet hozni „virágzóan tiszta energiagazdaságot”.  

Még ha ez sikerülne is, az LNG exportkorlátozásának a kérdése súlyos vádként lebeg a feje felett. Alelnökként részese volt Biden minden rendelkezésének, így az energiacégek joggal vádolják, hogy tevékeny szereplője volt az amerikai kereskedelem lassításának, ezzel a palagáz-kitermelés csökkentésének, vagyis éppen ő volt az, aki a legtöbbet ártott az iparágnak.  

Harris azonban semmire nem hajlandó határozott választ adni. Nehéz örökségként hurcolja magával Biden gazdaságot is átalakítani hajlandó zöldpolitikáját. Lerázni nem tudja magáról, hiszen részese a mai napig, megtagadni nem tudja, mivel akkor saját alelnöki négy évének létjogosultságát kérdőjelezné meg – ez pedig a jelenlegi hallgatásánál is rosszabb üzenet lenne a választók számára.  

A Big Oil még vár, de a türelme fogytán. Ha a fosszilis energiaipar szempontjából nézzük az elnökválasztást, a biztos befutó Trump lenne. Bár a verseny szorossá vált, ebben a szegmensben Harris nem tud előrébb lépni: nem akar válaszolni a kérdésekre, kibúvókat keres, a kampányeseményein szinte meg sem említi az energiapolitikát. A végtelenségig azonban nem játszhat: ha ő nem fogalmazza meg világosan a gondolatait, a Big Oil fogja megtenni helyette. Azzal viszont csak Donald Trump jár majd jól. 

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: Rawpixel 

 

 


További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.  

Összesen 63 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
lhotx
2024. szeptember 08. 12:06
Ó, itt valami félreértés lesz! Hatalomra épp azért KELL SZERT TENNI, hogy a hatalmon kívül semmi máshoz NE KELLJEN érteni. (a legbutább woke-okos is tudja ezt) Különösen a Nagypénzeseken csodálkozom, tekintve hogy ők meg pont ugyanígy vélekednek a Nagypénzükről.
Takagi
2024. szeptember 04. 17:56
Tipik komcsi, majd utólag.
5m007h 0p3ra70r
2024. szeptember 04. 17:30
»Kamala Harris folytatja furcsa kampányát: a mai napig nem hajlandó tisztán beszélni az energiapolitikai elképzeléseiről« Nem létező dolgokról nahéz beszélni. Arra ritka kivetelként a magyar ellenzéki politikusok képesek főleg. De ők képesek letagadni a létezőt is, ld.: nem lesz gázáraemelés.
goldie-2
2024. szeptember 04. 14:32
Remélem Trump gyűjti a 10.ei fogós kérdéseket penna számára.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!