Ezeket először persze az elektromos sportkocsikban, a prémiumkategóriájú elektromos járművekben alkalmazzák majd, amelyek rendkívüli energiasűrűségükkel akár 500 Wh/kg-os értéket is elérhetnek, ami a jelenleginek mintegy duplája! Emellett Samsung fejleszt olcsóbb alternatívákat is, például kobaltmentes és foszfátos lítiumionos rendszereket.
A Toyota, a Honda és a többiek fejlesztései
A Toyota eközben együttműködik az Idemitsu Kosan céggel, hogy 2027–2028-ra piacra vigyenek egy olyan technológiát, amely több mint 1200-1400 kilométeres hatótávolságot és 10 perces gyorstöltést ígér – azaz többet is, mint a Samsung. Igaz, a koreai vállalat már idén elérhetővé teszi a technológiáját.
A Honda az energiatároló technológiák fejlesztésén dolgozik: céljuk, hogy az évtized végéig piacra dobjanak egy új típusú elektromos járművet. Ebben az amerikai Solid Energy Systems (SES) kutatócég lesz segítségükre. Pontosabban az általuk fejlesztett lítium-metál alapú energiatároló rendszer, amely a kisebb mérete mellett kétszeres kapacitást kínál. Igaz, a biztonsági kérdések és a gyors elhasználódás még aggodalomra ad okot.
A Mercedes, a Volkswagen, és a Nio is hasonló kutatásokat végez. Az utóbbi bejelentette az ET7-est, az első, félszilárdtest energiatárolóval ellátott sportautóját, amely 150 kWh-s teljesítményt és 1000 kilométeres hatótávot ígér. Ezt a kocsit már forgalomba állították, igaz, egyelőre csak Kínában kapható. Az európai piacra érkezésekor az ár jelentősen megemelkedhet, a kínai, átszámolva 28 millió forintos összeg akár a 40 milliót is közelítheti a nyugat-európai piacokon.