Elemezve az erdőgazdálkodók és a faipari alapanyag-termelők elmúlt hónapokban kialakult igen súlyos helyzetét, arra juthatunk, hogy bár az építőipari faáru kereslete főként az ukrán dömping okán visszaesett, ám, ha nyomott áron is, de az ipari fa (azaz a farönk) piaca még pislákol idehaza. Az alacsonyabb értékű, főként eltüzelésre alkalmas faáruk piaca azonban szinte teljesen leállt. Itt kiemelten fontos megemlíteni a lakossági tűzifa piacát.
Talán kevesen tudják, de a tűzifát termelik a legnagyobb mennyiségben egy erdőgazdálkodó vállalkozás működése során. A teljes választékarányon belül a kiemelten jó állapotú és szerkezetű lombos erdők véghasználatakor is elérik a 40-50 százalékot. A nevelővágások során (azaz a gyérítések alkalmával) viszont még magasabb ez a hányad: 70 és 100 százalék között szóródik a tűzifa kitermelt aránya.
Ez pedig azt jelenti a gyakorlatban, hogyha a piac ezen szegmensét sikerül stabilizálni, az biztos alapot adhat a vállalkozások számára.
Kormányzati segítség lehetősége: a szociális tüzelőanyag-program
A tűzifapiac vizsgálatakor óhatatlanul szembejön az a kormányzati program, ami a legnagyobb hatással van a piac ezen szegmensére. Ez a központi támogatáspedig nem más, mint a szociális tüzelőanyag-program. Fontos megemlíteni, hogy a tűzifa mellett szénre is igénybe vehető e projekt támogatása, azonban a teljes összegen belül ez csak kis részt képvisel.
A szociális tüzelőanyag-program az olyan, 5000 főnél kisebb településeket célozza, ahol a szilárd fűtőanyag használata szinte kizárólagos, és ahol az emberek a legnagyobb energiaszegénységben élnek. Magyarán akiknek a hideg időkben a tüzelőre sem jut elég pénz. A program azonban elvesztette a korábbi fényét. Immár legalább 3 éve nem változott az az 5 milliárdos keret, amit a kormány erre szán. Pedig az elmúlt 3 évben a tűzifa ára igen jelentősen nőtt a piacon.
Ez azt jelenti, hogy ebből az összegből egyre kevesebb köbméter tűzifa vásárolható, tehát ezen családok szociális támogatása folyamatosan csökken. Pedig igény volna rá!
Luxust jelent már a 20 fokos fűtés is
Fontos leszögezni az alábbiakat: ma Magyarországon a legnélkülözőbb társadalmi rétegek hátrányos helyzetű, gazdaságilag lemaradó-leszakadó kistelepüléseken és falvakban élnek. Ők európai szinten is óriási energiaszegénységben tengődnek. Számukra jelentős anyagi kihívás télen – a jellemzően szigeteletlen – lakóhelyük legalább 20 fokra való felfűtése. Pedig ez – azt gondolom – minimálisan elvárható norma lenne a 21. század Magyarországán.