A közértben ette meg a lopott élelmiszereket a falánk tolvaj
A tolvaj több alkalommal ruhájába rejtette az árut, de az is előfordult, hogy az üzletek sorai között fogyasztotta el az édességeket, a péksüteményeket és az üdítőket.
Az olcsó ukrán dömpingárak miatt – klasszikus szóhasználattal – a „tönk szélére” kerülhet a magyar faipar, amely hátrányos helyzetű régiókban családok tízezreinek megélhetését biztosítja. Az erdőgazdaságok az elmúlt hónapokban 30-70 százalékkal csökkentették a kitermelést.
Szerző: Boros Gergő agrárszakértő, a Stradamus Zrt. tanácsadó testületének tagja
Döbbenetes és elfogadhatatlan az a pusztítás, amit a harcok okoznak mindkét oldalon, ám újra ki kell mondani: az EU-nak, illetve Magyarországnak okozott gazdasági károk is drámaiak. Ráadásul ezek közel sem érnek véget az olaj és a gáz, vagy a gabonák frontján. Most egy kevéssé ismert, de annál súlyosabb veszélyre szeretném felhívni a figyelmet. Arról, hogy a magyar mezőgazdaság milyen súlyos károkat szenved, sokat és sok helyen olvashatunk.
Ráadásul a probléma a mezőgazdaság egészében olyan mértékűvé vált, hogy az uniós, illetve a nemzeti kormányok beavatkozását sem lehetett elkerülni. Azt gondolom, hogy az agrárágazat minden szereplője átérzi a helyzet súlyosságát. Ám most nem a 2024 nyári betakarításról és az ahhoz kapcsolódó új piaci kihívásokról szeretnék beszélni, hanem egy másik alágazatról.
Van ugyanis egy másik, szintén a mezőgazdasághoz kapcsolódó alágazat, ami elképesztő módon szenved az ukrán exportdömpingtől, azonban ez a téma igen kevés publicitást kap a magyar médiában. Ez az ágazat nem más, mint a faipar és fafeldolgozás. Mivel
ez az ágazat kevesebb mint 1 százalékát adja a magyar GDP-nek, ezért hajlamosak vagyunk róla elfeledkezni, holott foglalkoztatási szempontból meglehetősen jelentős a hatása.
Elsősorban nem a foglalkoztatottak számára kell gondolni, hanem a foglalkoztatás helyére. Az elmaradottabb vidékeken, azaz a magyar perifériákon szinte az egyetlen munkavállalási lehetőség az erdőkön és a fafeldolgozó iparban adódik. Olyan tájakra kell gondolni, mint Dél-Somogy, Dél-Zala, Ormánság, Nógrád és Heves vármegye eldugott szegletei vagy éppen Szabolcs, Borsod nagyvárosoktól távoli zugai, zsákfalvai. Ráadásul ezek azok a munkahelyek, ahol a legképzetlenebb rétegek is találnak egész éves megélhetést, és nem csak a mezőgazdasági idénymunkában tudnak elhelyezkedni. Igaz, a létszám sem elhanyagolható, becslések szerint 80-100 ezer fős a teljes ágazat foglalkoztatottjainak a száma, de pontos statisztika csak a teljes mezőgazdasági szektorról van. Egyébként hozzávetőleg 8 ezer társas vállalkozás található a faiparban és több mint 6 ezer egyéni vállalkozó, miközben az ágazat összes foglalkoztatotti létszáma 60 ezer fő körüli – beleértve a feldolgozókat, a szállítókat, a gyártókat és a kereskedőket. Ehhez jön 30 ezer fő körüli kitermelői idénymunkás, esetenként a munkaerőpiaci „szürkezónában”.
Jelentősége ellenére tehát a magyar faipar rég nem látott módon szenved az utóbbi időben, elsősorban az ukrán faárudömping miatt. Az igazi válság 2023 tavaszától datálható, amikortól már a vállalkozások élet-halál harcot vívnak a túlélésért. Szebben kifejezve: egzisztenciális fennmaradásukat veszélyezteti a több mint egy éve folyamatosan, kitartóan romló piaci helyzet. Ebben az ágazatban – meteorológiai hasonlattal élve – egy hirtelen, igen veszélyes szupervihar keletkezett, ami persze nem csak az ukrán dömpingárakról szól, hiszen egyszerre öt szálon sújtja a szereplőket.
Nézzük ezeket a válsággal fenyegető összetevőket.
Az európai építőipar (természetesen Magyarországot is beleértve) meglehetősen súlyos recesszióban van. Ezt főleg a magasépítési szektor érzi, amely jelentős számú nyugat-európai ingatlanfejlesztő bedőlésében ölt testet. Érdemes itt kiemelni az osztrák Signa Holding esetét, amelynek egész Európában vannak luxusingatlanjai, például a berlini KaDeWe és a londoni Selfridges luxusáruház.
A nagyobb európai építőipari cégek gondja csak az egyik oldal. Miközben hatalmas ázsiai építőanyag-ipari, illetve bútoripari kapacitások épültek ki, addig Kína szintén gazdasági lassulással küzd, aminek a vezető oka az ingatlanpiac problémája. Magyarán óriási kapacitásfelesleg alakult ki az ázsiai fafeldolgozás, faipar terén is, és ez nemcsak európai, de globális árnyomást is okoz.
Nem halmozzák már fel a háztartások a WC-papírt és a zsebkendőt. Nem kiemelten szükséges az érintésmentes kiskereskedelem, tehát a futárszolgálatok által használt csomagolóanyagok (dobozok, ételhordók és hasonlók) mennyisége is visszaesett. Visszaállt a home office hullám keltette bútoripari extra kereslet is.
A pénzromlás ütemének látványos gyorsulása itthon és szerte a világon visszavetette a reálbéreket, aminek hatására a kereslet érezhetően visszaesett a gazdaság minden területén.
Az államilag támogatott felújítási programok kifutása (3+3 milliós konstrukció) mellett az infláció is jelentősen korlátozza a lakossági építőipari beruházásokat, miközben az uniós források elmaradása, lassabb érkezése a központi beruházásokat veti vissza. A nagyobb termelő beruházások, építkezések, illetve a mélyépítés faanyagigénye jóval kisebb a lakásépítések és -felújításokkal összevetve. Az energetikai korszerűsítési támogatások faanyag igénye minimális, hiszen jellemzően műanyag nyílászárók, szigetelés, fűtés-korszerűsítés és zöldenergia-termelési kapacitások épülnek ki így.
Az ötödik tényező pedig a keleti szomszédunktól érkező olcsó, sőt dömpingáras faanyag megjelenése az európai piacokon.
Az első négy sokak számára ismert lehet, azonban az ötödik talán kevésbé. Az ukrán fa megjelenése a piacon a teljes magyar faiparra jelentős csapást mért. Ugyanis az északkeleti szomszédunktól érkező termékek nem nyers fa formájában, hanem feldolgozott termékként érik el a piacainkat. Már a háború előtt is jelentős volt az ukrán fa behozatala EU-s piaci szinten – mintegy 20–30 százalék között mozgott a teljes vertikumban –, ám ezeket az árumozgásokat több uniós korlátozás is érintette.
A korlátozások azonban 2022 óta érdemben enyhültek, és noha a nyersanyag, azaz a rönkök szállítása jelenleg is költséges és nehézkes (főként, mert az ukrán gabona beáramlása foglalja a vasúti kapacitásokat), a feldolgozott áru beáramlása sokkal könnyebben megoldható. Főképp úgy, hogy a feldolgozott fapiaci termékek túlnyomó része közúton kerül be az országba.
Először 2022 végén lehetett nyomokban érzékelni, hogy ukrán kereskedők jelentek meg a magyar piacon, a számuk azonban elenyésző volt. Tavaly óta azonban folyamatosan érezhető volt a kereskedők felfutása, és a megkötött üzletek száma is szignifikáns lett. Mára, 2024 nyarára pedig eljutottunk odáig, hogy Vas, Zala és Somogy vármegyében is az a trend lett megfigyelhető, hogy a feldolgozott ukrán faanyag (különösen az épületfa) még e távoli helyszínekre szállítva is olcsóbban érkezik meg, mintha azt helyi vállalkozótól rendelnénk meg a helyi, vágásra jelölt erdőkből érkező alapanyag felhasználása mellett.
Azaz az ukrán határtól legmesszebb lévő vármegyékben is versenyképessé vált az ukrán feldolgozott áru.
A fenti trendek a korábban említett négy folyamattal karöltve hatalmas csapást jelentenek a teljes magyar faiparra.
Az erdőgazdaságok jelentős keresletcsökkenést regisztráltak az elmúlt hónapokban. Ennek hatására a termelést is 30-70 százalékos mértékben fogták vissza.
Ebben sokszor az állami erdészeti társaságok játszanak vezető szerepet, de természetesen a magán-erdőgazdálkodók is jelentős károkat szenvednek. Ha csökken a termelés, akkor az azzal foglalkozó vállalatok és brigádok is jelentős problémákkal nézhetnek szembe, ami sok esetben a feloszlásukkal jár, és ez jelentős csapás lehet a magyar fakitermelési potenciálra rövid távon is. Tehát a piac esetleges későbbi rendeződésével sem áll majd helyre a korábbi kibocsátási szint.
Hozzá kell tenni, hogy az ukrán és az említett más hatások okán a német fapiac is jelentősen esett: 2023-ban éves szinten a visszaesés meghaladta a 20 százalékot, és hozzá hasonlóan a lengyel piac is szenved.
Az erdőgazdálkodóknál talán még nagyobb kihívással küzdenek a fűrésztelepek. Hanyatló kitermelés mellett csökken a felvásárolható alapanyag mennyisége, és ami még fontosabb, hogy azok minősége is jelentősen visszaesik, hiszen a kiemelt minőségű választékok nem kerülnek piacra bizonytalan megtérülések mellett. A megrendelések száma szintén csökken a magasépítést sújtó problémák miatt. Azonban
még ez a csekély számú megrendelés sem a hazai ipar szereplőinél csapódik le, hiszen az olcsó feldolgozott ukrán áru kiszorítja őket a korábbi természetes piacaikról.
Végezetül elmondható, hogy a fapiac teljes vertikuma egyre súlyosabb, kihívásokkal küzd. Az egyes alpiacok, így a belföldi papírfa- és a rostfapiac lényegében megszűnt, a felvásárlási árak pedig önköltségi szintre süllyedtek. A tűzifa árában szintén jelentős esés figyelhető meg. Az elmúlt évek enyhe téli időjárása és a közelmúltbeli energiaválság okozta hisztérikus lakossági készletezés pedig oda vezetett, hogy
a tűzifapiac tetszhalott állapotban vegetál. Az egyedüliként még közel normálisan működő épületfapiac pedig az ukrán áru megjelenésével került kilátástalan helyzetbe.
A fentiek eredője tehát – igazi faipar hasonlattal – a tönk szélére sodort nagyon sok piaci szereplőt. Nem lehet már úgy kitermelt fafajt vagy választékot választani, hogy az normális piaci körülmények között találjon gazdára. Nincs már meg az a fapiaci szegmens, ahová átsúlyozván túl lehetne élni a recessziós problémákat. Kijelenthető tehát, hogy
a teljes hazai faipar drámai helyzetben van, aminek biztosan lesznek áldozatai, sok vállalkozás jelenthet csődöt a következő egy-másfél évben.
A fentiek okán szükség lenne az EU-s erdészeti támogatások mielőbbi megjelenésére. Jelenleg, 2024 nyarán több hónapos csúszás érzékelhető az eredeti támogatási tervekhez képest, pedig ezen forrásokat nem blokkolta az unió. Ezen túl kellene egy átfogó – ahogy említettem, nem csupán energetikai célú – lakásfelújítási program. Továbbá újabb intézkedésekre, amelyek lehetőség szerint védik a magyar piacot a bezúduló olcsó ukrán faáruimporttól. Ez utóbbi azonban védővámokkal nyilván politikai okokból sem lehetséges, vélhetően csak a fuvarozás szabályainak szigorításán, a szállítás költségeinek emelésén keresztül lenne megoldható, vagy legalább az árnyomás enyhíthető. Így legalább talán az ukrán határtól messzebb eső felvevőpiacok fellélegezhetnének.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI Fotó: Mohai Balázs
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.