Négy teljes budapestnyi területet használtak fel szél- és napelemfarmok telepítésére, jelentős részben hasznos termőföldeket és egyéb földterületeket vonva el – ez derül ki egy friss brit tanulmányból. Ezt a jelenséget Brazíliában tapasztalták, és green grabbingnek, azaz zöldrablásnak vagy zöldföldrablásnak nevezték el.
A brazíliai megújulóenergia-infrastruktúra földigénye, azaz a zöldgazdaság számára történő földrablás (green grabbing) azt eredményezi, hogy egykori közterületeket és közös használatú földeket nemzetközi vállalatok sajátítanak ki. Ezt erősíti, hogy az állami felügyelet hiányos, és az átláthatóság sem biztosított – állapítja meg egy új, az University College London (UCL) kutatóinak részvételével készült tanulmány, amelynek elkészítését az Európai Kutatási Tanács (European Research Council) támogatta.
A Nature magazin Nature Sustainability online folyóiratában megjelent anyag szerint
a zöldrablás (zöldföldrablás) nem elszigetelt jelenség, kifejezetten gyakori, ráadásul agresszív módszer, amellyel a nap- és szélerőműcégek biztosítják maguknak az energiatermelési infrastruktúrájukhoz szükséges földterületeket.
Ennek része az egykori közterületek és (a brazil mezőgazdaságban jellemző) közös használatú földek irányításának elszipkázása a zöldfordulat jegyében, mégpedig jellemzően nemzetközi vállalatok számára.
A tanulmány egy évtizedet vizsgált, 2021 végéig. Ezalatt a szélerőművek aránya Brazília energiatermelési kapacitásában 1,2 százalékról 11,4-re nőtt, míg a napelemek aránya 0,1 százalékról 2,6-ra emelkedett, és a következő évtizedekre jelentős további bővítési tervek várhatók.
Bár a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiára való áttérés csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, a szélerőmű- és a napelemparkok jelentős földterületet igényelnek – hívják fel a figyelmet a kutatók a zöldfordulat ezen árnyoldalára.
A kutatók földrajzi adatbázisokat vetettek össze tulajdonosi és befektetési információkkal, valamint digitális földnyilvántartásokkal a 2000-től 2021-ig terjedő időszakból. Megállapították, hogy
a brazil szélerőműparkok körülbelül 2148, a napelemparkok pedig mintegy 102 négyzetkilométert foglalnak el. Ez a mai Budapest teljes területének több mint négyszerese, egészen pontosan 4,28-szorosa!
Azt is megállapították, hogy a nemzetközi befektetők a legnagyobb területfoglalók, elsősorban Európából. A szélerőműparkok 78, a napelemparkok 96 százalékát mamutcégek birtokolják – kiváltképp olasz és francia vállalatok.
A legtöbb földterület, amelyen ezek a cégek az energia-infrastruktúrájukat építik, magántulajdonban van. Azonban egyre növekvő aggodalomra ad okot, hogy a zöldrablási folyamatot a megújuló energiák terjedése serkenti, és
e cégek lényegében a helyi lakosok kisemmizésével szerzik meg a földeket. A szélerőműparkok jelentős része ráadásul földjogilag kétes módon épült be – figyelmeztetnek az UCL jelentésének készítői.
Dr. Nadia Ameli, az UCL Bartlett School of Environment, Energy and Resources munkatársa és a tanulmány társszerzője is elismerte: munkájuk rávilágít a fenntarthatóenergia-fejlesztés és a közterületek, valamint a közös használatú földek védelme közötti egyensúly fontosságára. A privatizációnak álcázott zöldrablás – megfelelő felügyelet és átláthatóság hiányában – egész egyszerűen csak arra szolgál, hogy a földeket a hagyományos közösségektől nemzetközi vállalatokhoz juttassák – panaszolja a szakértő.
Ez a fajta kisajátítás gyakori Brazíliában a földtulajdonban lévő történelmi egyenlőtlenségek, a szabályozási hiányosságok és a gyenge szabályozás miatt. Ez a zöldrablás valójában egy régebbi jelenség, amely a földfoglalás analógiájára működik. Ezt korábban széles körben dokumentálták az országban, gyakran mezőgazdasági célokból, ezek közé tartozik a nagy marhatenyésztő farmok és a szójababültetvények létrehozása a „senki földjén” – hasonlóan az esőerdőirtásokhoz. Ez tehát korábban is a környezet pusztulásához és számos földtulajdonosi konfliktushoz vezetett a kormány, a gazdák, marhatenyésztők, valamint az ország őslakos lakossága között. A kutatók attól tartanak, hogy a tendencia most zöldrablásként (green grabbing) folytatódik, amely
a megújuló energia iránti igényt mint ürügyet használja fel a köz és közös földek további kisajátításának igazolására.
A vezető szerző, dr. Michael Klingler, a Boku Egyetem kutatója úgy véli, hogy a földkérdés központi szerepet játszik a hatékony klímatervek előmozdításában és az „igazságos”, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, Net Zero jellegű célok támogatásában. Az energiaátmenet, a zöldfordulat szükségességét nem szabad megkérdőjelezni, jegyzi meg. Szerinte inkább az ilyen projektek megvalósításának a módját kell jobban megvizsgálni. A brazíliai Bahia államban az érintett vidéki közösségekkel, civil szervezetekkel és tudósokkal folytatott kutatások azt mutatták, hogy a hagyományos, illetve elmaradott környékeken élő népcsoportok most számukra új konfliktusokkal szembesülnek. Éppen a megújuló energiák terjeszkedése miatt, holott a fenntarthatóság egyik fontos célja éppen a helyi értékek megőrzése lenne.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig
Akár 1 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást is kaphatnak azok a cégek, akik energiatárolási vagy megújulóenergia-fejlesztésekre készülnek.
Saját terepén előzte meg Németországot több európai ország, köztük Magyarország is.
Az árat végül mi, a fogyasztók fizetjük majd meg.
Hazánknak stratégiai szerepet szánnak.
A város energiaigényének több mint negyedét ez a naperőműpark fogja kiszolgálni – mondta a miniszter.
A 21 Kutatóközpont igazgatója látványos értetlenkedésbe kezdett.
A migránsok támadó szándékkal, az őslakosok önvédelemből fegyverkeznek.
Magyar sportoló hőstettéről írnak.
