Miért hagyják el Németországot a szakképzett külföldi munkások?

Németország más európai államokhoz hasonlóan munkaerőhiánytól szenved. Ennek ellenére a német sajtóban megszólaló magasan képzett külföldiek, akik ott dolgoznak, elmondják, hogy a számításaikban csalódtak, és el akarják hagyni az országot.  

A legboldogtalanabbak így látják 

A Die Zeit baloldali napilap több ilyen helyzetben lévő külföldi munkavállalóval is találkozott. Az egyikük, Nita Saik egy harmincas éveiben járó, középosztálybeli indiai mérnöknő, aki a külföldi munkában a társadalmi felemelkedés lehetőségét látta.  

Rasszizmussal és nőgyűlölettel találkozott, amikor Németországban lakást keresett. 

Mindezek tetejébe ott van a nyelvi akadály: beszélnie kell németül, de az alapok nem elégségesek, különösen a hatóságokkal való kapcsolattartás során.  

A legutóbbi Monitor Racism-tanulmány, a 2022-es bevándorlóbefogadói rangsor, valamint az OECD és a Bertelsmann Alapítvány legfrissebb tanulmánya megerősíti a külföldiek és a külföldi származásúak problémájának valóságtartalmát. A német napilap által idézett legfrissebb InterNations -rangsor szerint ugyanis az országban dolgozó képzett külföldi munkavállalók állítják, hogy ők a „legmagányosabbak és legboldogtalanabbak a világon”.  

Ezt a megállapítást olyan tanult, képzett és gyakran kiváltságos külföldiek teszik, mint Richard Jensen orvos és élettársa, Irina Mironov tanácsadó. Kettős állampolgárságuk van, és a brexit miatt Berlinbe távoztak az Egyesült Királyságból, de most vissza akarnak térni.  

Irina Mironov rámutatott az anyák bűntudatára, akik dolgoznak, ahelyett, hogy a gyermekeiket nevelnék. Pedig Németország megreformálta a törvényeit, hogy több képzett bevándorlót vonzzon. Az országba érkezők jövedelmi és iskolai végzettsége kevésbé fontos, mint a szakmai tapasztalatuk. A családegyesítésből már nemcsak a szűkebb család, hanem a szülők és testvérek is részesülhetnek” – írta a Die Zeit.  

A fő okok 

Drága lakásbérleti díjak, a gyermekgondozási megoldások hiánya, rideg kollégák – a Der Spiegel politikai magazin ezt gyűjtötte össze fő okokként, hogy miért hagyják el a külföldiek tömegesen Németországot.  A főleg fejlődő országból ideérkezett munkavállalók az egekbe szökő lakbérek, a nem mindig elismert képesítések és a gyakran ellenséges munkakörnyezet miatt döntenek a távozás mellett. A Der Spiegel is több külföldivel beszélgetett, akik ezen törik a fejüket, illetve, akik már a távozás mezejére léptek. 

Irene Calle Rosa 34 éves szociális munkás Spanyolországból érkezett a családjával Münchenbe. A nő Dániában és Finnországban szerzett mesterdiplomát, ám azt Bajorországban nem ismerték el teljes mértékben. Ezért egy német egyetemen kiegészítő képzést, valamint nyelvtanfolyamot végzett. Most teljes munkaidős gyakorlatot kell letöltenie, de ehhez a két gyermeke számára felügyeletre van szüksége.  

„Mivel nincs teljes értékű munkám, a várólista alján állok. De hogyan találhatnék munkát gyermekfelügyelet nélkül? Ez egy ördögi kör. A pénzről nem is beszélve: a gyakornoki fizetésem aligha lenne elég egy dadára.” Így a család úgy döntött, hogy Las Palmasba, a Kanári-szigetekre költözik.  

María Emilia Rebollo Zanazzi egy argentin digitális nomád, aki 2017-ben néhány hónapig Berlinben élt, de ezt már nem tudná megtenni az emelkedő bérleti díjak miatt.  

Kultúrsokk: Amerika vagy Ázsia vs. Európa 

Juventino Sánchez 2021-ben érkezett Németországba, és ő is úgy döntött, hogy idő előtt felmondja a szerződését, és visszatér Mexikóba. A fő panasza a munkahelyi légkör és a kollégák ridegsége: „Egyszerűen nem bírtam elviselni a munkatársaim mentalitását. Úgy éreztem, hogy sehogy sem járhatok a kedvükben. Nagyon durván beszéltek velem. Az egyik kolléga kedvesebb volt, de amikor meg akartam hívni egy grillpartira, azt mondta: olyan elfoglalt, hogy nehéz lesz rá időt találni, talán majd két hónap múlva. A találkozóra természetesen soha nem került sor” – sajnálkozott Juventino.  

Ralf Alcarasnak, egy filippínó ápolónak, aki 2016-ban érkezett Németországba, „a nyelv és a kultúra volt sokkoló”. 

Most Texasban él, és hasonló állásban dolgozik.  

Messze áll az álomországtól 

Számos felmérés rávilágít arra, hogy Németország nem vonzó a képzett külföldi munkavállalók számára – ezt a következtetést erősítette meg egy korábbi másik cikkében a politikai hetilap. Az ideérkező dolgozók nem számíthatnak túl szívélyes fogadtatásra a német munkavállalók és vállalatok részéről. Egyes közgazdászok szerint ahhoz, hogy az ottani népesség elöregedése mellett is fenn tudják tartani termelékenységet, az országnak évente 1,5 millió szakképzett munkavállalót kellene befogadnia.  

A hamburgi magazin rámutatott: 

A Königsteiner humánerőforrás-tanácsadó cég több mint ezer külföldi dolgozó körében végzett felmérést.  A megkérdezettek közül minden harmadik szerint a külföldi szakembereknek „biztosan” vagy „valószínűleg” számolniuk kell a munkáltatóik részéről bizalmatlansággal és előítéletekkel, sőt nem egy esetben a diszkriminációval is.  

A kutatók megkérték a válaszadókat, hogy értékeljék az ország vonzerejét a szakképzett munkavállalók számára. Az eredmény kiábrándító – jegyezte meg a Der Spiegel. Az átlagos pontszám 3,6 volt, ami a „csak közepes” minősítésnek felel meg. 

 Lehet a vasútállomáson melegen üdvözölni őket nagybetűs feliratokkal és plüssmacival, de a mindennapokban ennél több kell.  

A nyelv, a bürokrácia és a szállásköltségek szintén magyarázatot adhatnak arra, hogy Németországot miért „nem tekintik álomországnak a munkavállalási vízumot szerzett szakmunkások” – mutatott rá a Der Spiegel.  

A probléma egyik része 

Az új bevándorlási törvénynek az a célja, hogy Németföldre csábítsa és akár állampolgársággal jutalmazza a szakképzett munkaerőt. Ha már nem születik gyermek, valahogy pótolni kell a hiányzó dolgos kezeket. A törvények és a rendeletek csak a probléma egy részét képezik, van itt másik gond is – figyelmeztetett Olaf Scholz még tavaly nyáron.  

Egy gazdasági fórumon a kancellár a rasszizmusról, az arroganciáról, a lenéző magatartásról nem szólt egy árva szót sem, ellenben arra szólította fel a jelen lévő cégvezetőket, hogy mozdítsák elő „a valódi befogadási kultúrát”. „A képzett külföldi munkavállalókra nemcsak hogy szükség van, hanem Németországnak szívesen kell fogadni őket” – mutatott rá a politikus.  

De lehet egy csettintésre ilyen környezetet teremteni? A fenti cikkek arról szólnak, hogy nem. Majd ha a társadalom szükségletei falakba ütköznek, akkor talán belátja, hogy nagyobb tisztelettel kell kezelni azokat, akik Németországba jönnek és munkájukkal hozzájárulnak az ország eltartásához. 

Kapcsolódó: