Németországnak szüksége van külföldi szakképzett munkavállalókra. Az új állampolgársági törvény éppen erre hivatott, hogy minél többüknek kínáljon könnyen elérhető státuszt. Ám a bürokratikus akadályok csökkenése ellenére az ott dolgozó külföldiek nem érzik jól magukat, sokan közülük más országban vállalnak munkát vagy végleg hazatérnek.
Németország más európai államokhoz hasonlóan munkaerőhiánytól szenved. Ennek ellenére a német sajtóban megszólaló magasan képzett külföldiek, akik ott dolgoznak, elmondják, hogy a számításaikban csalódtak, és el akarják hagyni az országot.
A Die Zeit baloldali napilap több ilyen helyzetben lévő külföldi munkavállalóval is találkozott. Az egyikük, Nita Saik egy harmincas éveiben járó, középosztálybeli indiai mérnöknő, aki a külföldi munkában a társadalmi felemelkedés lehetőségét látta.
Rasszizmussal és nőgyűlölettel találkozott, amikor Németországban lakást keresett.
A megnövekedett megélhetési költségek nem teszik lehetővé számára a megtakarítást nehezen talál orvost, és a mindennapokban adminisztratív akadályokba ütközik.
Mindezek tetejébe ott van a nyelvi akadály: beszélnie kell németül, de az alapok nem elégségesek, különösen a hatóságokkal való kapcsolattartás során.
A legutóbbi Monitor Racism-tanulmány, a 2022-es bevándorlóbefogadói rangsor, valamint az OECD és a Bertelsmann Alapítvány legfrissebb tanulmánya megerősíti a külföldiek és a külföldi származásúak problémájának valóságtartalmát. A német napilap által idézett legfrissebb InterNations -rangsor szerint ugyanis az országban dolgozó képzett külföldi munkavállalók állítják, hogy ők a „legmagányosabbak és legboldogtalanabbak a világon”.
Ezt a megállapítást olyan tanult, képzett és gyakran kiváltságos külföldiek teszik, mint Richard Jensen orvos és élettársa, Irina Mironov tanácsadó. Kettős állampolgárságuk van, és a brexit miatt Berlinbe távoztak az Egyesült Királyságból, de most vissza akarnak térni.
Irina Mironov rámutatott az anyák bűntudatára, akik dolgoznak, ahelyett, hogy a gyermekeiket nevelnék. Pedig Németország megreformálta a törvényeit, hogy több képzett bevándorlót vonzzon. Az országba érkezők jövedelmi és iskolai végzettsége kevésbé fontos, mint a szakmai tapasztalatuk. A családegyesítésből már nemcsak a szűkebb család, hanem a szülők és testvérek is részesülhetnek” – írta a Die Zeit.
A parlament, a Bundestag január közepén fogadta el az új német állampolgársági törvényt. Ez a reform felgyorsítja az állampolgárság megszerzését. A könnyítés célja az, hogy a gyorsabb hozzáféréssel megnyissák az utat a szakképzett migránsok előtt. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az egész folyamat lassabb lehet a vártnál, ugyanis a német közigazgatás már most túlterhelt az állampolgársági kérelmek tetemes elmaradása miatt.
A törvény nyolcról öt, illetve három évre rövidíti a migránsok számára előírt tartózkodási időt, ha a bevándorlók különleges integrációs erőfeszítéseket tesznek, például kiválóan beszélnek németül vagy önkéntes munkát végeznek – írta a Reuters brit hírügynökség berlini jelentésében. Lehetővé teszi a kettős állampolgárságot is, és automatikus honosítást biztosít azoknak a gyermekeknek, akik német földön születtek, feltéve, hogy a szülők több mint öt éve az országban élnek.
Németország, akárcsak az iparosodott államok világszerte, súlyos munkaerőhiánnyal küzd. Ez különösen égető a magasan képzett szakmunkások körében, mivel az előrejelzések szerint 2035-re 7 millió szakképzett munkavállaló fog hiányozni Németországból. Berlin dédelgetett célja, hogy a legtehetségesebb külföldi munkavállalók célországává váljon. Azt remélik, hogy az állampolgársághoz való könnyebb és gyorsabb hozzáférés lehetősége vonzza majd a képzett migránsokat.
Több ezer külföldi vendégmunkás számára – nagy részük évtizedekkel ezelőtt Törökországból és Dél-Európából érkezett az országba – a törvény a német útlevélhez vezető utat is leegyszerűsíti. Ezt a német nyelvi követelmények csökkentésével és a honosítási teszt eltörlésével éri el. Ezentúl az állampolgárság megszerzéséhez még konyhanyelven sem kell tudni németül, és nem lesz semmilyen vizsga, amelyet előzetesen teljesíteni kell.
Sokan azonban kételkednek abban, hogy ez a liberális jogszabály képes elérni a fő célját, a szakemberhiány jelentős csökkentését. Egyhez viszont biztosan hozzájárul: tovább erősíti a társadalom vegyes, soknemzetiségű jellegét.
Drága lakásbérleti díjak, a gyermekgondozási megoldások hiánya, rideg kollégák – a Der Spiegel politikai magazin ezt gyűjtötte össze fő okokként, hogy miért hagyják el a külföldiek tömegesen Németországot. A főleg fejlődő országból ideérkezett munkavállalók az egekbe szökő lakbérek, a nem mindig elismert képesítések és a gyakran ellenséges munkakörnyezet miatt döntenek a távozás mellett. A Der Spiegel is több külföldivel beszélgetett, akik ezen törik a fejüket, illetve, akik már a távozás mezejére léptek.
Irene Calle Rosa 34 éves szociális munkás Spanyolországból érkezett a családjával Münchenbe. A nő Dániában és Finnországban szerzett mesterdiplomát, ám azt Bajorországban nem ismerték el teljes mértékben. Ezért egy német egyetemen kiegészítő képzést, valamint nyelvtanfolyamot végzett. Most teljes munkaidős gyakorlatot kell letöltenie, de ehhez a két gyermeke számára felügyeletre van szüksége.
„Mivel nincs teljes értékű munkám, a várólista alján állok. De hogyan találhatnék munkát gyermekfelügyelet nélkül? Ez egy ördögi kör. A pénzről nem is beszélve: a gyakornoki fizetésem aligha lenne elég egy dadára.” Így a család úgy döntött, hogy Las Palmasba, a Kanári-szigetekre költözik.
María Emilia Rebollo Zanazzi egy argentin digitális nomád, aki 2017-ben néhány hónapig Berlinben élt, de ezt már nem tudná megtenni az emelkedő bérleti díjak miatt.
Juventino Sánchez 2021-ben érkezett Németországba, és ő is úgy döntött, hogy idő előtt felmondja a szerződését, és visszatér Mexikóba. A fő panasza a munkahelyi légkör és a kollégák ridegsége: „Egyszerűen nem bírtam elviselni a munkatársaim mentalitását. Úgy éreztem, hogy sehogy sem járhatok a kedvükben. Nagyon durván beszéltek velem. Az egyik kolléga kedvesebb volt, de amikor meg akartam hívni egy grillpartira, azt mondta: olyan elfoglalt, hogy nehéz lesz rá időt találni, talán majd két hónap múlva. A találkozóra természetesen soha nem került sor” – sajnálkozott Juventino.
Ralf Alcarasnak, egy filippínó ápolónak, aki 2016-ban érkezett Németországba, „a nyelv és a kultúra volt sokkoló”.
Nem tudta elsajátítani az orvosi szókincset, még az alkalmazkodási idő is kevés volt számára.
Most Texasban él, és hasonló állásban dolgozik.
Számos felmérés rávilágít arra, hogy Németország nem vonzó a képzett külföldi munkavállalók számára – ezt a következtetést erősítette meg egy korábbi másik cikkében a politikai hetilap. Az ideérkező dolgozók nem számíthatnak túl szívélyes fogadtatásra a német munkavállalók és vállalatok részéről. Egyes közgazdászok szerint ahhoz, hogy az ottani népesség elöregedése mellett is fenn tudják tartani termelékenységet, az országnak évente 1,5 millió szakképzett munkavállalót kellene befogadnia.
A hamburgi magazin rámutatott:
Németország már szenved attól, hogy tartósan nem tudja bevonzani a külföldi munkaerőt.
A Königsteiner humánerőforrás-tanácsadó cég több mint ezer külföldi dolgozó körében végzett felmérést. A megkérdezettek közül minden harmadik szerint a külföldi szakembereknek „biztosan” vagy „valószínűleg” számolniuk kell a munkáltatóik részéről bizalmatlansággal és előítéletekkel, sőt nem egy esetben a diszkriminációval is.
A kutatók megkérték a válaszadókat, hogy értékeljék az ország vonzerejét a szakképzett munkavállalók számára. Az eredmény kiábrándító – jegyezte meg a Der Spiegel. Az átlagos pontszám 3,6 volt, ami a „csak közepes” minősítésnek felel meg.
Minden második ember egyetért azzal az állítással, hogy a német gazdaság egészének többet kellene tennie a bevándorlók befogadása érdekében.
Lehet a vasútállomáson melegen üdvözölni őket nagybetűs feliratokkal és plüssmacival, de a mindennapokban ennél több kell.
A nyelv, a bürokrácia és a szállásköltségek szintén magyarázatot adhatnak arra, hogy Németországot miért „nem tekintik álomországnak a munkavállalási vízumot szerzett szakmunkások” – mutatott rá a Der Spiegel.
Az új bevándorlási törvénynek az a célja, hogy Németföldre csábítsa és akár állampolgársággal jutalmazza a szakképzett munkaerőt. Ha már nem születik gyermek, valahogy pótolni kell a hiányzó dolgos kezeket. A törvények és a rendeletek csak a probléma egy részét képezik, van itt másik gond is – figyelmeztetett Olaf Scholz még tavaly nyáron.
Egy gazdasági fórumon a kancellár a rasszizmusról, az arroganciáról, a lenéző magatartásról nem szólt egy árva szót sem, ellenben arra szólította fel a jelen lévő cégvezetőket, hogy mozdítsák elő „a valódi befogadási kultúrát”. „A képzett külföldi munkavállalókra nemcsak hogy szükség van, hanem Németországnak szívesen kell fogadni őket” – mutatott rá a politikus.
De lehet egy csettintésre ilyen környezetet teremteni? A fenti cikkek arról szólnak, hogy nem. Majd ha a társadalom szükségletei falakba ütköznek, akkor talán belátja, hogy nagyobb tisztelettel kell kezelni azokat, akik Németországba jönnek és munkájukkal hozzájárulnak az ország eltartásához.
Kapcsolódó:
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
Ráadásul mindenféle előzmény nélkül.
Korábban Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna nem érintett a robbantásokban, és javasolta, hogy elemezzék, kiknek lehetett érdeke egy ilyen támadás.
Matthias Ecke szerint Orbán Viktor hazudik, amikor a német AfD megbénításáról beszél, de a német politikus valós érveket nem tudott mondani.
Titkos paktumot kötnének a tömeges deportálásról a tálibokkal.
Szép kis történelmi párhuzamot vezet le Ulf Kristersson, de az valahogy kimaradt belőle, hogy Ukrajna mit tett a Barátság vezetékkel.
A miniszerelnök szerint a nyár jól alakult kormánypártok számára, de senki nem dőlhet hátra.
