Decemberben a washingtoni és az edinburghi állatkert pandakifutóinak a lakói visszatértek Kínába. Ennek következtében az Egyesült Királyságban egyáltalán nem, az Egyesült Államokban pedig már csak az atlantai állatkertben maradtak ilyen állatok, de tervek szerint jövőre ők is hazatérnek.
Szerző: Karl Mátyás, a Makronóm Intézet junior elemzője
Amikor az állatvédelemről és a fajok megóvásáról beszélünk, az óriáspanda gyakran az elsők között jut eszünkbe. Ez a bájos medvefaj a Természetvédelmi Világalap szimbóluma és a világ egyik legismertebb állata. Eredetileg Kelet-Kína nagy részén honos volt, de a vadászat és az élőhelyének zsugorodása miatt a populációja drasztikusan csökkent. A faj létszáma az 1980-as években érte el a mélypontját, mindössze ezer egyeddel, de a több évtizedes állatvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően végül e különleges faj visszatért a kihalás széléről. Mára a populáció száma megduplázódott, elérve a 2000 egyedet, így a pandák a fajvédelem egyik sikertörténetévé váltak.
Talán kevesen tudják, de mivel az óriáspandák élőhelye kizárólag Kína területén található, így a világon élő összes panda a kínai állam tulajdonát képezi.
A kínai vezetés korán felismerte a fekete-fehér medvék diplomáciai és szimbolikus értékét, és a „pandadiplomácia” néven ismert gyakorlat keretében használja fel őket. Az állatok elajándékozása egészen a 7. századig nyúlik vissza, amikor Vu Cö-tien (Wu Zetian) császárnő jószándéki gesztusként pandapárt adományozott a japán császárnak. Az állatok népszerűségének növekedésével a diplomáciai jelentőségük is megnőtt, így a Kína által ajándékozott pandák egyre nagyobb súlyt kaptak a nemzetközi kapcsolatokban.
A modern pandadiplomácia az 1940-es években vette kezdetét, és ezt a gyakorlatot a Kínai Népköztársaság is folytatta. 1958 és 1982 között Peking 23 pandát küldött ajándékként kilenc országnak, beleértve a Szovjetuniót, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, az Amerikai Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot.
Ezek az állatok jelentős eszközei voltak a külpolitikai kapcsolatok ápolásának és a nemzetközi jóindulat kifejezésének. A pandadiplomácia egyik kulcsfontosságú eseménye 1972-ben történt, amikor Nixon – első amerikai elnökként – Kínába látogatott. Ezen az alkalmon Mao Ce-tung két óriáspandát ajándékozott az Egyesült Államoknak.- E gesztus jelképezte az akkoriban egyre szorosabbá váló diplomáciai kapcsolatokat. Az állatok USA-ba érkezése rendkívül sikeres volt, az első napon több mint 20 ezren, az első évben pedig körülbelül 1,1 millióan látogatták meg az óriáspandákat.
Az évek során a pénzügyi szempontok is egyre inkább előtérbe kerültek. Az állatkertek növekvő igénye miatt az ázsiai nagyhatalom egyre ellentmondásosabbá váló, többéves „pandabérlési” programba kezdett. 1984-től kezdve kölcsönszerződés keretében adta ki ezeket az állatokat a világ országainak. Ezt a gyakorlatot 1991-ben módosították, ezt követően Kína csak tízéves bérleti szerződések keretében adta ki őket. A jelenlegi bérleti feltételek között szerepel az évi akár 1 millió dolláros díj, valamint az a kikötés, hogy a bérleti időszak alatt született utódok a Kínai Népköztársaság tulajdonát képezik. Ezzel az ázsiai nagyhatalom gyakorlatilag bebiztosította az ezen állatok feletti ellenőrzését és monopóliumát.
A pandák ajándékozása és visszavétele tehát a mai napig szimbolikus jelentőségű a Kína és más országok közötti diplomáciai kapcsolatokban. Egy ilyen állat kölcsönadása gyakran követi az ideológiai egyetértést vagy fontos kereskedelmi szerződések aláírását az ázsiai nagyhatalom és egy másik ország között.
Például Japán két pandát kapott a kínai államfő, Hu Csin-tao látogatása után, amely a két ázsiai ország közötti baráti kapcsolatok erősítését célozta. 2008-ban Tajvan is kapott a Kuomintang párt Kína-barát kormányának hatalomra kerülése után. Finnország 2018-ban támogatta az „egy Kína” politikát, amelynek a jutalma két panda volt.
Ezenkívül a 2008-as szecsuáni földrengés után számos ország kapott ilyen állatokat. Ezek az ajándékok gyakran azokhoz az országokhoz kerültek, amelyekkel Kína kivételesen jó kapcsolatot ápolt, vagy amelyekkel erősíteni kívánta a kapcsolatait.
Ausztrália például azért kapott, mert fontos nehézfém- és ritkaföldfém-beszállítója Kínának.
Ezek a példák mutatják, hogy a pandák nem csupán a természetvédelem ikonjai, hanem egyfajta stratégiai eszközök is a nemzetközi diplomáciában, amelyeket Kína ügyesen használ fel a saját geopolitikai és gazdasági érdekeinek előmozdítására.
Jelenleg 15 ország állatkertjeiben élnek óriáspandák Kínán kívül, melyeket a fenti ábra szemléltet.
Az Egyesült Államokban az atlantai állatkert maradt az egyetlen, ahol pandák vannak, de a jelenlegi szerződésük 2024 végéig szól, és nagy valószínűséggel a kínai kormány nem fogja meghosszabbítani azt.
Ez a helyzet tükrözi a Kína és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok hűvösödését, ami különösen a 2018-ban kezdődött kereskedelmi háború óta érezhető. Joe Biden elnöksége alatt sem javult jelentősen a viszony, amit az Inflation Reduction Act tovább rontott. Az elhidegülő kapcsolatokat jól szemlélteti az is, hogy az legutóbbi elnöki látogatás Kínában Donald Trump 2017-es útja volt, ami azt jelenti, hogy Joe Biden az első amerikai elnök az 1981-ben leköszönő Jimmy Carter óta, aki még nem tett hivatalos látogatást a Kínai Népköztársaságban.
Jól látható, hogy a pandadiplomácia fontos mérőeszköz Kína számára a nemzetközi kapcsolatok minőségének. Ha ez a viszony megromlanak, az gyakran retorziókhoz vezet.
Jeffrey Bader diplomata szavaival élve: „Ez egy olyan harc egy vagy két kínai pandáért, amelyben senki sem kérdezi meg a pandákat.” Ez a megállapítás rámutat arra, hogy a pandadiplomácia nem csupán az állatvédelemről szól, hanem egy összetett geopolitikai eszköz, amely a nemzetközi kapcsolatok és befolyás dinamikáját tükrözi.
Címlapfotó: Shutterstock
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Ahogy Joe Biden néhány hónap leforgása alatt vált 81 éves vénemberré, úgy vált a tizenéve házasságtörő Gyurcsányból pillanatok alatt varázstalan szoknyavadász. Kohán Mátyás írása.
Joe Bident sem kíméli az új könyvében a volt politikus.
Óriási távlatokat nyit meg a Shellel kötött megállapodás.
Az amerikai elnök szerint elődje, az inkompetens Biden nem engedte meg Ukrajnának, hogy visszavágjon, csupán védekezésre kényszerítette.
Az amerikai elnök Volodimir Zelenszkijjel folytatott tárgyalása elején újságírói kérdésre beszélt a béke esélyeiről.
Többek között megosztott egy részletet egyik dalszövegéből.
Belegondolni is szörnyű, mi történhetett volna még a Mandiner riporterével.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
