Állati hidegháború: hazahívják a kínai pandákat is!

Amikor az állatvédelemről és a fajok megóvásáról beszélünk, az óriáspanda gyakran az elsők között jut eszünkbe. Ez a bájos medvefaj a Természetvédelmi Világalap szimbóluma és a világ egyik legismertebb állata. Eredetileg Kelet-Kína nagy részén honos volt, de a vadászat és az élőhelyének zsugorodása miatt a populációja drasztikusan csökkent. A faj létszáma az 1980-as években érte el a mélypontját, mindössze ezer egyeddel, de a több évtizedes állatvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően végül e különleges faj visszatért a kihalás széléről. Mára a populáció száma megduplázódott, elérve a 2000 egyedet, így a pandák a fajvédelem egyik sikertörténetévé váltak. 

A kínai vezetés korán felismerte a fekete-fehér medvék diplomáciai és szimbolikus értékét, és a „pandadiplomácia” néven ismert gyakorlat keretében használja fel őket. Az állatok elajándékozása egészen a 7. századig nyúlik vissza, amikor Vu Cö-tien (Wu Zetian) császárnő jószándéki gesztusként pandapárt adományozott a japán császárnak. Az állatok népszerűségének növekedésével a diplomáciai jelentőségük is megnőtt, így a Kína által ajándékozott pandák egyre nagyobb súlyt kaptak a nemzetközi kapcsolatokban. 

A modern pandadiplomácia kezdetei 

A modern pandadiplomácia az 1940-es években vette kezdetét, és ezt a gyakorlatot a Kínai Népköztársaság is folytatta. 1958 és 1982 között Peking 23 pandát küldött ajándékként kilenc országnak, beleértve a Szovjetuniót, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, az Amerikai Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot.  

Ezek az állatok jelentős eszközei voltak a külpolitikai kapcsolatok ápolásának és a nemzetközi jóindulat kifejezésének. A pandadiplomácia egyik kulcsfontosságú eseménye 1972-ben történt, amikor Nixon – első amerikai elnökként – Kínába látogatott. Ezen az alkalmon Mao Ce-tung két óriáspandát ajándékozott az Egyesült Államoknak.-  E gesztus jelképezte az akkoriban egyre szorosabbá váló diplomáciai kapcsolatokat. Az állatok USA-ba érkezése rendkívül sikeres volt, az első napon több mint 20 ezren, az első évben pedig körülbelül 1,1 millióan látogatták meg az óriáspandákat.  

Az évek során a pénzügyi szempontok is egyre inkább előtérbe kerültek. Az állatkertek növekvő igénye miatt az ázsiai nagyhatalom egyre ellentmondásosabbá váló, többéves „pandabérlési” programba kezdett. 1984-től kezdve kölcsönszerződés keretében adta ki ezeket az állatokat a világ országainak. Ezt a gyakorlatot 1991-ben módosították, ezt követően Kína csak tízéves bérleti szerződések keretében adta ki őket. A jelenlegi bérleti feltételek között szerepel az évi akár 1 millió dolláros díj, valamint az a kikötés, hogy a bérleti időszak alatt született utódok a Kínai Népköztársaság tulajdonát képezik. Ezzel az ázsiai nagyhatalom gyakorlatilag bebiztosította az ezen állatok feletti ellenőrzését és monopóliumát. 

Például Japán két pandát kapott a kínai államfő, Hu Csin-tao látogatása után, amely a két ázsiai ország közötti baráti kapcsolatok erősítését célozta. 2008-ban Tajvan is kapott a Kuomintang párt Kína-barát kormányának hatalomra kerülése után. Finnország 2018-ban támogatta az „egy Kína” politikát, amelynek a jutalma két panda volt. 

Ezenkívül a 2008-as szecsuáni földrengés után számos ország kapott ilyen állatokat. Ezek az ajándékok gyakran azokhoz az országokhoz kerültek, amelyekkel Kína kivételesen jó kapcsolatot ápolt, vagy amelyekkel erősíteni kívánta a kapcsolatait.  

Ezek a példák mutatják, hogy a pandák nem csupán a természetvédelem ikonjai, hanem egyfajta stratégiai eszközök is a nemzetközi diplomáciában, amelyeket Kína ügyesen használ fel a saját geopolitikai és gazdasági érdekeinek előmozdítására. 

 Jelenleg 15 ország állatkertjeiben élnek óriáspandák Kínán kívül, melyeket a fenti ábra szemléltet. 

Ez a helyzet tükrözi a Kína és az Egyesült Államok közötti diplomáciai kapcsolatok hűvösödését, ami különösen a 2018-ban kezdődött kereskedelmi háború óta érezhető. Joe Biden elnöksége alatt sem javult jelentősen a viszony, amit az Inflation Reduction Act tovább rontott. Az elhidegülő kapcsolatokat jól szemlélteti az is, hogy az legutóbbi elnöki látogatás Kínában Donald Trump 2017-es útja volt, ami azt jelenti, hogy Joe Biden az első amerikai elnök az 1981-ben leköszönő Jimmy Carter óta, aki még nem tett hivatalos látogatást a Kínai Népköztársaságban. 

Jeffrey Bader diplomata szavaival élve: „Ez egy olyan harc egy vagy két kínai pandáért, amelyben senki sem kérdezi meg a pandákat.” Ez a megállapítás rámutat arra, hogy a pandadiplomácia nem csupán az állatvédelemről szól, hanem egy összetett geopolitikai eszköz, amely a nemzetközi kapcsolatok és befolyás dinamikáját tükrözi. 

Címlapfotó: Shutterstock

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.