A szicíliai maffia felemelkedése

Az érvrendszerük logikus, a felfedezéssel megnövekedett a narancs és a citrom iránti kereslet, és szinte törvényszerű volt a maffia megjelenése, mivel a termelők magas nyereséget értek el a tengerentúli exportra szánt citrustermelésből. A gyenge jogállami környezetben működő maffia megvédte a citrom- és narancsligeteket a tolvajoktól, a földelbirtoklásoktól, és közvetítőként működött a termelők, valamint az exportőrök között. 

Az általunk ismert maffia az 1870-es évek után vált hírhedtté, amikor beszivárgott Olaszország és az Egyesült Államok gazdasági, illetve politikai szférájába, és azóta gyilkosságokat, robbantásokat, közpénzek elsikkasztását varrják a nyakukba, nem minden ok nélkül.  

A kezdetek másról szóltak  

A tizenkilencedik század előtti gyenge hazai és nemzetközi kereslet mellett a citromot elsősorban dekorációs célokra és esszenciák kivonására használták. Viszont James Lind brit haditengerészeti tiszt és sebész a tizennyolcadik század második felében megállapította, hogy a citrusfélék fogyasztása gyógyítja a skorbutot. Erre reagálva a brit Admiralitás már 1795 és 1814 között az 1,6 millió gallon (több mint 7,2 millió liter) citromlevet vásárolt a Földközi-tenger térségéből, így Szicíliából is. Az 1837–1850 közötti időszakban a citromlé teljes exportja 740 hordóról csaknem 20 707-re nőtt.  

Szicíliának domináns pozíciója volt a citrusfélék nemzetközi piacán, a kereslet növekedése az 1800-as években nagyon nagy bevételek beáramlását eredményezte. A magas haszon, a gyenge jogállamiság, az alacsony szintű interperszonális bizalom és a magas szintű helyi szegénység kombinációja alkalmas terepet adott a ragadozóknak.  

Sem a Bourbon-rezsimnek (1816–1860), sem az olasz függetlenné válás után 1861-ben újonnan megalakult kormánynak nem volt elég ereje vagy eszköze a magántulajdonjogok hatékony érvényesítésére. A citromtermelők ezért a maffia leányvállalataihoz folyamodtak magánvédelemért, akik a kikötőkben közvetítőként is felléptek a kiskereskedők és az exportőrök között. 

A Bourbon-korszak földreformjait követő földfelaprózódás is táptalajt adott a maffiának, a földtulajdonosok nagyobb száma növelte a magánvédelem iránti igényt. A bérbeadó és a bérlő/gabellotto között megköttettek a szerződések, ahol a bérlő akár a teljes kibocsátás egynegyedét is megtarthatta. A főbérlő biztosította a fákat, a vizet és a trágyát, a bérlő pedig a földművelésért és a talaj-előkészítésért volt felelős. A termények eladásánál a tárgyalások kulcsszereplője a sensali volt (azaz bróker, akik összekötötte a citromtermelőket a kikötői exportőrökkel).  

A maffia gyakran biztosította a szerződésérvényesítés különböző formáit is. Amikor megszületett a megállapodás, egy gyümölcsöt helyeztek el a ligetbe vezető kapu tetejére, jelezve, hogy az adott ligetet védi a maffia, amely állítólag garantálta, az ingatlan és annak gyümölcseinek sérthetetlenségét.   

Az üzlet beindult, a citrusfélék termesztése a sziget többi részének átlagos hektáronkénti nyereségének több mint 60-szorosát hozta. Persze a citrusok érzékenyek, magas a tápigényük, hetente öntözni kell, óvni a hidegtől vagy falakkal és kerítésekkel a forró afrikai széltől. Ennek ellenére a termesztésükre szánt teljes terület az 1853-as 7695 holdról 1880-ra 26 840-re nőtt. 1881–1885 között a citrusfélék exportált mennyisége közel 949 ezer mázsára emelkedett, az 1850-es 250 ezerhez képest. A becslések szerint a bevétel csaknem 200 dollár volt holdanként (1908-as dollárban), ami több mint 150 dollár nettó nyereséget jelentett. 

A maffia felemelkedése 

A helyi lakosságnál kialakult valamiféle tisztelet. Szinte mindenki közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba került a maffiával, akár azáltal, hogy részt vett a tevékenységében, akár az ilyen illegális cselekmények elkövetőinek fedezésével és védelmével (omerta).  

A szerzők megállapítják, hogy a maffia létrejöttének pontos körülményei nem teljesen tisztázottak, de látható, hogy a citrom- és narancstermelők védelmének felajánlásából, a piaci árak manipulálásából, valamint a termelők és az exportőrök közötti közvetítésből fejlődtek ki. A védelmi szolgáltatások persze könnyen belecsúsztak a zsarolásba, ahol a termelőket a maffia közvetlen erőszakkal fenyegette, ha valamelyikük nem volt hajlandó letenni a védelmi pénzt. Feltételezhető, hogy egyensúlyi állapotban a szervezetnek sikerült olyan mértékű bérleti díjat kiszednie a védelemért, amit a termelők még elviseltek. 

A hivatalos rend hiányában a maffia betölti az űrt 

A szerzők felhívják a figyelmet, hogy a maffiáról szóló szakirodalom általában egy olyan szervezetről szól, amely gátolja a gazdasági fejlődést. Megállapítják, hogy a természeti erőforrásokból származó váratlan haszon gyakran az intenzív járadékszerzéshez és a pártfogási politikához kapcsolódik. Ám nem csak az olaszoknál, hiszen mondjuk az olajbevételekhez kapcsolódó politikai korrupció évtizedeken át hátráltatta Nigéria növekedését, vagy ugyancsak példa erre, hogy a zaire-i ásványkincs hogyan tette lehetővé Mobutu elnök számára, hogy megvásárolja a politikai kihívóit.  

A váratlan előbukkanó erőforrások destabilizálhatják és leronthatják az intézményeket, ha a társadalom bizonyos csoportjai úgy vélik, hogy a “ragadozó szemlélet” jövedelmezőbb, mint a termelés. De léteznek más elemzések is, amelyek szerint a szervezett bűnözés a gyenge intézményekre, a gazdasági zsákmányszerzésre és a tulajdonjogok érvényesítésére összpontosít. Más tanulmányok a szervezetre mint a tulajdonjogok valamiféle alternatív érvényesítőjere tekintenek, ahol a tulajdonjogok hivatalos érvényesítőjének hiányában a maffia a második legjobb megoldást jelentheti. 

(Forrás: Cambridge University Press) 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Shutterstock

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.