Hozzáférhetővé tesszük a technológiát

Telekommunikációs tornyokat, bázisállomásokat építenek. Miben tér el az 5G a korábbi típusú hálózatoktól? 

A 4G-vel érkeztünk el a mai okostelefonok világához. Azonkívül, hogy több és más frekvenciát használnak, a 4G és az 5G közötti az óriási különbség a hálózat pontossága és a valós idejű reakció. Egy önvezető autó azért nem tudna a 4G rendszeren működni, mert a pozíció meghatározásánál ott könnyen lehet 20-30 centiméter tévedés, és a 4G belefuthat pár tizedmásodperces késedelembe is, ami akár balesetet okozhat. Az 5G viszont már valós időben válaszol.

Mi tér el a telepítésben? Sűrűbb lefedettséget, sűrűbb hálózatot is jelent?

Egy adott területet sokkal precízebben és több frekvenciával kell lefedni, hogy egy önvezető autó vagy egy okosvárosi szolgáltatás pontosan és megbízhatóan működjön: több úgynevezett small cellre, vagy kis lefedőre lesz szükség, az utcabútorokba, kandeláberekbe.

Sokan félnek, hogy mindez mennyire veszélyes az egészségre…

E frekvenciák közül sokat korábban is használtunk, csak más célokra, például televíziós műsorszórásra. A használt eszközök EMF-kibocsátása pedig annál kisebb, minél modernebb az eszköz. A szigorú egészségügyi határértékeket mindenkinek be kell tartania. Ezeket folyamatosan méri a hatóság is.

Ez lesz az utcán, de az internetet elsősorban az épületekben használjuk.

Az épületek esete kicsit más. Az 5G telepítésénél egy általános jelszintet kell elérni, de ez a jel különféleképp jut be egy épületbe attól függően, milyen anyagból épült, mennyire nyitott vagy zárt. Vállalatunk a nagy egybefüggő területek lefedését szolgáló bázisállomások telepítése mellett foglalkozik a beltéri lefedettséget adó úgynevezett DAS vagy elosztó antennarendszerekkel, amelyek képesek egyszerre több szolgáltató lefedettségét biztosítani. Nem jó, ha egy új társas- vagy irodaházban nem mennek a mélygarázst vagy az okosmegoldásokat működtető applikációk, térerő-lefedettség hiányában. Semleges rendszerünkkel mindhárom mobilszolgáltató lefedettségén segíteni tudunk, ráadásul ezzel a környezetünket is kevésbé terheljük, és a fenntarthatóság mint cél is megvalósul.

Az atlétikai világbajnokság sikeres megrendezéséhez önök a Nemzeti Atlétikai Központ DAS-rendszerének kiépítésével járultak hozzá, tehát a szisztéma már átesett a tűzkeresztségen. Miképp értékelhetjük mindezt?

Nagyon büszkék vagyunk erre a projektre. Ehhez a főpróbát a kézilabda-világbajnokság jelentette, két helyszínen, a budapesti MVM Dome-ban és a szegedi Pick Arénában építettünk hasonló antennarendszert. Az atlétikai világbajnokság alatt hibátlanul teljesített, senkinek nem akadozott, akkor sem, amikor az egyik nap kvízjátékot rendeztek a majdnem telt házas stadionban. Közel negyvenezer ember vette elő egy időben a telefonját, de a rendszer fennakadás nélkül működött. Persze tudom, hogy a működő rendszer elsősorban számunkra siker, másoknak ez természetes, hiszen szenzáció akkor van, amikor egy fesztiválon a beléptetést sem tudják megoldani, mert túlterhelés miatt nem működik az applikáció.

Az atlétikai stadion meglehetősen nagy építmény, miképp tudták technikailag lefedni?

Négy szektorra bontottuk az arénát, mintha négy bázisállomás lenne, és 42 mini-antennarendszert telepítettünk. Ehhez csak az infokommunikációs kábelekből 6,3 kilométernyit fektettünk le, majdnem egy évig tartott a beszerelése. Szakképzett kollégáinkkal és a legmodernebb modellező programokkal terveztük a rendszert. Egyébként 150-160 bázisállomást építünk évente, ez egy volt közülük, de számunkra eddig az egyik, ha nem a legszimbolikusabb.

Beszéljünk egy másik helyszínről is, DAS-rendszert telepítettek a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnáziumba.

Ez pedig az oktatás fontossága miatt volt kiemelt feladat. Egy valódi 21. századi iskola, én is meglepődtem, milyen modern kialakításúak a tantermek, milyen a felszereltségük. A legmodernebb antennarendszert telepítettük, hogy a tanulás és az eszközök használata problémamentes legyen. Az iskola okosépületben működik, nagyfokú automatizáltság jellemzi, az e-tábláktól az elektromosautó-töltőkig szinte mindennel fel van szerelve. Az oktatás online követhető, és a gyakorlatban is ki lehet próbálni azokat a rendszereket, amelyeket csak a nagy logisztikai cégek használnak.

Előttünk és a vállalkozóink előtt áll az ipar 4.0, amelybe számtalan új technológiát sorolnak be a felhőadatoktól a robotikán keresztül az IoT-ig. Ehhez mind jelentős adatátviteli képességekre lesz szükség. A vállalatok mennyire vannak felkészülve erre, mennyire jelentkeznek önöknél az igényeikkel?

Úgy látom, hogy a technológiai forradalom időszakában az infokommunikáció lett az iparágak iparága, mert ezen keresztül jut el a technológia a többi szegmensbe. A mi feladatunk hozzáférhetővé tenni a technológiát. Már nem elég, hogy működik a mobiltelefonom. Arra van szükség, hogy a virtuális asztal körül ott üljön négy-öt szereplő: az egyik, aki felveti a problémát, a másik, aki tudja hozni hozzá a technológiai megoldást, a harmadik, aki ezt integrálja egy hálózatba, a negyedik, aki kialakítja ennek az irányítását – és folytathatnám a sort.

A magyar vállalkozók mennyire érzik ezt?

Szerintem egyre többen látják és érzik. Ezért tartom nagyon jó dolognak azokat a mintaprojekteket, mint amilyen a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság. Oda ugyanis el lehet menni látni a jó példát, megtapasztalni a 21. század mezőgazdaságát. Egy-egy technológiáról mérési eredményeket, konkrét számokat is kap az ember, és lemodellezheti a saját léptékére. Ugyanez a helyzet a biatorbágyi iskolánál: ez a jövő intézménye, és remélem, minél több iskola merít a példából. Mindegy, hogy mezőgazdaságról, iparról vagy közlekedésről beszélünk, meg kell mutatni ezeket a mintákat, hogy minél többen elinduljanak az új utakon.

Nyitókép: Mandiner-Archív