Ukrajna NATO-csatlakozása az ország jövőbeni felosztását jelenti?

Bár az EU országainak többségében háborús retorika dívik, azonnali NATO- és uniós tagságot adnának a Zelenszkij által vezetett országnak, akad néhány állam, amelyik csak az ukrán fegyveres erők által ellenőrzött ukrán régiók NATO-csatlakozását venné fontolóra. Igaz, ebben az esetben Ukrajna nem tudná megőrizni a 2022 februárja (vagy a 2014) előtti területi egységét, de talán így elérhető volna a béke. Példaként felhozzák, hogy miként csatlakozott annak idején az NDK nélküli NSZK a NATO-hoz. Persze annak tudatában vannak, hogy az ukránok hevesen ellenezni fogják ezt a megoldást. Talán durva ezt így kijelenteni, de feltehetően senki sem kérdezi majd meg a véleményüket.

Ukrajna NATO-ba való felvételét az az elgondolás indokolta, hogy 

Persze sok minden múlik azon, hogy az ukrán katonaság – elvben napokon belül – várható nagy offenzívája mennyire lesz sikeres. Illetve létrejön-e belátható időn belül a tűzszünet, ami aztán elvezethet a béketárgyalásokhoz.

Mivel senki sem szeretne elhúzódó háborút, a nyugatnémet példa egyre népszerűbb Ukrajna valódi biztonságának szavatolására, még akkor is, ha az ország nem nyerné vissza azonnal a teljes területét. De már most attól tartanak, hogy csökken a háború szinte korlátlan finanszírozásának a népszerűsége, és nem tudják legyártani olyan mennyiségben azokat a harckocsikat, légvédelmi rendszereket és lőszereket, amelyekre Ukrajnának szüksége van. Azonban a párhuzam sántít, hiszen 1955-ben Nyugat-Németország nem állt háborúban Kelet-Németországgal.

Három lehetőség a láthatáron

Az alapötlet kipattanhatott volna Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese fejéből is, aki a Telegram-csatornáján azt írta, hogy Ukrajna elkerülhetetlenül eltűnik a jövőben. Ő vetette fel elsőként: az ország összeomlása után fennáll a lehetősége annak, hogy a nyugati területei több európai uniós állam ellenőrzése alá kerülnek. Legalábbis ez az egyik forgatókönyv. Ebben az esetben Oroszország és a számos európai ország fennhatósága alá került területek között létrejönne egy bizonyos senki földje.

A Medvegyev szerint is a megmaradó „gazdátlan terület” Ukrajna jogutódjának tartaná magát, és továbbra is minden eszközzel szeretné visszaszerezni az elveszett területeket. Természetesen csak azokat, amelyek Oroszország részévé váltak. Ugyanakkor 

A második forgatókönyv esetében Ukrajnát felosztják Oroszország és néhány uniós állam között, és száműzetésben megalakul egy ukrán kormány. Medvegyev szerint a konfliktus ekkor rövid távon véget érhet, de az ukrán nacionalisták folytatják a terroristatevékenységet, viszont ebben az esetben a teljes konfliktus kiújulásának vagy világháborúvá eszkalálódásának a kockázata mérsékeltnek tekinthető.

A harmadik lehetőség pedig az, hogy ugyanaz történik, mint az első esetben, csak éppen ellenkező előjellel. Ukrajna nyugati területei csatlakoznak több uniós országhoz, a középső és néhány más gazdátlan régiójának népei önrendelkezés alapján döntik el, hogy hová csatlakoznak. Medvegyev szerint Oroszország befogadja őket, a kérésük teljesül, és a konfliktus véget ér, kellő garanciákkal arra, hogy hosszú távon nem ismétlődik meg.  

Valamit tenni kell!

Sztaniszlav Tkacsenko, a Szentpétervári Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Karának Európai Tanulmányok Tanszékének professzora, a Valdai Club szakértője a helyzetet úgy jellemezte, hogy

Ezért a legdíszesebb és legbizarrabb javaslatokra számíthatunk, beleértve a szövetség kiterjesztésének vargabetűit.

Tkacsenko számára a nyugatnémet modell ötlete Ukrajna NATO-csatlakozására vonatkozóan teljesen vadul hangzik, már csak azért is, mivel ez a javaslat tagadja az ország területi integritását.

„Amíg az ellenségeskedések folynak – senki, még a legforróbb balti és lengyel fejek sem támogatják, hogy az oroszok ellenőrzése alatt álló területeket a NATO-ba fogadják. De a konfliktus befejezése után nemcsak Lengyelország és a balti államok, hanem akár Horvátország is javasolhat ilyen forgatókönyvet. Hollandia, Dánia és Portugália sem ellenzi különösebben. A többi európai ország azonban nem ennyire lelkes” – mondta Vadim Truhacsev, az Orosz Állami Humán Egyetem Külföldi Regionális Tanulmányok és Külpolitika Tanszékének docense.

Tkacsenko meg van győződve arról, hogy Ukrajnában az ilyen forgatókönyveket nem fogadnák jól. „Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi hatalmat leírják, és olyanokra lenne szükség, akik ezt a projektet meg tudják valósítani. Valójában az EU és az USA számára egy ilyen lépés a katonai vereség beismerését jelentené Ukrajnában. Ez pedig az országon belüli politikai elit összeomlásához vezetne” – magyarázta a szakértő.

Truhacsevnek más a véleménye. Szerinte ha a NATO-tagállamok úgy döntenek, hogy darabokban fogadják el Ukrajnát, akkor senkit sem érdekel majd a kijevi hatóságok véleménye. 

Tkacsenko úgy véli továbbá, hogy a Nyugat azonban most biztosan nem áll készen ilyen lehetőségekre, mert az USA „a konfliktus örökös folytatását” szeretné. Számukra ez egy univerzális eszköz Oroszország gyengítésére és közvetve Kína befolyásolására. De ha egyre nő a lehetősége annak, hogy Ukrajnában felveti fejét az anarchia, eltűnik a hatalmi központ, akkor természetesen többféle lehetőség is elképzelhető" – mondja a politológus.

Truhacsev szerint Medvegyev történelmi párhuzamokra utal, de a valóságban Lengyelországnak „nincs szüksége a nyugat-ukrajnai banderisták millióira”. A NATO szívesen elhelyezné a katonai bázisait Ukrajnában, de ennél többet nem szeretne. Talán Románia kiharapna egy falatot a csernovici régióból, Magyarország pedig Kárpátalja egy darabját. De összességében Nyugat-Ukrajna valószínűleg megtartaná formális szuverenitását” – véli a docens.

Truhacsev szerint „Oroszország számára a döntő kérdés az, hogy Novorosszija és Podnyiprovje földjei ne kerüljenek a NATO ellenőrzése alá. A Hmelnickij városától nyugatra fekvő területek a szövetség részévé válhatnak, mert az ottani lakosság valóban ellenséges Oroszországgal szemben”.

(Forrás: Vzgljad és a The New York Times)