Rossz irányba változik a német migrációs politika, hiszen újabban a német kormány proaktívan áll az Afrikából érkező gazdasági bevándorlók foglalkoztatásához.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
A német migrációs politikában az utóbbi időszakban változás állt be, ami Ghána vonatkozásában kezdett egyértelművé válni. Az Európai Munkaügyi, Migrációs és Fejlesztési Központ ghánai kirendeltsége 2017 óta létezik, és egészen mostanáig az volt a fő üzenete, hogy segítsék visszajutni hazájukba a már Németországban élő ghánaiakat, hogy lehetőség szerint ott boldoguljanak.
Ez az üzenet azonban az utóbbi időben gyökeresen megváltozott – legalábbis a szociáldemokrata, zöld és szabaddemokrata vezetésű német kormányban. Még március elején ebbe a nyugat-afrikai országba vette az irányt Svenja Schulze fejlesztési és Hubertus Heil munkaügyi miniszter. A látogatás során teljesen bejárták a migrációs központot, melyet követően a munkaügyi miniszter elmondta:
A két miniszter kijelentése hatalmas fordulatot jelent a német migrációs politika afrikai vonatkozásában, ugyanis bár korábban is támogatták a gazdasági jellegű bevándorlást az országba, de eddig Afrikából direktben nem terveztek képzett munkaerőt bevonzani. Az is erősen kérdéses, hogy Afrika esetében beszélhetünk-e mérhető, érdemi létszámú képzett munkaerőről, akik érdemben képesek enyhíteni a németországi munkaerőhiányt.
Ebben a markáns irányváltásban szerepet játszhatott az is, hogy egyre nehezebb volt reményt adni a Németországban élő ghánaiaknak, hogy hazájukban megfelelően tudnak majd boldogulni, másfelől pedig nehezebbé vált a Ghánában élőket is biztosítani arról, nem érdemes Németországba menniük, hiszen Ghánában jobban tudnak boldogulni.
Ez a 2,5 magyarországnyi, 32 milliós nyugat-afrikai kis ország gazdasági helyzetének is tulajdonítható. Ghána gazdaságát elsőkörben a koronavírus-járvány bénította meg, arról nem is beszélve, hogy az ukrajnai háború kitörése óta robbanásszerűen emelkedtek meg a megélhetési költségek, főként az élelmiszerárak elszállása miatt. Mindezek országszerte tiltakozásokat váltottak ki az országban.
Ghána relatíve fejlett a régióban
Bár nem kifejezetten szegény az ország afrikai viszonylatban, ám az egy főre jutó vásárlóerő paritásos (PPP) GDP-jük 7 ezer dollár alatt van, ami kevesebb, mint hatoda a magyar átlagnak.
Ugyanakkor a környéken például az egykori portugál gyarmat, Bissau-Guinea PPP GDP-je 850 dollár fejenként, és központi áramszolgáltatás sem igen működik az országban. A XXI. század harmadik évtizedében a fővárosban csak minden ötödik ingatlanban van villanyvezeték, igaz, Afrikában azért még ez sem számít kirívóan kevésnek. Ezzel szemben Ghánában a városok házainak 91 százalékáben van villamos áram, és vidéken is 50 százalék ez a mutató – azaz Ghána relatíve fejlett ország Nyugat-Afrikában.
Németország valószínűleg ezzel az irányváltással azt szeretné kihasználni, hogy évről-évre egyre nő az egyetemet végzettek száma a nyugat-afrikai országban, ami jóval meghaladja azt a mennyiséget, amennyit az ottani munkaerőpiac képes felszívni, így a fiatalok munkanélkülisége rendkívül magas. Nem véletlen, hogy
Mindeddig az volt a felállás, hogy Kanada, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok nagykövetségei előtt hosszú sorok álltak a leendő emigránsokból. Kanada kifejezetten könnyíti a jól képzett ghánaiak számára a vízum és a munkavállaláshoz szükséges engedély megszerzését. Nagy-Britannia pedig – többek között –kifejezetten egészségügyi szakembereket (is) toboroz, ezzel igyekezve pótolni a brit kórházakban tapasztalható hiányosságokat.
Ezzel szemben
Igaz, hogy Németországban 2020 márciusában elfogadtak egy törvényjavaslatot a szakképzett bevándorlásról, amely ezt a helyzetet szerette volna javítani. Azóta viszont a helyzet nemigen javult, elég csak az olyan akadályokra gondolni, mint a diplomák és oklevelek elismerésének bonyolult folyamata. Éppen ezért szeretne az Olaf Scholz vezette kormány javítani ezen, és segíteni a legális bevándorlást. Ez a változás a migrációs politikában viszont nem előremutató irány. Az afrikai országoknak is szüksége lenne a képzett munkaerőre, bár az ottani munkaerőpiac nem tudja felszívni őket, de erre a problémára sokkal inkább helyben kellene megoldást találni, nem pedig Európában.
Mindezzel szöges ellentétben van a berlini fejlesztési minisztérium intézkedése, ugyanis nemrég elővezettek egy új Afrika stratégiát. Ebben lényegében a migrációt úgy mutatják be, mint lehetőséget, nem pedig úgy, mint egy biztonsági fenyegetést, holott az utóbbi években bebizonyosodott, hogy a nem kellően ellenőrzött migráció jelentős nemzetbiztonsági kockázat is lehet. Lásd a terrorcselekményeket.
Habár igaz, hogy sok ghánainak jó esélye lenne arra, hogy munkát kapjon Németországban, a realitás talaján maradva, a legalizált migrációval várhatóan nem csupán a legjobban képzettek fognak útra kelni Németországba.
Ez az irányváltás ugyanakkor elszívja az afrikai országokból a képzett munkaerőt: miután ott helyben évekig képzik az embereket, amikor kikerülnek a munkaerőpiacra, elszívják őket a külföldi cégek. Nyilvánvalóan az afrikai cégek nem tudnak versenyezni a külföldi cégekkel.
Jelenleg csupán abban bízhatnak az afrikai országok, hogy az egyetemekről kikerülő fiatalok egyszerű hazaszeretetből maradnak az országukban. A frissen végzetteknek viszont nagy csábítás a külföldre való távozás egy jobb élet reményében, jól működő infrastruktúrával, működő egészségügyi rendszerrel és jó iskolákkal. Hiszen például egy ghánai orvos átlagfizetése (forintra átszámítva) 100-150 ezer forint havonta, Berlinben viszont ennek 10-15-szöröse.
Borítókép: 123rf
Az iparági szereplők már a „karácsonyi vásárkultúra összeomlásáról” beszélnek a rendőrség által követelt biztonsági intézkedések kapcsán, amelyek nem előzmény nélküliek Németországban.
Dieter Romann a Weltnek beszélt a német határőrök mindennapjairól és az illegális migráció elleni harcról.
Németországban elnémítják a kritikus véleményeket, miközben az iszlamizáció egyre jobban terjed.
A németeken múlik a Signal sorsa.
Budapesti könyvbemutatóján a Szabadság c. memoár témái mellett Magyarországról is sokat beszélt a korábbi német kancellár.
Linda Antonia félrebeszélés nélkül megnevezte a probléma okát.
Megkérdeztük az Aranyosi Péter előadásait sugárzó televíziós csatornát és a humorista társulatát arról, vajon szerintük belefér-e, hogy valaki riportereket sérteget és lökdös.
Szabó Balázs őszintén zenéről, gyökerekről és a csend erejéről.
