Az Európai Bizottság hónapok óta nem foglalkozik az ukrán gabona miatt bajban lévő tagállami agrárpiacokkal. Most, hogy Lengyelország és Magyarország is betiltotta az importot, hirtelen észrevette a problémát. Mármint az ukránokét.
Az Ukrajnával szomszédos EU-s tagállamok hónapokig kérték az Európai Bizottságot, hogy hozzon valamilyen intézkedést az EU-s piacot immár ellenőrizhetetlen mennyiségben és minőségben elborító ukrán gabona ügyében, ám a válasz jobb esetben csend, abszurdabb esetben segélyosztogatás volt. A vámmentesség a hat tagállam agrárpiacán óriási káoszt okozott, mivel az olcsó, de az EU-ban tiltott vegyszereket tartalmazó ukrán gabonát az importőrök nem a kontinensen kívülre, hanem a belső piacra ontották a plusz profit reményében, így a tagállamok saját terményei (amelyek az ukránnal ellentétben minden előírásnak megfelelnek) a gazdálkodók nyakán maradt eladhatatlanul.
A helyzetet végül minden tagállam saját hatáskörében kezdte kezelni. Szlovákia pénteken tiltotta be az ukrán gabona hazai feldolgozását, miután az 1500 tonna terményből vett minták növényvédőszer-tartalma 1000 százalékkal haladta meg az engedélyezettet,
Lengyelország szombaton jelentette be az ukrán gabonaimport teljes tilalmát, Magyarország pedig aznap este csatlakozott hozzá. Nagy István agrárminiszter úgy fogalmazott: a magyar kormány érdemi uniós intézkedések hiányában, átmeneti jelleggel (június végéig) megtiltja az Ukrajnából származó vagy onnan érkező gabona és olajosmagvak, valamint több más mezőgazdasági termék Magyarországra importálását.
A drasztikus lépések nem érhettek senkit váratlanul: az érintett tagállamok valóban minden követ megmozgattak, hogy Brüsszel foglalkozzon a problémával, de az Európai Bizottság egyetlen érdemi válasza az volt, hogy meghosszabbította a vámmentességet az ukrán termékekre.
A lengyel döntésben valóban van valami furcsa: Zelenszkij elnök április 8-án látogatott el jó barátjához, Mateusz Morawieckihez, aki biztosította, hogy a „még több fegyvert, még több pénzt Ukrajnának”– elvből a jövőben sem enged jottányit sem, cserébe megkérte az ukrán elnököt, hogy országát hagyja ki a gabonacunamiból, és ne exportáljon oda egy darabig. A megállapodás meg is született, a két agrárminiszter (Lengyelországban az új, mert az előző éppen a Zelenszkij-látogatás napján az ukrán gabonahelyzet kezelhetetlensége miatt lemondott) együtt jelentette be a Lengyelországba irányuló gabona visszaszorítását, a tranzitszállítmányok vonatainak leplombálását és elektromos nyomkövetővel ellátását, biztosítva ezzel, hogy lengyel területen véletlenül se potyogjon le néhány ezer tonna gabonaszem.
Miután az egyezmény végrehajtása még kidolgozás alatt állt, az ukránokat valóban hirtelen érhette az azonnali lengyel tiltás. Az ukrán kormány rögtön tiltakozni kezdett, mondván: az egyoldalú döntés sérti a két ország közötti előzetes megállapodást. A kijevi agrártárca közleményében úgy fogalmazott: mindig is tekintettel voltak a lengyel agrárpiacra, és igyekeztek azonnal reagálni Varsó problémáira, a jelenlegi drasztikus lépés azonban „nem gyorsítja fel a helyzet pozitív irányú rendezését”.
Morawiecki a maga részéről biztosította az ukránokat támogatásáról, ám azt finoman hozzátette, hogy a lengyel gazdák érdekeit kell elsősorban néznie. Nem is nagyon tudna mást mondani. A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság alapvetően vidéki szavazóbázissal rendelkezik, vagyis komoly veszélybe kerülhet az év végén esedékes választásokon, ha teljesen magára haragítja a gazdatársadalmat. Márpedig a jelek nem túl biztatóak: országszerte tüntetések zajlanak az ukrán import miatt, a kedélyeket pedig az előző agrárminiszter lemondása sem csillapította. A lengyel kormányfő pontosan érezte, hogy azonnal kell lépnie, ellenkező esetben a politikai következmények beláthatatlanok lesznek.
A lengyel és magyar kormány által bejelentett tiltó intézkedések június 30-ig lesznek érvényben. Legalábbis első körben. Nagy István agrárminiszter szerint ennyi idő talán elegendő lesz Brüsszelnek ahhoz, hogy a valós problémákkal is foglalkozzon, és érdemben átgondolja az ukrán áruk teljes körű vámmentességét, valamint a szolidaritási folyosók működését.
A bejelentésekre azonban az Európai Bizottság hirtelen magához tért, és hónapok óta először mondott valami érdemit – igaz, az rögtön burkolt fenyegetés volt. Brüsszel haladéktalanul további információkat kér Magyarországtól és Lengyelországtól, hogy értékelni tudja a tiltó intézkedéseket. Az EB azt is közölte:
Az pedig a végtelen cinizmus kategóriájába, hogy hozzátette: „Ilyen kihívásokkal teli időkben kulcsfontosságú a döntések összehangolása az EU-n belül”. Az érintett országok ugyanis mást sem tettek az idén, mint hogy éppen ezt kérték az Európai Bizottságtól, amely egészen tegnapig nem volt döntés-összehangoló kedvében, és egyáltalán semmilyen intézkedést nem javasolt a helyzet megoldása érdekében. Az importbetiltás egyébként egyrészt az EU-s piacvédelem, másrészt az EU-s agrárszabályok betartása érdekében történt, így ebben az esetben kicsit nehezebb dolga lesz az Európai Bizottságnak a döntésbe belekötni, miután éppen az a dolga, hogy e kettőt minden körülmények között szem előtt tartsa és érvényesítse.
Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
Kuleba nem finomkodott, sötét jövőt jósolt: nyíltan kimondta, hogy Amerikában nem lehet teljesen megbízni, az európai döntésképtelenség árát pedig az egész kontinens meg fogja fizetni.
A Wall Street Journal elemzése sokkoló képet fest: a kontinens vezetői ráébredtek, hogy Amerika és Kína már a fejünk felett osztja újra a világot.
Súlyos belső konfliktus rázza Brüsszelt: Bart De Wever belga miniszterelnök négyoldalas üzenetben figyelmeztette a Bizottság elnökét, hogy az orosz vagyonok elvétele pénzügyi öngyilkosság lehet az Unió számára.
Szíves figyelmébe ajánlották a 7-es cikk szerinti eljárás folytatását.
Ukrajna leggazdagabb üzletembere megállíthatatlanul terjeszkedik a román iparban – következő célpontja egy egész acélkombinát lehet.
Tordai a jelek szerint nem a magyar energiabiztonság oldalán áll.
Ennyi esélyt adnak a magyar bajnoknak.
Kuleba nem finomkodott, sötét jövőt jósolt: nyíltan kimondta, hogy Amerikában nem lehet teljesen megbízni, az európai döntésképtelenség árát pedig az egész kontinens meg fogja fizetni.
