Az USA ötlete teljesen érthető módon drasztikus gazdasági és kereskedelmi reakciót váltana ki a Kreml részéről, ezért a szigetország azonnal jelezte, hogy részéről a vita máris lezártnak tekinthető, mivel soha nem fog beleegyezni.
EU: határozott nem!
Az USA Nemzetbiztonsági Tanácsa még mindig határozottan amellett érvel, hogy a G7-ek olyan szankciókat és exportellenőrzési intézkedéseket vezettek be Oroszországgal szemben, amelyek aláásták Moszkva háborús finanszírozási képességeit. Brüsszel kényszeredetten hajtogatja ugyanezt, ám az mostanra világosan kiderült, hogy a Kreml hosszú háborúra rendezkedett be, gazdasága egyáltalán nem roppant meg a várt módon, a szankciós politika viszont kifogyott a lehetőségekből. A tizenegyedik csomag tervezete gyakorlatilag az eddigi szankciók kijátszási lehetőségeinek szigorításáról szól. (Bármennyire akarja Ukrajna és néhány háborúpárti ország az orosz nukleáris iparra kiszabott tiltást, azt Magyarország és több más uniós tagállam is habozás nélkül megvétózná.)
Ha az EU belemenne az amerikai javaslatba, azzal gyakorlatilag is beismerné, hogy 14 hónapja tartó szankciós politikája fabatkát sem ért, és inkább nulláról kell kezdeni az egészet, ezúttal drasztikusabb eszközökkel. Brüsszel azonban teljesen tisztában van ennek mind társadalmi, mind kohéziós következményeivel: az EU tagállamai kezdenek nagyon belefáradni az ukrajnai háborúba, az újabb és újabb szankciós csomagok összeállításakor pedig egyre nagyobb a perpatvar, sőt: egyre sűrűbben kell előrántani a vétókártyát is (Magyarország részéről különösen), amikor olyasmit akarnak bevezetni, ami katasztrofális hatással lehet egy-egy ország gazdaságára és energiaellátásra nézve.
Az EU tehát szintén elutasítja a javaslatot, mondván: ha az eddigi szankciós rendszert egy teljes exporttilalommal cserélnék fel, az egy végeláthatatlan vitafolyamatot indítana el a gyorsaságáról amúgy sem túl híres európai bürokratikus rendszerben, ráadásul teljesen jelentéktelenné tenné a jelenleg érvényben lévő intézkedéseket.