Egy brit tudós elmagyarázza: ezért nem jó a szélkerék

Wade Allison professor emeritus, aki a CERN kutatója is, egy idei tanulmányában foglalkozott a szélenergiával. Ösztönös reakciónak minősítette világszerte a megújuló energiaforrások felkarolását, miután az ENSZ 2015-ös párizsi éghajlatváltozási konferenciáján döntés született a fosszilis tüzelőanyagok csökkentéséről.

Allison a napenergiáról megjegyezte, hogy „rendkívül gyengén hasznosítható”, még az ipari forradalom előtt sem volt elegendő ahhoz, hogy „akár egy kis népességet is elfogadható életszínvonalon fenntartson” – persze ha csak erre támaszkodnánk.

„Ma már modern technológiát vetnek be e gyenge energiaforrások kitermelésére. Hatalmas energiafarmokat építenek, amelyek kisajátítják a természeti környezetet, más élőlények kárára. A fejlesztéseket az okozott károkra való tekintet nélkül hajtják végre. Vízerőművek, hatalmas szélturbinák és négyzetkilométernyi napelemfarmok épülnek, annak ellenére, hogy megbízhatatlanok, hatástalanok, sőt, szükségtelenek” – írta Allison a Global Warming Policy Foundation által közzétett jelentésben.

Wade Allison különösen a szélerőművek által termelt villamos energiát tartja kiábrándítónak. Szerinte a politikai lelkesedést és a befektetői fellángolást nem támasztják alá a bizonyítékok még a tengeri szél esetében sem, pedig az azokat hasznosító szélerőműveket kényelmesen, a mindennapi életünk látóterén kívül lehet telepíteni.

Allison ellenérvei

A szélenergiát a mozgó levegő mennyisége és sebessége alapján mérik, amely eléri a turbinák lapátjait. A tudós kiszámította, hogy 100 százalékos hatásfok mellett, ha a szél másodpercenként 10 méteres sebességgel (36 km/óra) fúj, akkor a teljesítmény 600 watt négyzetméterenként. Összehasonlításképp az angliai Hinkley Point C tervezett tervezett atomerőmű paramétereit használja. A kétblokkos szén-dioxid-kibocsátásmentes atomerőmű 3200 millió wattot fog termelni, és ahhoz, hogy ezzel megegyező teljesítményt nyerjünk ki szélenergiából, legalább 5,5 millió négyzetméternyi (550 hektár) területre lenne szükség.

Allison felteszi a – jogos – kérdést, hogy

A professzor szerint e technológia tényleges teljesítménye sokkal rosszabb, mint amit a 100 százalékos hatásfok alapján készült számítások mutatnak.

„Mivel a szél által szállított teljesítmény a szélsebesség harmadik hatványától függ, ha a szél sebessége a felére csökken, a rendelkezésre álló teljesítmény a nyolcadára esik” – írja.

„Ennél pedig szinte még rosszabb, ha a szélsebesség megduplázódik és a szállított teljesítmény a nyolcszorosára nő, mivel ekkor a turbinát a saját védelme érdekében le kell állítani.”

Allison úgy véli, az, hogy a fent jelzett ingadozások jelentősek, bizonyítja a WindEurope jelentése, amely szerint az Európai Unió és az Egyesült Királyság területén a beépített névleges energiatermelő kapacitás napi szinten 236 gigawatt (GW). Viszont 2021. március 26-án a legmagasabb napi teljesítményként csak 103 GW-ot regisztráltak.

A megbízhatatlanság a tengeri szélerőművekre is igaz. Az energiatárolásra használt akkumulátorokat a jelenlegi technológia szintén erősen korlátozza. Allison szerint a kormány az ilyen bizonyítékok ellenére továbbra is figyelmen kívül hagyja a számokat.

„Az általános energiahiány, az európai háború, a magas árak és az áramellátás meghibásodásának valószínűsége miatt az energiapolitika alapjául szolgáló több népszerű tudományos feltételezést meg kellene kérdőjelezni. A szélenergia minden szempontból megbukik” – zárta gondolatait.