Szerbiát újra válaszút elé állította a Nyugat, mivel az EU és más kulcspolitikusok párbeszédet, együttműködést sürgetnek Szerbia és Koszovó között. Robbanásveszélyes ma a balkáni helyzet?
Már nem is a területi integritás megőrzése az elsődleges, hanem az életben maradás.
Szerbiát ugyanis újra válaszút elé állította a Nyugat, miután január végén az „ötök” – ahogy a média nevezte Miroslav Lajčakot, az EU Belgrád és Priština közötti párbeszédért felelős különmegbízottját, Gabriel Escobart, az USA nyugat-balkáni különmegbízottját, valamint Franciaország, Németország és Olaszország tanácsadóit – új keretek közé helyezték a Belgrád-Pristina párbeszédet, majd közölték annak feltételeit Koszovóban is és Szerbiában is.
Egyelőre nem lehet tudni, mit jelent az új tárgyalási keret, az viszont már nem is a feltételezések tárgya, hogy Szerbiát politikai és gazdasági izolációval fenyegették meg, legalábbis Aleksandar Vučić (Alekszandar Vucsity) szerb államfő január 23-i beszéde szerint, amikor az állampolgárokat tájékoztatta az ország jövőbeli nehéz helyzetéről.
Kiemelte, amennyiben Szerbia nem kíván alkalmazkodni a Belgrád és Pristina közti viszony normalizálását szolgáló párbeszéd új kereteihez, akkor Szerbia arra számíthat, hogy leállnak az európai integrációs tárgyalások, újra vízumkényszert vezetnek be az országra, és elapadhatnak a közvetlen tőkebefektetések, azaz a külföldi beruházások, az FDI beáramlás.
Azt, hogy ez mit jelent, Szerbia polgárainak nem is kellett az államfőnek magyaráznia. Nagyon sokan emlékeznek még a kilencvenes évekre: az embargó, az alapélelmiszerekért való sorban állás, a bezártság és a bombázások időszakára.
Ilyen a szürkegazdaság kérdése vagy például a csencselés problémája, amit a kilencvenes években az embargó következményeként leállt gazdaság eredményezett.
A munka nélkül maradt ezreknek szükségük volt arra, hogy valamiből megéljenek, így virágzott az alkohol-, az üzemanyag-, vagy éppen az élelmiszer-csempészet.
Ez utóbbi felett még mindig szemet hunynak a hatóságok (igaz, voltak próbálkozások e tevékenység felszámolására), hiszen annak megszüntetésével újabb szociális problémákat nyitnának meg.
Az akkor gyökeret vert törvénytelenségek, a bűnözés és a korrupció is olyan kérdések, amivel alig harminc év után is folyamatosan küzd az ország.
Az Európai Unióhoz való társulás tárgyalási folyamatainak leállása ezúttal még súlyosabban érintené az országot, egyszerűen évtizedekkel vetné vissza. Hiszen bár döcögősen haladnak a dolgok ebben a folyamatban, és emiatt az EU szerbiai népszerűsége is jelentősen visszaesett a lakosság körében, mégis számos esetben az uniós követeléseknek való megfelelés, a törvények összehangolása újabb beruházókat vonzottak az országba, újabb előnyökhöz juttatták Szerbiát. Olyan pénzügyi alapokhoz fért hozzá az ország, amelyeket kihasználva infrastrukturális és gazdasági fejlődés indulhatott meg.
Az elmúlt évtizedben (egészen pontosan 2010 és 2020 között)
a Szerbiába irányuló külföldi közvetlen befektetések 68 százalékát az EU-ból származó vállalatok adták.
A beruházások, azaz az FDI (foreign direct investment) 2020-ban meghaladták a 17,4 milliárd eurót. A Szerbiai Nemzeti Bank (Narodna Banka Srbije - NBS) legutóbbi adatai alapján például a múlt évben (2022-ben), miután az ukrán háború következményeként a közvetlen beruházások is lelassultak, az EU-ból származó beruházások továbbra is az előző évi 63 százaléka körül alakultak.
A hivatalos adatokat figyelembe véve a szabadkereskedelmi megállapodások jelentős szerepet játszanak a külföldi befektetések vonzásában. A Köztársasági Statisztikai Hivatal – Republički zavod za statistiku decemberi adatai alapján
Szerbia külkereskedelmének 58,8 százalékát az Európai Unióval bonyolítja le,
miközben nagyon fontos partnerek számára a CEFTA-n belüli államok is (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Moldova, Szerbia, Koszovó, Montenegró, Horvátország, Bulgária és Románia). 2021-ben az EU-val való külkereskedelmi forgalom elérte a 65 százalékot.
Mint ahogy azt az europa.rs honlapon kiemelik, 2021-ben Szerbia összesen 30,28 milliárd eurós kereskedelmi forgalmat valósított meg az EU-val, az ország legfontosabb kereskedelmi partnerei főként Németország, Olaszország, Magyarország és Románia.
A szerb statisztikai hivatal 2021-re vonatkozó adatai alapján az előző évhez képest
Szerbia mintegy 3 millió euróval növelte az EU-ból történő importját, ahogy ugyanennyivel az exportját is.
Az ország importjának 58 százaléka az unióból származott, a kivitel pedig elérte a 65 százalékot. A CEFTA államai a külkereskedelem 4 százalékáért felelnek.
Az EU „messze a legnagyobb támogató Szerbiában” – áll az EU szerbiai küldöttségének honlapján. Mint kiemelik, eddig a Szerbiának nyújtott uniós támogatások összege meghaladta a 3,688 milliárd eurót. Ezt az összeget az unió számos terület fejlesztésére, mindenek előtt a jogállamiság, a közigazgatási reformok, a társadalomfejlesztések, a környezetvédelem és a mezőgazdaság számára különítette el.
A szerbia Demostat kutatóközpont adatai alapján az Egyesült Államok kormánya 2001-től 2021-ig tartó időszakban 1,2 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatást nyújtott Szerbiának.
Mire számíthat az ország, ha az EU teljes mértékben hátat fordít Szerbiának?
Szerbia a legutóbbi parlamenti választásokon újra lehetőséget adott a nacionalista elveket valló politikai pártoknak is. Igaz, ők ellenzékből politizálnak, mégis nagyban hozzájárulnak az EU-hoz való csatlakozás nehézségeinek kidomborításához, valamint az Oroszországgal szembeni szimpátia megerősítéséhez.
Ezek a politikai pártok folyamatosan azt hangoztatják, hogy Szerbiának nem az EU felé kell tekintenie, hanem hagyományos partnere, Oroszország felé.
Belgrád – a Nyugat többszöri felszólítása ellenére – még mindig nem vezetett be a szankciókat Oroszországgal szemben.
Ebben nyilván benne van a történelmi ragaszkodás is, de mindenek előtt a két ország viszonyát az energetikai függőség határozza meg, a számos alternatív megoldás ellenére, legyen szó a görögországi LNG nyújtotta lehetőségről, az azerbajdzsáni megoldásokról. Miután azok megvalósítása, az interkonnektorok kiépítése éveket vesznek igénybe, és a szakemberek szerint például az épülő Szerbia-Bulgária vezetéken keresztül sem jut majd az ország kellő mennyiségű földgázhoz, azaz jelentősen megnehezül a „ragaszkodásból” történő kiszakadás.
Jelenleg Szerbia, ha nem is száz százalékban, de jelentős mértékben függ az orosz gáztól. Mindenekelőtt a szükséges gázmennyiség határozza meg ezt a függőséget, másrészről pedig az ország
Szerbia gázellátásáért felelős vállalatok és infrastruktúra orosz többségi tulajdonban van.
Habár politikai jelentőségét folyamatosan emlegetik, Koszovó nemzetközi szervekhez való társulását éppen Oroszország akadályozza, támogatva ezzel Szerbia területi integritását és szuverenitását, de az oroszok gazdasági szempontból nem nevezhetők fontos partnernek.
A közvélemény ugyan Kínát és Oroszországot tekinti azon országoknak, amelyek a legtöbbet fektetik be Szerbiába, az NBS adatai alapján ugyanakkor 2014 óta folyamatosan növekszik a kínai befektetések száma, de jelentősen az EU mögött marad, az oroszországi befektetések szintje pedig 2019 óta jelentős csökkenést mutat.
Az Orosz Föderáció által vezetett Eurázsiai Gazdasági Unióval (EAEU) Szerbia 2019 októberében írt alá megállapodást. Már akkor számos bírálattal illette az országot Brüsszel, hiszen alapelvárás volt, hogy uniós tagjelölt országként a külpolitikáját összehangolja az európaival.
A szerb dac úgy tűnik azonban nem térült meg, ugyanis
Oroszországból a közvetlen beruházások csupán 7,5 százaléka érkezik Szerbiába, és a külkereskedelmi forgalom sem haladta meg az 5 százalékot.
Az ukrán háború kitörése óta, vagyis február 24. óta a szerbiai Cégnyilvántartási Ügynökség (Agencija za privredne registre - APR) adatai alapján 2022 novemberéig orosz állampolgárok összesen 789 céget és 2134 vállalkozást alapítottak Szerbiában. Az ország oroszokkal szembeni hagyományos vendégszeretete és egyúttal az unióhoz való szoros kapcsolata vezette őket ide, vagyis kétséges, hogy ha szankciókkal sújtaná az EU Szerbiát, maradnának-e egyáltalán.
Szerbia Kínával is szabadkereskdelemi megállapodás aláírását tervezi. Még az idén. Külkereskedelmi szempontból az ország második legfontosabb partnerének számít Kína, hiszen például
2021-ben Szerbia exportjának 16 százaléka, míg a import 12 százaléka valósult meg a kelet-ázsiai országgal.
A szerb kereskedelmi minisztérium adatai alapján 2022 első kilenc hónapjában Szerbia és Kína kereskedelmi forgalmának értéke 4,7 milliárd dollár volt, ami közel 24 százalékos növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest.
Kína egyre nagyobb szerepvállalása és egyre nagyobb térhódítása azonban szintén nyilvánvaló: kiskapukat keres az európai piacon való érvényesülésre.
Szerbia valóban nehéz döntés előtt áll: ha nem fogadja el az „ötök” által megfogalmazott tárgyalások új keretét, sokkal többet veszít, mint az elsőre tűnik.
„Az ukrajnai háború megállítása lett volna az európai diplomácia dolga” – jelentette ki a magyar miniszterelnök a ReteQuattro olasz kereskedelmi televízióadónak adott interjújában.
Oroszország egyik legnagyobb ipari konglomerátuma kénytelen leállítani nemzetközi tevékenységét.
A Merz-kormány már érzi, milyen az, ha veszélybe kerül az üzemanyag- és energiabiztonság. Egész Északkelet-Németország olaj nélkül maradhat.
A szerb elnök, Elon Musk és Novak Djokovics is ünnepelhet.
Berlin hivatalosan is kezdeményezte Washingtonnál, hogy a korlátozások alól három németországi üzem is felmentést kapjon.
A BBC szerint az amerikai elnök az ukrajnai háború lezárásához remél támogatást Pekingből.
A Mandiner küldetése több, mint a hírek közvetítése. Azon dolgozunk, hogy a konzervatív értékeknek erős, világos és hiteles hangot adjunk. Ebben most Ön is segíthet.
A Mandiner küldetése több, mint a hírek közvetítése. Azon dolgozunk, hogy a konzervatív értékeknek erős, világos és hiteles hangot adjunk. Ebben most Ön is segíthet.
