Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.
A gazdasági előrejelzések készítői árgus szemekkel követik a Beszerzési Menedzser Index (BMI, angolul Purchasing Manager Index, azaz PMI) alakulását. Ez a mutató azt hivatott mérni, mennyire bizakodóak vagy éppen pesszimisták a vállalati megrendelésekkel foglalkozó szakemberek. Hiszen az optimizmus, azaz a céges beszerzések jövőbeni növekedése árbevétel, és így nyereséget hoz más vállalkozásoknak. Ezzel szemben, ha ezek a szakemberek borúlátóak, az kevesebb értékesítést, esetleg elbocsátásokat jelent a gazdaság szektoraiban.
A BMI egy havi rendszerességgel számított index. Beszerzésekkel foglalkozó szakembereket kérdeznek meg arról, hogy mire számítanak az elkövetkező hónapokban. Az optimista, azaz a beszerzések növekedését váró válaszadók arányát 100-zal szorozzák, a stagnálást, azaz a beszerzések szinten maradását váró válaszadók arányát pedig 50-nel szorozzák, és ezen két érték összege adja meg a BMI értékét (egyes képletekben ehhez még hozzáírják a csökkenést várók arányának szorzatát 0-val, ám ez a művelet értelemszerűen nem változtatja meg a kapott számértéket).