Létezik-e súlyosabb pénzügyi csapás egy 2023 eleji súlyos recessziónál? – tette fel a baljós kérdést James G. Rickards amerikai jogász, bankár. Sajnos a válasz igen, és ez gyorsan bekövetkezik. Ez a nagyobb csapás pedig egy globális likviditási válság.
Rickards írásában elsőként meghatározza a likviditási válság és a recesszió közötti különbséget.
James G. Rickards
Amerikai jogász, közgazdász és befektetési bankár, aki 40 éves tapasztalattal rendelkezik a Wall Street-i tőkepiacokon. Ő volt 1998-ban a fő tárgyalópartner a Long-Term Capital Management LP Fed általi megmentésében. Tőkepiaci tanácsadóként dolgozott az amerikai hírszerzési közösségben, valamint a Pentagon védelmi miniszteri hivatalában. A 2008-as pénzügyi válságról is tanúskodott az Egyesült Államok Képviselőháza előtt.A recesszió jellemzői a magasabb munkanélküliség, a GDP-növekedés csökkenése, a készletek felszámolása, az üzleti csődök, a fogyasztók diszkrecionális kiadásainak csökkenése, az üzleti beruházások csökkenése, a megtakarítási ráták növekedése (a még foglalkoztatottak esetében is), a nagyobb hitelezési veszteségek, valamint a részvények és ingatlanok csökkenő eszközárai.
A recesszió hossza és mélysége nagyon eltérő lehet, s bár a recesszióknak vannak bizonyos közös jellemzőik, az okaik sokfélék. Előfordul, hogy a Federal Reserve hibázik a monetáris politikában, és túl sokáig tartja túl magasan a kamatlábakat (úgy tűnik, ez történik most is).
Néha külső kínálati sokk következik be, ami recessziós reakciót vált ki. Ez történt az 1973-as arab olajembargó után, amely 1973 novemberétől 1975 márciusáig súlyos recessziót okozott. Recesszió akkor is kialakulhat, ha eszközbuborékok pukkannak ki, mint például az 1929-es tőzsdekrach vagy az 1990-es takarék- és hitelválság okozta ingatlanbuborék kipukkanásakor.
Bármi legyen is az ok,
a recesszió lefolyása többé-kevésbé szokványos.
Végül az eszközárak elérik a mélypontot, a készpénzzel rendelkezők a részvényekből vásárolnak, a készletfelszámolások megszűnnek, és a fogyasztók újra elkezdik a szabad felhasználású kiadásokat. Ezek az óvatos lépések végül fellendüléshez és új bővüléshez vezetnek, gyakran a költségvetési politika segítségével.
A globális pénzügyi válságok teljesen mások. A legtöbb piaci szereplő számára hirtelen és váratlanul jelentkeznek, bár mindig vannak figyelmeztető jelek azok számára, akik tudják, mit figyeljenek. A nyilvánosság és a szabályozó hatóságok számára általában egy jelentős intézmény – bank, fedezeti alap, pénzpiaci alap vagy árutőzsdei kereskedő – csődje révén válnak ismertté.
Míg a címlapokra a kezdeti csőd kerül, a nagyobb veszély a fertőzés formájában áll fenn.
A tőkepiacok sűrűn kapcsolódnak egymáshoz. A bankok hiteleznek a fedezeti alapoknak. A fedezeti alapok közvetlenül és származékos formában is spekulálnak a részvény-, kötvény-, deviza- és árupiacokon.A pénzpiaci alapok államadósságot vásárolnak. A bankok garanciát vállalnak az ezen alapok által tartott egyes eszközökre. Az elsődleges forgalmazók (nagy bankok) vállalják az államadósság-kibocsátások jegyzését, de e tevékenységeket repo-piacokon finanszírozzák, ahol a megvásárolt értékpapírokat további készpénzért elzálogosítják, hogy újabb értékpapírokat vásárolhassanak az újra elzálogosított biztosítékok hosszú láncolatában.
A Federal Reserve 6 billió (ezer milliárd) dollárt nyomtatott a monetáris bázis részeként. De a világ összes bankjának összes származékos ügyleteinek (derivatívájának) teljes névleges értékét 1 billiárd dollárra becsülik. Azoknak, akik nem ismerik, (1 billiárd dollár = 1 000 000 billió dollár (1015)). Ez azt jelenti, hogy a derivatívák összértéke 167-szerese a Fed által nyomtatott összes pénznek. (A származtatott vagy származékos ügyletek, azaz a derivatívák (más néven: feltételes követelések) olyan befektetési ügyletek, amelyek értékét más értékpapírok, mögöttes termékek árfolyama határozza meg, vagyis ezek értéke másból származik – a szerk.)
A Fed pénzkínálata pedig maga is csak 60 milliárd dollárnyi tőkére támaszkodik. Tehát a Fed mérlegének tőkeáttétele 100:1, és a derivatívapiac 167:1 arányban van tőkeáttételben a Fed pénzkínálatához képest, ami azt jelenti, hogy
a derivatívapiac 16 700:1 arányban van tőkeáttételben a Fed tőkéjéhez képest.
A szakértők azt mondják, na és? Ezek a számok nem újak, sőt a múltban, bizonyos időszakokban még jobban megnyúltak. Csak azért, mert a pénzügyi rendszer nagymértékben tőkeáttételes és sűrűn összekapcsolt, még nem jelenti azt, hogy készen áll az összeomlásra. Ezt igaznak véli Rickardson, de szerinte ez mégis azt jelenti, hogy a rendszer bármikor katasztrofálisan és váratlanul összeomolhat.
A rendszer összeomlásához mindössze egy sokkszerű meghibásodásra van szükség, amely gyorsan pánikhoz vezet.
A veszteséges pozíciókra fedezetlehívás történik (margin call), és azonnali fizetést követelnek. Az egynapos repókat nem forgatják tovább. Az egynapos betéteket nem újítják meg, és visszafizetést követelnek. Mindenki azonnal vissza akarja kapni a pénzét. A visszafizetési kötelezettségek teljesítése érdekében az eszközöket dömpingszerűen eladják, ami összeomlást okoz a részvény- és kötvénypiacokon, ami még több veszteséget és likvidálást okoz a bankok és a kereskedők körében.
Hirtelen minden szem a Fedre szegeződik a könnyű pénzért, és a Kongresszusra a mentőcsomagokért, garanciákért és további kiadásokért. Ezt a mintát láttuk 1994-ben (mexikói tequila-válság), 1998-ban (orosz rubel-válság) és 2008-ban (Lehman Brothers-AIG válság).
Rickardson megjegyzi, hogy a három legutóbbi pénzügyi válság közül kettőt nem kísért recesszió. Nem volt recesszió 1994-ben és 1998-ban sem. Csak a 2008-as globális pénzügyi válságot kísérte súlyos recesszió.
A lényeg, hogy
a recessziók és a pénzügyi válságok egyaránt rosszak, de különbözőek, és nem mindig esnek egybe. Ha mégis, mint 2008-ban, akkor a részvények könnyen 50 százalékkal vagy annál is nagyobb mértékben eshetnek.
Ha a pénzügyi piacok szinte mindig nagymértékben tőkeáttételesek, de a pénzügyi válságok átlagosan hét-nyolcévente egyszer fordulnak elő, akkor milyen jelekre figyelhetnek a befektetők, amelyek arra utalnak, hogy válság közeleg, és a pénzügyi piacokon nem a szokásos módon alakulnak a feltételek?
Rickardson szerint
az egyik legerősebb figyelmeztető jel a fordított hozamgörbe.
Ez a jel utoljára 2007-ben volt tapasztalható, közvetlenül a 2008-as pénzügyi válság előtt. A normál hozamgörbe a hosszabb lejáratoknál magasabb kamatlábakat tükröz. Ennek van logikája.
Ha tíz évre adok kölcsön pénzt, akkor magasabb kamatlábat akarok, mintha két évre adnék kölcsön, hogy kompenzáljam a hosszabb futamidőből eredő többletkockázatot, mint például az inflációt, a politikai változásokat, a nemteljesítést és egyebeket.
Ha a hozamgörbe megfordul, az azt jelenti, hogy a hosszabb lejáratok alacsonyabb kamatlábakkal bírnak.
Ilyen előfordul, de ritka. Ilyenkor a piaci szereplők gazdasági csapásokra számítanak recesszió vagy likviditási kockázat formájában. Le akarják kötni a hosszú távú hozamokat, még akkor is, ha azok alacsonyabbak, mint a rövid távú hozamok, mert arra számítanak, hogy a hozamok a jövőben még alacsonyabbak lesznek.
További figyelmeztető jelek közé tartozik a Kína, Japán, India és más nagy gazdaságok amerikai állampapírokban lévő, dollárban denominált tartalékpozícióinak erőteljes csökkenése. Naiv megfigyelők ezt annak jeleként értelmezik, hogy
ezek az országok megpróbálják „kidobni a dollárt”, és nem tetszik nekik a dollár mint vezető globális tartalékvaluta szerepe.
Rickardson szerint a valóságban ennek épp az ellenkezője az igaz. Kétségbeejtő dollárhiányban szenvednek, és azért adják el a kincstárjegyeket, hogy készpénzhez jussanak saját bankrendszerük támogatására.
Ez csak néhány a sok jel közül, amelyek a globális likviditási válságra utalnak. Ahogyan azt a múltban tapasztaltuk, ezek a likviditási válságok látszólag egyik napról a másikra alakulnak ki, de ez nem igaz. Valójában egy vagy több évbe telik, mire kialakulnak, amíg elérik a kritikus szakaszt, és csupán ekkor kerülnek a címlapokra.
Rickardson sorolja, hogy a figyelmeztető jelek mindig előre jelennek meg.
– Az 1998-as Oroszország-LTCM válság 1997 júniusában kezdődött Thaiföldön.
– A 2008-as Lehman Brothers-válság 2007 tavaszán kezdődött, amikor a HSBC jelzáloghitel-veszteségeket jelentett.
A szerzők szerint a legtöbb megfigyelő vagy nem ismeri a jeleket, vagy egyszerűen nem figyel.
Így Ricardson a mai jelekből azt látja, hogy ami előttünk áll az a 2008-ban történtekhez hasonlóan ritka hullámvölgy, amiben egy súlyos recesszió és egy likviditási válság egyszerre jelentkezik.
És jön.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
A kialakult feszültség hordónként száz dollárra vagy annál is magasabbra repítheti az olajárat.
Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
Oroszország külső adóssága most lett 2007 óta a legalacsonyabb.
Januárban 77 ezer forinttal emelkedett a bruttó átlagkereset, ami így már 605,1 ezer forintra rúg. Ennek nettó értéke 400 ezer forint felett van, miközben a reálkereset értéke ismét 10,4 százalékkal nőtt, derült ki a KSH friss kereseti adataiból.
Kitűnő eredményeket ért el a turizmus februárban is, az előző évhez képest 18,9 százalékkal több vendégéjszakát töltöttek el a helyi szálláshelyeken. Ebben nagy szerepet játszott Magyarország pozitív nemzetközi imázsa, ami hozzájárult ahhoz, hogy Európából 28,3 százalékkal több vendég érkezett, valamint az Észak- és Dél-Amerikából származó látogatók száma is emelkedett.
Új ügyvezetők, felszívódott cégek, kirámolt irodák – az elmúlt évek legnagyobb baloldali korrupciós botrányáról rántja le a leplet az Akta.
Felzabáltuk a Retro Büfét, de legalábbis egy szeletét, mert miközben a helyiség apró, a kínálat akkora, hogy nem győztünk csodálkozni. Interjú és hamburger-teszt következik!
