Polgári egyesületek egy éven belül másodszor kezdeményezték azt az eljárást, hogy vonják pénzügyi gyámság alá a szerintük drámai módon eladósodott párizsi polgármesteri hivatalt. Bár ez a lépés jogos lenne a felelőtlen és hozzá nem értő gazdálkodás miatt, a szakértők szinte semmi esélyt sem adnak annak, hogy ez megvalósuljon. Így hát annyi kölcsönt vesznek fel: amennyit csak akarnak.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
A párizsi városháza adóssága jelenleg 7,7 milliárd euróra (minegy 3200 milliárd forintra) rúg, sőt a kamatokkal együtt évente úgy egymilliárd euróval növekszik. Bő két évtizede, az ezredfordulón csupán egymilliárdos tartozása volt a hivatalnak. Érdekes azonban, hogy különösen Anne Hidalgo szocialista párti polgármester asszony elmúlt éveiben vett ilyen tragikus irányt az adósság növekedése.
A Párizs élén álló politikusnő már 2014 óta vezeti a várost, immár második hatéves mandátumát tölti. Ezalatt Párizs adóssága megkétszereződött! A szocializmus mint politikai hívószó még a franciáknál is elveszíthette vonzerejét – erre pedig rájött Anne Hidalgo is, aki egy “elegáns fordulattal” hamar felfedezte magában a zöldpolitikust. Élharcosa lett annak a mozgalomnak, amely megmenti a bolygót a közelgő veszedelemtől. Azóta minden döntése mögött ott van a zöld gondolat, és a fenntarthatóságért lelkesen ujjongó szakértők támogatása, akik segítenek neki erről nem elfeledkezni.
Anne Hidalgóban túlbuzgott a zöld elkötelezettség, mégpedig olyannyira, hogy az idén nyáron megpályázta a köztársasági elnökséget. Két éve is legyőzte konzervatív ellenfelét a polgármester-választáson, hát akkor most ide nekem az oroszlánt is. Az első fordulóban csak a fővárosban szavazók közül 1,7 százalékot sikerült a maga oldalára csábítania.
Egy hajdanvolt nagy párt, a Mitterrand-féle szocialisták jelvényét viselve sikerült összehoznia ezt a szégyenteljes szereplést. Ilyen megsemmisítő teljesítmény után sem volt képes józan önértékelésre: mindenki hibás, csak ő nem. Nem azt a következtetést vonta le, hogy a franciák zöme nem kér belőle, egyetlen szóval sem kért elnézést szerepléséért… A küldetéstudatról se feledkezzünk meg. Ugyanis látványos politikai leszereplése ellenére eltökélten hisz benne, hogy amit tesz, az jó az embereknek.
Az, hogy Párizsban elviselhetetlenné vált a gépkocsi-közlekedés, ez a zöldek régi álma. Nem Budapesten kezdődött a biciklisávok felfestése, kiépítése, hanem évekkel ezelőtt a francia fővárosban.
Tömegével számolták fel a felszíni parkolóhelyeket, hogy helyet teremtsenek a kétkerekűeknek. Az ilyen akciókat 2024-re, a párizsi olimpiára tovább fejlesztik, így lesz majd tárháza az újabb ötleteknek, ahonnan majd világszerte másolhatják azokat.
De mégis mi baja az egyszerű polgárnak azzal, ha zöldebbé válik a környezete, élhetőbbé az egész város, ahol kellemes érzés andalogni? Semmi. A baj ott kezdődik, ha ez már a közösséget irányítók mániájává válik, akik nem számolnak a költségekkel, se a praktikummal, se a történelmi emlékekkel.
A környezetvédők elképzelései szerint átalakították a République teret. A zöldek által jóváhagyott tervek alapján készült felújítás alig számolt fákkal, a betonnal leöntött téren a nyári hőségben megközelítőleg pár tized fokos eltéréssel az aszfalt közelében hatvan Celsius-fokot mutatott a hőmérő.
Az egész Concorde tér is magán viseli a zöld igénytelenség jegyeit: a napóleoni időkre emlékeztető padok és kandeláberek eltűntek, helyette „modernek” vették át a szerepüket.
Csak úgy repdesnek a városházi több százmillió eurós megrendelések. Valaki a vezetők közül beleszeretett a városi minierdőkbe, amelyek Japánból erednek. Csakhogy nem számolt a talajjal és a klímával, amely nem egészen ugyanaz, mint a Távol-Keleten. A legnagyobb munka most az Eiffel-torony környékén és a Mars-mező felújításán zajlik. Természetesen ez is zöld lesz: a bazársor megmarad, de a tetőt is növényekkel kell majd borítani. „Groteszk” – összegezte véleményét egy közelben lakó.
Az viszont, amivel valóban törődnie kellene a párizsi polgármesteri hivatalnak, igen hátul szerepel a sorban. A közutak állapota igencsak sok kívánnivalót hagy maga után. Egy esztendőben körülbelül háromezer ember sérül meg olyan balesetben, amelynek egyértelmű oka az utak rossz minősége. A balesetet szenvedők közül egyesek beperelték a városházát, csak tavaly 1,4 millió eurós (600 millió forint) kártérítést kellett nekik kifizetni.
A párizsi városháza az alapvető köztisztasággal is hadilábon áll. Mindenhol mocsokkal, elhanyagoltsággal és bűzzel találkozhatunk, miközben Párizs történelmi épületeit és emlékeit kellene csodálni – erről számoltak be hazai városvédők, de még külföldi szervezetek is.
A látható, épp ezért közbiztonságot veszélyeztető bűnözés terjedéséről nem is beszélve, apróbb lopások, rablások, csencselések, sőt nappal kábítószer-kereskedelem zajlik Párizs egyes részein.
De más francia nagyvárosokból is hasonló beszámolók érkeznek, főlek azokból, ahol a zöldek irányítják a települést, és sok a bevándorló. Így sikerült sarjadó dzsungellé változtatniuk a várost.
A felelőtlen és hibás döntések is hozzájárultak az adósságállomány ilyen méretű felhalmozódásához. De az biztos, hogy ebben a párizsi polgármesteri hivatal bértömege is szerepet játszik: egy egész hadsereget, hatvanezer főt alkalmaz a párizsi városháza. Ez még francia körülmények között is szokatlan, ahol szeretnek mindenkinek íróasztalt biztosítani, ezzel növelve a tekintélyét.
Úgy tűnik, hogy most ez a legnagyobb teher a fővárosi hivatalon, de a főpolgármester asszony nem tett semmit ellene, hogy legalább ott, ahol mérsékelni tudják az emberi munkaerő alkalmazását, leépítéseket hajtsanak végre. Mivel ez nem rokonszenves megoldás, így ezt a munkát meghagyják a polgármesteri tisztség majdani örökösének.
Hogy megpróbáljon segíteni szorult anyagi helyzetén, Anne Hidalgo kénytelen a helyi adókhoz fordulni, azaz megsarcolni a párizsiakat. „Nem lesz adóemelés. A jövőben sem fog sor kerülni ilyen intézkedésekre. Tudják, én mindig állom a szavam” – ez egy idézet a polgármesternőtől még a kampányidőszakból. Ha a párizsi közgyűlés rábólint a tervezetre – és miért ne tenné, hiszen övék a többség –, akkor 50 százalékkal megdrágul a fővárosban fizetendő építményadó.
Átlagosan ez azt jelenti, hogy 438 euróról (180 ezer forint) 665 euróra (272 ezer forint) emelkedik az építményadó. Egy 50 négyzetméteres lakásért 665 eurót (272 ezer forint), egy 75 négyzetméteresért 874 eurót (387 ezer forint), egy 100 négyzetméteres lakásért vagy házért pedig 1086 eurót (445 ezer forint) kell majd fizetni.
„Tíz lakás közül Párizsban csak három van magántulajdonban, őket érinti ez a rendelkezés – ez Anne Hidalgo egyik védekezése. – Ma egyik polgármesteri hivatal sincs irigylésre méltó helyzetben, különösen, ha az anyagi helyzetét nézzük.” De van több is ebből a másra mutogatásból. A párizsi városvezetés például fennhangon követel a kormánytól 1,2 milliárd eurót (mintegy 500 milliárd forintot) a koronavírus-járvánnyal és az ukrán háborúval jelentkező kiadásai mérséklésére. És persze már érkeznek a fővárosi tulajdonú középületek fűtés- és energiaszámlái, amelyek jelentős összegekről szólnak. Ez is jó vitaalap lesz a kabinettel való kötélhúzásban.
A köztársasági elnök, Emmanuel Macron nem túlzottan rokonszenvezik a főpolgármester asszonnyal. Valószínűleg ebben az is szerepet játszott, hogy ellene indult az elnökválasztáson. Bizony nem csodálkozhatunk azon, hogy két minisztere is a minap gondolkodás nélküli igennel válaszolt arra a felvetésre: támogatnák-e Párizs pénzügyi gyámkodás alá vételét, mármint azt, hogy ezentúl az állam vegye kézbe az anyagi ügyeket a fővárosban.
Egyebek mellett a közpénzekért felelős miniszter, Gabriel Attal kijelentette, hogy szerinte a főpolgármester asszony gazdálkodása igen hasonlít egy feje tetejére állított Ponzi piramishoz. (Magyarul ezt egyszerűen piramisjátéknak szoktuk említeni, nemzetközileg azonban az olasz, de az 1920-as években Amerikában és Kanadában “tevékenykedő” világhírű szélhámosról, Charles Ponziról ismerik a módszert, Ponzi scheme (séma) néven – a szerk.).
Később véleményéhez azonban azt is hozzáfűzte a közpénzekért felelős miniszter, hogy „jelenleg nem aktuális Párizs gyámság (csődgondnokság) alá vonása”.
Egy jogászprofesszor, Martin Collet a Le Figaro napilapban meg is magyarázta, hogy a csődvédelem alá vonás esélye minimális. Immár egy éven belül a második beadványt kapta ez ügyben Párizs prefektusa. Az ő feladatkörébe tartozik annak felügyelete, hogy Párizs a költségvetési szabályok betartásával költi-e el a közpénzt. A beadványt a területi számviteli iroda vizsgálja: igazak-e vagy sem annak állításai, előfordulnak-e olyan hiányosságok, amelyek miatt panasszal éltek.
„Egy polgármesteri hivatal annyi adósságot vesz fel, amennyit akar, nincs felső korlát” – szögezte le a jogászprofesszor. Martin Collet szerint a baloldali polgármester asszony felelőssége politikai, majd erről számot ad a következő választáson. Szinte az is bizonyos, hogy a város vállalásai valósak, tehát nem hamis megbízásokra költötték el kiadásaikat. Itt sem találunk hibát. Hogy bizonyos kiadások túltervezettek, erre viszont az a cikkíró válasza, hogy nem szükséges közgazdasági Nobel-díj a képviselői álláshoz.
Abban meg igaza van a városházának, hogy a járvány miatt keletkezett és nem várt kifizetései sok mindent megmagyarázhatnak – vélte a professzor. Valószínűleg a számvevők sem tudnak mást vizsgálni, ezért elutasítják a beadványt, és ezzel együtt Párizs pénzügyi gyámság alá vételét. Az, hogy felelőtlenül szórják el a francia főváros pénzét, kit érdekel. Elvégre a választók másodszor is bizalmat szavaztak az egész baloldali – majd bezöldült – csapatnak.
(Fotó: Pixabay)
A Tisza-vezér rögtön a legelső alkalommal megpróbálta elhomályosítani hazánk csillogását. Merthogy csillog, az nem kérdés. Elég az amerikai elnök, Trump szavaira emlékezni.
Maradjatok velünk, olvassatok minket és vitatkozzunk.
A Mandiner mindig olyan hely lesz, ahol lehet igényesen és szabadon írni.
A lap minden munkatársa nevében szeretném szívből megköszönni az elmúlt hónapok felfokozott közpolitikai időszakában azt az aktív figyelmet, amelyet olvasóinktól kaptunk. Szalai Zoltán írása.
A Patrióta és a Mandiner közös választási műsorában Rogán Antal a magas részvétel kapcsán arról beszélt: a végső döntést mindig az emberek hozzák meg, és akár egyetlen szavazat is sorsdöntő lehet.
Kocsis Máté is megszólalt a Patrióta és a Mandiner közös választási műsorában, ahol a kampány hajrájának legfeszültebb kérdéseit vették végig.
Már megérte.
