Sosem térnek vissza Európába a most menekülő vállalatok?

Veszélyben a német ipar

A Makronóm már korábban, több írásban is beszámolt arról, hogy hogy az egekbe ugrott energiaárak miatt komoly veszélybe került a német ipar, amely az Európai Unió legnagyobb gazdaságának motorját alkotja, és az ország gazdasági kibocsátásának több mint ötödéért felelős.

A CNN gazdasági rovatának egy korábbi elemzése rámutatott:annak ellenére, hogy a tél előtt a németek sikeresen töltötték fel gáztárolóikat, a magas energiaköltségek továbbra is növelik a fogyasztói árak inflációját (a CPI mutatót), amely szeptemberben is már 10 százalékra ugrott.

Az amerikai lap elemzése szerint a régebben megszokott orosz gázellátás hiányában az ország a tél folyamán valószínűleg súlyosan kimeríti készleteit, és jövőre is csak drágán juthat további gázkészletekhez, még akkor is, ha a háztartásoknak és a vállalkozásoknak sikerül visszafogniuk fogyasztásukat.

Ahogyan azt megírtuk, egyes vállalatok már azért is aggódnak, hogy nem sikerül túlélniük a válságot – 

– például az Egyesült Államokba, ahol sokkal olcsóbb az energia. 

Az Egyesült Államok pedig ki is játssza ezt a kártyát: fel is használja energiaár-előnyeit a válságtól sújtott Európával szemben, hogy meggyőzze a német vállalatokat a tengerentúli költözésre, ráadásul adókedvezményeket és a nyersanyagok jobb, olcsóbb elérését is felkínálja nekik.

Erre szolgál például az úgynevezett „Infláció-csökkentési törvény” (Inflation Reduction Act), amelynek célja a zöld technológiába irányuló befektetések vonzása azáltal, hogy az elektromos járművek adókedvezményét összekapcsolja a helyi gyártással és anyagbeszerzéssel – egy olyan gazdaságpolitika, amely panaszokat váltott ki az európai döntéshozóknál, ugyanis az Egyesült Államokba csalja a beruházásokat. A napokban létrejött megegyezésről ebben a sarkalatos témában Macron és Biden között ebben a cikkünkben írtunk részletesen. 

csupán négy nagyvállalat, a Lufthansa, a Siemens, az Aldi és a Fresenius egészségügyi cég, közösen 300 millió dollárt (közel 129 milliárd forintot) fektettek be Oklahoma-államban. 

Közben a Volkswagen már júniusban lefektette egy új akkumulátor kutatóbázis alapjait Tennessee-ben, és 7,1 milliárd dollárt, azaz több mint 2900 milliárd forintot költ el beszállítói partnerségek megvalósítására Észak-Amerikában 2027-ig, míg a Mercedes-Benz és a BMW is hasonló nagyberuházásokat hajtott végre Észak-Amerikában.

Máshol is nagy a baj 

A német vállalatokon kívül, a kontinens többi részén is nagy nehézségekkel néznek szembe a vállalkozók: ahogyan arról a Financial Times beszámolt, a Saint-Gobain nevű építőanyag-csoport extra meleg kabátokat és kesztyűket rendelt az egyik raktárában dolgozó alkalmazottak számára, akik beleegyeztek, hogy ezen a télen visszaveszik a fűtést energiatakarékosság szempontjából. 

Hasonlóképpen a Renault is úgy döntött, hogy csökkenti a festék melegen tartásának idejét – ez egy olyan folyamat, amely a gázigényének akár 40 százalékát is kiteheti. Eközben a Valeo nevű francia autóipari beszállító arra kérte gyárait, hogy 20 százalékkal csökkentsék az energiafogyasztást olyan intézkedésekkel, mint a termelés hétvégi leállítása és a hőmérséklet csökkentése a hét folyamán. 

a Duralex nevű üveggyártó november elején állította le a termelést Orléans városában a megugrott energiaköltségek miatt. 

Kicsivel északabbra, a Solvay nevű belga vegyipari vállalat is azt jelentette, hogy gyárai 30 százalékkal kevesebb gázzal üzemelnek – a vállalat alternatív energiaforrásokat, mobil dízel tüzelésű kazánokat is bevetne a fűtésre. 

Eközben a luxemburgi székhelyű ArcelorMittal – Európa legnagyobb acélgyártója, a világ egyik meghatározó ágazati vállalata – a termelés csökkentésére számít, és már most leállította a termelést néhány francia, spanyol, lengyel és német üzemében, míg az Eurometaux fémkereskedelmi szervezet szerint az EU elvesztette az elsődleges alumíniumtermelés 50 százalékát.

A válság pedig úgy tűnik, hogy az európai ipar esetleges jövőjét is leépítheti: a Volkswagen ugyanis azt jelentette, hogy a magas energiaárak lehetetlenné teszik az autóakkumulátorok gyártását az öreg kontinensen belül. 

Végleg elhagynák Európát a vállalatok?

Nem biztató jel az sem, hogy nem kevés szakértő véli úgy, hogy az energiaválság nagy valószínűséggel sokáig elhúzódhat: Thomas Schäfer – a Volkswagen vezérigazgatója – rámutat, hogy Európa már most sem versenyképes sok területen, különösen ami az áram és a gáz költségeit illeti. 

Ezért is nem okozhat nagy meglepetést, hogy a német vállalatokon kívül már egyre többen fontolgatják a külföldre való költözést: Ilham Kadri – az imént említett Solvay vezérigazgatója – kiemelte, hogy a vegyipari csoport

Hasonlóképpen gondolkodik két európai csomagoló óriás is – a Smurfit Kappa és a DS Smith – akik hangsúlyozzák, hogy a papírgyártáshoz sok energiát kell felhasználni, ami az Egyesült Államokban sokkal elérhetőbb, ráadásul az energiaköltségek is sokkal alacsonyabbak. 

A Financial Times továbbá aláhúzza, hogy a magas energiaköltségek és az európai szén-dioxid-adó kombinációja arra kényszeríti a cégeket, hogy újragondolják hol érdemes acélt előállítani: 

– nyilatkozta egy olasz acéliparban tevékenykedő vezető a híres gazdasági lapnak. 

Teljesen leépülhet az európai ipar 

Mindezzel pedig egy nagy veszély jár: ahogyan arra Anouk Honoré, az Oxford Institute for Energy Studies energiakutatási programjának igazgatóhelyettese is rámutat, az Európából való üzleti célú kivándorlás egyre inkább növeli azt a kockázatot, hogy bizonyos termelés soha nem térhet vissza.

A kutató emlékeztet, hogy amikor az európai gázárak viszonylag magas szinten voltak 2010 és 2014 között, azt tapasztalták, hogy az alacsonyabb árakkal rendelkező régiókba menekültek a vállalatok – például Közel-Keletre, Észak-Afrikába és az Egyesült Államokba.

– emelte ki a Financial Times-nak Honoré. 

Matthias Berninger – a Bayer egyik vezetője – hasonló szellemben mutatott rá arra, hogy miután megszületnek a befektetési döntések, nehéz megkérni a cégeket arra, hogy térjenek vissza, hiszen,

Erre mutat rá Thierry Bros, a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének (Sciences Po) energiapolitikai professzora is, aki kiemeli, hogy az európai vállalatok hamarosan rájönnek arra, hogy nincs értelme (drága) amerikai importált gázon működniük – „Sokkal jobban járnak, ha a cégeket az Egyesült Államokba helyezik ki”, hangsúlyozza Bros. 

Mindennek fényében – ahogyan azt a Makronóm is megírta – először a kínai kormány hivatalos sajtóügynöksége – a Xinhua – figyelmeztet az európai ipar teljes leépülésére – amely egy olyan kijelentés, amely a kritikus szerint akár vágyvezérelt is lehet. 

Nem csak a kínaiak aggódnak az európai iparért. Nemrég Jeroen van der Veer – a Phillips vezérigazgatója – hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi évek elhibázott energiapolitikája miatt elhúzódó energiaválsággal nézhet szembe Európa, ami akár a kontinens teljes ipari leépítéséhez is vezethet, míg a S&P Global friss jelentésében szintén arra figyelmeztet, hogy a válság következményeképpen 2025-ig Európát egy „kontrol nélküli leépülés” fenyegeti.

(Fotó: 123RF)