Az úgy volt, hogy a mongol kormány összehasonlította a mongol exportadatokat a kínai importadatokkal, és rájött, hogy 2013-19 között kézen-közön eltűnt 385 ezer tonna szén. Jobban mondva az állami szénvállalatban ellopták. A mongol harcos nép a kemény hideg ellenére december elején az utcára vonult. A kormány pedig egy ügyes húzással megtalálta a bűnbakot az elégedetlen nép számára.
Az ottani jegybanki adatok szerint, az idei év első 10 hónapjában
amit főképp Kínába szállítottak. Mongólia gazdaságát tovább sújtotta a 2020 és 2021 közötti szigorú kínai COVID-zárlat, amely felhajtotta a munkanélküliséget, valamint az ukrajnai háború miatti magas energiaköltségek.
Az állami tulajdonban lévő Erdenes Tavan Tolgoi nevű vállalat birtokában van a nagy része a kínai határ közelében fekvő, 6 milliárd tonnás kokszszén-lelőhelynek, amelyre Mongólia több mint egy évtizede alapozza a kis, bányászattól függő gazdaságának fejlesztését. A Tavan Tolgoi fejlesztését azonban hátráltatják a rossz közlekedési kapcsolatok és Mongólia stratégiai eszközeinek finanszírozásáról és tulajdonlásáról szóló viták. A szén világpiaci árának ingadozása és a befektetői hangulat lehűlése ugyanakkor megakasztotta a bánya részvényeinek tengerentúli bevezetésére irányuló korábbi erőfeszítéseket.
A vállalat által az elmúlt években kitermelt mintegy 400 000 tonna szén azonban nem került elszámolásra — közölte a kormány októberben. Korábbi állítások szerint 2011 és 2017 között közel 1 millió tonna szenet exportáltak, amit nem regisztráltak. A hatóságok 7 373 olyan teherautót is vizsgálnak, amelyek 2013 és 2017 között többször szállítottak szenet a kínai határra, viszont a papírok szerint úgy tűnt, hogy üresen érkeztek…
December elején Ulánbátorban a Tavan Tolgoi-i úgynevezett
Néhányan a mínusz 30 Celsius-fokos hidegben hagyományos sátrakat állítottak fel, hogy ott töltsék az éjszakát.
Mongólia folytatni fogja a korrupciós botrányba keveredett állami bányavállalat tőzsdére vitelét, ami tüntetéseket váltott ki a fővárosban, Ulánbátorban, mivel az új tulajdonosi kör várhatóan segíteni fog a korrupció visszaszorításában — mondta az ország igazságügyi minisztere a Reutersnek. Remélve, hogy ez véget vet a bányászati ágazat átláthatóságával és a köztisztviselők korrupciójával kapcsolatos problémáknak.
A szénlopás ügyében december 21-én tartanak közmeghallgatást.
Szokványos történet, és az ukrajnai konfliktus árnyékában nem is csodálkozhatunk azon, hogy Oroszország közvetlen szomszédsága is a szuperhatalmi konfrontáció konfliktuszónájává válik. Mintha Amerika és az EU megpróbálná bekeríteni Oroszországot a barátságtalan államok gyűrűjével.
A transzkaukázusi térségben a nyugati törekvések célja, hogy az eddigi Örményország és Azerbajdzsán közötti döntőbíró, Oroszország helyébe lépjen. Moszkva kezdetben csak szemlélte ezeket a próbálkozásokat, de az utóbbi időben aggódni kezdett, hogy Transzkaukáziában megmozdult a talaj a lába alatt.
Moszkva a konfliktusban “mindkét oldalra játszik”, ami nyilvánvalóan igencsak kényes és megterhelő mutatvány. Azóta, hogy Moszkva februárban megkezdte különleges katonai műveletét, az EU-nak sikerült létrehoznia egy megfigyelő missziót Örményországban, és a térségben egy EBESZ-missziót hozna létre, amely megkérdőjelezné Oroszország monopóliumát a békefenntartásban.
A versengés másik aktív színtere Kazahsztán, ahol a Nyugat az ország Oroszországgal fenntartott szoros kapcsolatait ásná alá. Kazahsztán több ágazatot érintő, a nyugati befektetések vonzására irányuló külpolitikába kezdett, és az ország elitjében megjelentek a nyugatbarát érdekcsoportok. Kazahsztán nemzetiségi összetétele szintén érzékeny kérdés az Oroszországgal való kapcsolataiban. A nyugati országok számára Kazahsztán fontos játszótér, hiszen nem csak az alapterülete hatalmas, az ásványkincsei jelentősek (főként olaj és gáz), de az egykori óriási szovjet tagállam Kínával is határos.
A Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti közelmúltbeli összecsapások szításában a nyugati szerep burkoltnak tekinthető, de Dusanbe arra való ösztönzése, hogy tranzitfolyosót biztosítson a Pandzsír-völgyi tálibellenes lázadóknak, közvetlen biztonsági kihívást jelent Oroszországnak. Tavaly szeptemberben a Tádzsikisztán és Kirgizisztán közötti feszültségek fellángoltak, és kirgiz és tádzsik katonák lövéseket váltottak egymással a nem kijelölt országhatár több pontján. Moszkva és Peking úgy döntött, hogy a háttérben marad - az USA nagy csalódására.
Az biztos, hogy a konfliktus a Szovjetunió 1991-es felbomlása óta a legsúlyosabb államközi katonai összecsapás volt Közép-Ázsia történetében, ami kellemetlenül érintette Moszkvát és az Oroszország által vezetett közép-ázsiai regionális biztonsági szervezeteket.
A kirgiz-tadzsik konfliktussal ellentétben, a Nyugat egyre proaktívabb lépéseket tett Afganisztánban, ahol „mérsékelt” ellenállási mozgalomként próbálja felépíteni a pandzsiriket, hogy megdöntsék az Oroszországgal jó viszonyt ápoló kabuli tálib kormányt. A pandzsírok az 1980-as évek szovjetellenes harcai során a francia hírszerzés pártfogását élvezték, és a régi kapcsolatok most újraéledtek.
Akárcsak Kazahsztánban és Kirgizisztánban, a közösségi média is aktívan kiveszi a részét a tiltakozások szításában. A tüntetések a kínai vállalatokkal üzletelő szénmaffia ellen indultak, de már terjednek a különböző összeesküvés-elméletek, többek között arról, hogy belső hatalmi harc lenne a kormánypárti eliten belül.
A dermesztő hidegben az ulánbátori Sukhbátor téren
– akárcsak 2014-ben Kijevben.
Geopolitikai szempontból viszont az teszi varázslatossá a történetet, hogy a tengerparttal nem rendelkező Mongólia szén-, kasmír-, állatállomány- és egyéb nyersanyag-exportjának nagy része Kínába irányul.
Véletlen egybeesés vagy sem, de az ulánbátori tüntetések Mongólia elnökének, Ukhnaagiin Khürelsükhnek a múlt hónapban Pekingben tett állami látogatását követték. Két hónapon belül ez volt a második találkozó Hszi és Khürelsükh között.
Kínának stratégiai mélységet ad az, hogy a gazdasági kapcsolatok ezekkel az erőforrásokban gazdag országokkal nemcsak rendkívül előnyösek, és gyorsan is növekednek, de; pótolhatatlan partnerek az Övezet és az Övezet és Út kezdeményezés szempontjából.
A regionális biztonság és stabilitás közös ügy, de a paradoxon az, hogy egyre bizonytalanabbá válik, vajon Oroszország vagy Kína képes-e teljesíteni a regionális biztonsági garanciákat.
Moszkva nyugati szankciók alatt áll, Peking pedig továbbra is rendkívül óvatos az USA-val vagy az EU-val való konfrontálódástól — bár Mongólia az egyik olyan közép-ázsiai ország, ahol Oroszország és Kína alapvető érdekei átfedik egymást.
Az USA és az EU számára talán most van a legjobb lehetőség arra, hogy megszilárdítsák és kiterjesszék befolyásukat Oroszország transzkaukázusi, kaszpi-tengeri és közép-ázsiai hátországában., Ha most mennének bele a nyugati hatalmak a regionális feszültségekbe, még az is bekövetkezhet, hogy elmarad az orosz és kínai ellenállás.
Nagy a geopolitikai tét. Mongólián keresztül vezetne a tervezett Power of Siberia 2 gázvezeték, amely akár 50 milliárd köbméter gázt is szállíthatna az orosz sarkvidéki Jamal-félszigetről Kelet-Kínába. Az építési munkálatok 2024-ben kezdődnének. Emellett Kína, Mongólia és Oroszország öt évvel meghosszabbította a Kína-Mongólia-Oroszország gazdasági folyosó létrehozására vonatkozó fejlesztési terv vázlatát, amely nagy gazdasági potenciált szabadít fel, és felértékeli Mongólia tranzitszerepét.
Az elmúlt években nagymértékben fellendült Kína és Mongólia közötti együttműködés a szállítási útvonalak és folyosók kiépítése terén, és a logisztika fejlődése jelentősen növelte az ömlesztett áruk, különösen az ásványi termékek szállítási kapacitását. Mongólia számára a több új vasútvonal elérhetőséget jelent a kínai kikötőkhöz.
Érdekes módon, december elején Ulánbátorba utazott a NATO brüsszeli katonai küldöttsége, ahol kétnapos megbeszéléseket folytatott a mongol katonai vezetőkkel. Márpedig Mongólia olyan gyúlékony keverék, ahol az USA Oroszországgal és Kínával való konfrontációjának minden kulcsfontosságú eleme jelen van, kezdve a NATO ázsiai-csendes-óceáni missziójától a BRI-in keresztül, Oroszország energiaexportjáig.
Természetesen – a fentieken túlmenően –
(Foto: Reuters)
Magyar és mongol tudósok eredtek Aba Sámuel királyunk őseinek a nyomába, és az izgalmas kutatás egészen az ázsiai és európai hunokig vezetett. Idén az ásatások újabb fejezete zárult le.
Százmilliárd dollárt hozna Amerikába az elnök.
A mongol kutató úgy véli, az eredmények fontosak lesznek a mongolok, az európai hunok, a magyarok ősei, valamint a mai mongolok közötti genetikai kapcsolat és rokonság meghatározásában.
A kór kezelés nélkül akár 24 órán belül halálos lehet.
A Kyiv Independent úgy értesült, hogy az oroszok mintegy 50 éves tankokat is kénytelenek a frontra vinni.
Berlin beadta a derekát, és nem áll többé a nukleáris energia megújulóként való elfogadásának útjába. Ennek Párizs is örülhet, hiszen az atomenergiával előállított rózsaszínhidrogént a németek az ipar zöldítésének kulcsaként látják. A döntés lendületet adhat a nagy európai hidrogénálomnak is, azonban rengeteg a bizonytalanság. Megéri kockáztatni?
A szervezők szerint egy nyitott és párbeszédre épülő tábort szeretnének létrehozni.
Nagy hétvége vár a magyar csapatra.
