A jövő évre 27 milliárd köbméteres gázhiányt és a kormánytámogatások leállását jelzik az elemzők. Miközben az EU-nak még ezt a telet is át kellene vészelnie valahogy.
Az Európai Unió országai az ukrajnai háborúból, illetve a szankciós politikából következően elszálló energiaköltségekre és azok kompenzálására eddig mintegy 1000 milliárd eurót költöttek. A terhek nagy részét a kormányok igyekeznek különböző mentőcsomagokkal, a vállalatok és a lakossági fogyasztók támogatásával valamennyire kiegyensúlyozni a megélhetési válság túlélése, az ipar megmentése és a gazdaság működőképességének fenntartása érdekében.
Ez a támogatás a végtelenségig persze nem folytatható, főként annak tükrében, hogy az elemzők szerint az igazi válság – amely az utóbbi évtizedek legsúlyosabbjaként vonul be a történelembe – még csak most, 2023-ban fog igazán elkezdődni. A Bruegel agytröszt elemzése szerint a mostani válságállapot hosszú évekig fog tartani, az infláció makacs emelkedése és az országokat elérő recesszió ugyanakkor előbb-utóbb rá fogja kényszeríteni a kormányokat, hogy csökkentsék, illetve teljesen eltöröljék az eddig milliárdokban mérhető támogatásokat.
Az a pánikszerű gázvásárlás, aminek az idei nyáron tanúi lehettünk, enyhítette ugyan az európai tározók hiánymennyiségét, ám az igazi próbatételt a tél keménysége jelenti majd. A fagyos időszak beköszöntével Németországban máris kiadták a fokozottabb takarékosságra vonatkozó figyelmeztetést, miután a fogyasztási szint aggasztóan megugrott. A hiány megelőzése érdekében az Európai Bizottság úgy kalkulált, hogy a tározóknak február elején még alsó hangon 45 százalékos töltöttséggel kellene rendelkezniük ahhoz, hogy a fűtési szezon végéig a készletek kihúzzák valahogy. Optimista óhaj.
A durva hajsza a tározók feltöltésére azonnal újra fog indulni tavasszal, ám ezúttal sokkal nehezebb lesz kezelni a problémát, mint az idén – pedig a helyzet 2022-ben is katasztrofális volt. A Nemzetközi Energia Ügynökség a régióban eleve 27 milliárd köbméter gázhiánnyal számol, amit egyrészt az orosz gázszállítás hiányával (idén a tározók feltöltésében még bőven jutott szerep a Gazpromnak), másrészt a kínai LNG-import megnövekedésével magyaráznak.
A kínai probléma a cseppfolyósított földgázszállítások csúcsra járatásával válik majd igazán súlyossá. A gázimport az elemzések szerint 7 százalékkal lesz nagyobb 2023-ban az ideinél, ez pedig azt jelenti, hogy Peking – a Covid-korlátozások enyhítésével és feloldásával egy időben – újra versenybe száll a földgázért, olyannyira, hogy több hajógyárát is ráállította az LNG-tankerek építésére, ami jól jelzi, mekkorát akar tarolni a kereskedelmi szegmensben is. Ha ez nem lenne elég, Japán – mint az idei legnagyobb LNG-importőr ország – immár nem elégszik meg a tározók feltöltésével, hanem jelentős stratégiai tartalékot is fel kíván halmozni, ami brutális importmennyiséget vetít előre.
A júliusi, káoszba hajló gázáremelkedés mindenkit sokkolt Európában. A megawattóránként 345 eurós piaci ár azonban a pánikhangulat csökkenésével lehűtötte magát, az éves átlag így 135 euró körül alakult. Az Európai Unió Energia Tanácsa (több tagország, köztük Magyarország határozott tiltakozása ellenére) minősített többséggel elfogadott egy 180 eurós ársapkát, ám a terv ebben a formában a lehető legveszélyesebbé válhat: nem csak a gázellátás biztonságát veszélyezteti, de
Márpedig ha a jövő évi feltöltésekbe az Unió eleve úgy áll neki, hogy piaci ár felett kezd el vásárolni, abba a tagországok fognak újra belerokkanni: az extra magasra szökő árak zabálni fogják az egyes országok GDP-jét, ami a várható recessziót fogja hizlalni.
A kormányok vészhelyzeti támogatási rendszere már most recsegni-ropogni kezdett, de egyértelmű csapdahelyzetet is teremthetnek. Németország önmegmentő, 200 milliárd eurós gigahitele egyértelműen a hazai ipar megmentését szolgálja: Berlin megpróbálja megőrizni versenyképességét Kínával és az USA-val szemben. Kénytelen pumpálni a pénzt a gazdaságba, ám az messze nem tudja visszatermelni a befektetéseket. A lehető legrosszabbkor jött Biden tengerentúli inflációcsökkentő csomagja, amely gyakorlatilag porrá zúzza a német igyekezetet, bármennyire is próbálja erősíteni gyengülő szervezetét.
A kihívás olyan méreteket öltött, amelyet egyes elemzők szerint már nem lehet kezelni: úgy adni energiatámogatást az ipari területeknek, hogy közben a lakossági fogyasztók is ki legyenek segítve, miközben erősíteni kellene a megújuló energiát ösztönző befektetéseket.
Az idei energiazsákmányolási háború semmi volt ahhoz képest, amit Európa országai jövőre indítanak. Várhatóan újra egyedül próbálkozik majd mindenki, az országok gázklánjai rárontanak majd a piacra, hogy ott nem csak egymással, de a külső óriásokkal, köztük Kínával is megküzdjenek.
Mert a hangzatos mondatok és a feleslegesen időhúzó tárgyalások, értekezletek ellenére is világosan látszik a legnagyobb probléma: az EU-n belül semmiféle egységes energiapolitika nem létezik, a tagországok – hasonlóan a járványkezelés első évéhez – ad hoc jelleggel, önállóan birkóznak a válsággal.
Jó szelet! És sokkal több mentőcsónakot.
Fotó: 123rf
Négy nap múlva életbe lép az uniós migrációs paktum, amely Magyarország jövőjét is érinti. A kérdésben azonban továbbra sem ismert Magyar Péter egyértelmű álláspontja. Miközben a paktum minden magyar embert érinthet, a Tisza Párt elnöke továbbra sem ad konkrét választ a felmerülő kérdésekre.
Nagyon egyszerű a recept.
A valóság máris szembejött a TISZA Párttal.
Az agráriumot egyszerre fenyegeti az aszály, az ukrán gabona és a munkaerőhiány. Hogyan biztosítja a Tisza-kormány az ágazat érdekvédelmét? Mi lesz az Agrárkamarával, a vendégmunkásokkal? Milyen gazdasági és politikai érdekek mozognak a magyar agrárium körül?
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
Mire számíthatnak a munkavállalók az új kormánytól a tőkével szembeni küzdelemben?
Az Alkotmánybíróságnak így joga és kötelessége fellépni minden olyan jogalkotói döntéssel szemben – akár a parlamenti kétharmados többséggel szemben is –, amely sértené az alkotmányos mérce egységét és tartalmát.
