Kifejezetten kedvelem a Statista.com oldalát. Szemléletes ábrákkal hoznak fontos összesítő, összehasonlító információkat a világ folyamatairól. Az egyik szeptember végi grafikonjuk viszont már nagyon elment a politika felé, és orwelli gondolatrendőrség szintjén sorol be pártokat szélsőjobboldali kategóriákba. Sorvezetőként használva a liberális mainstream által használt újbeszédet, az „aki nincs velünk, az csakis ellenünk lehet” logikáját.
Érthető az aggodalmuk, hiszen a svédeknél sem a „megfelelő” eredmény született, és az olasz Giorgia Meloni – ahogy írják – az ország leginkább szélsőjobboldali kormányát vezetheti Mussolini óta. (A mondatban nem a szélsőjobb, hanem Mussolini a fő üzenet.) Táblázatukat úgy kommentálják, hogy, a „szélsőjobb” továbbra is uralja Európa bizonyos részeit, és
Orbán Viktor Fidesze elsöprő győzelmet aratott az 2022-es parlamenti választáson, és megszerezte a parlamenti mandátumok 59 százalékát.
Azért a rend kedvéért a Statista lábjegyzetben leírja, hogy az ábrán szereplő pártok azért kerültek egy csoportba, mert hasonló ideológiát vallanak a nacionalizmus, a szociális konzervativizmus és a bevándorlásellenesség terén, és „széles körben” tekintik őket az európai politikai spektrum szélsőjobboldalának.
Miközben háborgunk a grafikon kategorizálásán, érdemes beleolvasni Bruno Waterfield írásába. Vélhetjük úgy, hogy George Orwell a totalitarizmusról és a totalitarizmus ellen írt – különösen, ha nagyszerű regénye, az 1984 prizmáján keresztül találkozunk vele. Ez a szemlélet Waterfield szerint nem téves, de
Aggódott amiatt, milyen veszélyt jelent a szabad és igaz gondolkodásra és a beszédre való képességünkre. Mindez miképp fenyegeti a szabadságunkat, miképp is jelenti a szavak és a jelentés feletti uralom elvesztését.
– írja.
A náci Németország és a sztálini Szovjetunió totalitárius rendszerei Orwell számára valami újat és félelmetest jelentettek. A 20. századi totalitárius rezsimek megkövetelték minden egyes ember teljes alárendeltségét. Az egyéni szabadság és autonómia alapjait igyekeztek felszámolni. A diktatórikus hatalmat arra akarták felhasználni, hogy társadalmilag megtervezzék magát az emberi lelket, megváltoztatva és alakítva az emberek gondolkodását és viselkedését.
A második világháborút követően egy új szellemi elit kezdett felemelkedni. Gyakorlatilag egy klerikális, egy kulturális és uralkodó elit, amelyet tudományos eredményei határoztak meg. Manapság már túlságosan is jól ismerjük ezt az egyetemi végzettségű uralkodó kasztot, a szavak és a jelentés ellenőrzésére irányuló vágyát. Gondoljunk például arra,
Ez a folyamat Orwell szerint azzal kezdődött, hogy a sztálinista gyakorlat a spanyol demokratikus forradalmárokat „Trockij-fasisztáknak” nevezte. Vagy gondoljunk arra, ahogyan kulturális és oktatási elitünk átalakította a „férfi" és a „nő" szavak jelentését, megfosztva őket a biológiai valósággal való minden kapcsolatuktól. Orwell nem lepődött volna meg ezen a fejlődésen.
Az 1984-ben a totalitárius rezsim hasonló manipulációnak próbálja alávetni a történelmet. A könyv antihőse Winston Smith mondja:
„Minden feljegyzést megsemmisítettek vagy meghamisítottak, minden könyvet átírtak, minden képet átfestettek, minden szobrot és utcai épületet átneveztek, minden dátumot megváltoztattak. És a folyamat napról napra és percről percre folytatódik. A történelem megállt. Semmi sem létezik, csak egy végtelen jelen, amelyben a pártnak mindig igaza van.”
A történelem olyasvalamivé vált, amit ki kell törölni, meg kell idézni vagy át kell alakítani, hogy erkölcsi leckét adjon a mának. Arra használják, hogy bizonyítsa a mai berendezkedés helyességét.
Ebben a nyelv az, ami központi szerepet játszik az intellektuális manipuláció és a gondolatellenőrzés formájáról. Az Újbeszél több, mint egyszerű cenzúra. Arra tesz kísérletet, hogy bizonyos eszméket – szabadság, autonómia és így tovább – ténylegesen elképzelhetetlenné vagy lehetetlenné tegyen.
Ez egy kísérlet arra, hogy az eltérő véleménynyilvánítás (vagy „gondolatbűnözés”) lehetőségét is kiküszöböljék.
Ahogy Syme, aki az Újbeszél szótáron dolgozik, mondja Winston Smith-nek:
„Nem látja, hogy a Newspeak egész célja a gondolati kör szűkítése? A végén szó szerint lehetetlenné tesszük a gondolatbűnözést, mert nem lesznek szavak, amelyekkel kifejezhetnénk.”
Túlhangsúlyozzuk a párhuzamot Orwell rémálomszerű totalitárius víziója és a mai totalitárius gondolkodásmód között, amelyben szintén a nyelvet ellenőrzik és felügyelik? Az 1984 disztópiájában a szabadság és a másként gondolkodás felszámolásának tervét egy brutális, gyilkos titkosrendőrség támogatta. A mai társadalmainkban az embereket nem hallgattatják el erőszakkal vagy tűntetik el. Azonban eltörlik, kiszorítják őket a munkahelyükről, és néha még a rendőrség is letartóztatja őket gondolatbűn-cselekménynek minősülő tetteikért.
Mindez egy kúszó kulturális és intellektuális konformizmuson keresztül valósul meg.
Talán nem véletlen, amikor egy statisztikai szaklap kategorizálásánál is Orwell jut az eszünkbe.
Arthur Koestler a huszadik század egyik legizgalmasabb, legérdekesebb és legolvasottabb magyar szerzője. Százhúsz éve született, emlékére konferenciát szervez a Kertész Imre Intézet.
Berlin beadta a derekát, és nem áll többé a nukleáris energia megújulóként való elfogadásának útjába. Ennek Párizs is örülhet, hiszen az atomenergiával előállított rózsaszínhidrogént a németek az ipar zöldítésének kulcsaként látják. A döntés lendületet adhat a nagy európai hidrogénálomnak is, azonban rengeteg a bizonytalanság. Megéri kockáztatni?
Ha ennyire nincs mondanivalója az európai uralkodó pártoknak a szélsőjobboldal ellen, ha nem kívánják őket többé választáson legyőzni, akkor talán engedjék át a terepet olyanoknak, akiknek van.
#bezzegrománia eddig is csak Parászka Boróka, Stefano Bottoni, Nyáry Krisztián, Tompa Andrea stb. fejében létezett. Demeter Szilárd írása.
Szélsőjobboldalinak kategorizálta a német Alkotmányvédelmi Hivatal az AfD-t, ami miatt be is tilthatják a pártot.
Az amerikai elnök mellett huszonegy állam- és kormányfő vehetett részt az eseményen.
