Orwelli módszerrel leszel szélsőjobboldali

2022. október 09. 10:05

Kifejezetten kedvelem a Statista.com oldalát. Szemléletes ábrákkal hoznak fontos összesítő, összehasonlító információkat a világ folyamatairól. Az egyik szeptember végi grafikonjuk viszont már nagyon elment a politika felé, és orwelli gondolatrendőrség szintjén sorol be pártokat szélsőjobboldali kategóriákba. Sorvezetőként használva a liberális mainstream által használt újbeszédet, az „aki nincs velünk, az csakis ellenünk lehet” logikáját.

2022. október 09. 10:05
null
Matus Tibor
Matus Tibor

Érthető az aggodalmuk, hiszen a svédeknél sem a „megfelelő” eredmény született, és az olasz Giorgia Meloni  – ahogy írják – az ország leginkább szélsőjobboldali kormányát vezetheti Mussolini óta. (A mondatban nem a szélsőjobb, hanem Mussolini a fő üzenet.) Táblázatukat úgy kommentálják, hogy, a „szélsőjobb” továbbra is uralja Európa bizonyos részeit, és

a lista élén Magyarország áll a szélsőjobboldali pártok legnagyobb mandátumarányával.

Orbán Viktor Fidesze elsöprő győzelmet aratott az 2022-es parlamenti választáson, és megszerezte a parlamenti mandátumok 59 százalékát.

Azért a rend kedvéért a Statista lábjegyzetben leírja, hogy az ábrán szereplő pártok azért kerültek egy csoportba, mert hasonló ideológiát vallanak a nacionalizmus, a szociális konzervativizmus és a bevándorlásellenesség terén, és „széles körben” tekintik őket az európai politikai spektrum szélsőjobboldalának.

 

Orwell disztópiája

Miközben háborgunk a grafikon kategorizálásán, érdemes beleolvasni Bruno Waterfield írásába. Vélhetjük úgy, hogy George Orwell a totalitarizmusról és a totalitarizmus ellen írt – különösen, ha nagyszerű regénye, az 1984 prizmáján keresztül találkozunk vele. Ez a szemlélet Waterfield szerint nem téves, de

Orwellt mindenekelőtt a totalitarizmus által a szavakra és a nyelvre jelentett sajátos fenyegetés foglalkoztatta.

Aggódott amiatt, milyen veszélyt jelent a szabad és igaz gondolkodásra és a beszédre való képességünkre. Mindez miképp fenyegeti a szabadságunkat, miképp is jelenti a szavak és a jelentés feletti uralom elvesztését.

Ez az oka annak, amiért Orwell ma is olyan erőteljesen szól hozzánk. Mert a szavak, a nyelv és a jelentés ismét veszélyben vannak

– írja.

A náci Németország és a sztálini Szovjetunió totalitárius rendszerei Orwell számára valami újat és félelmetest jelentettek. A 20. századi totalitárius rezsimek megkövetelték minden egyes ember teljes alárendeltségét. Az egyéni szabadság és autonómia alapjait igyekeztek felszámolni. A diktatórikus hatalmat arra akarták felhasználni, hogy társadalmilag megtervezzék magát az emberi lelket, megváltoztatva és alakítva az emberek gondolkodását és viselkedését.

A második világháborút követően egy új szellemi elit kezdett felemelkedni. Gyakorlatilag egy klerikális, egy kulturális és uralkodó elit, amelyet tudományos eredményei határoztak meg. Manapság már túlságosan is jól ismerjük ezt az egyetemi végzettségű uralkodó kasztot, a szavak és a jelentés ellenőrzésére irányuló vágyát. Gondoljunk például arra,

ahogy kulturális és oktatási elitünk a fasizmus kifejezést egy történelmileg specifikus jelenségből egy minden értelmét vesztett pejoratív jelzővé változtatta, amelyet bármire használhatunk.

Ez a folyamat Orwell szerint azzal kezdődött, hogy a sztálinista gyakorlat a spanyol demokratikus forradalmárokat „Trockij-fasisztáknak” nevezte. Vagy gondoljunk arra, ahogyan kulturális és oktatási elitünk átalakította a „férfi" és a „nő" szavak jelentését, megfosztva őket a biológiai valósággal való minden kapcsolatuktól. Orwell nem lepődött volna meg ezen a fejlődésen.

Az 1984-ben a totalitárius rezsim hasonló manipulációnak próbálja alávetni a történelmet. A könyv antihőse Winston Smith mondja:

„Minden feljegyzést megsemmisítettek vagy meghamisítottak, minden könyvet átírtak, minden képet átfestettek, minden szobrot és utcai épületet átneveztek, minden dátumot megváltoztattak. És a folyamat napról napra és percről percre folytatódik. A történelem megállt. Semmi sem létezik, csak egy végtelen jelen, amelyben a pártnak mindig igaza van.”

A történelem olyasvalamivé vált, amit ki kell törölni, meg kell idézni vagy át kell alakítani, hogy erkölcsi leckét adjon a mának. Arra használják, hogy bizonyítsa a mai berendezkedés helyességét.

Ebben a nyelv az, ami központi szerepet játszik az intellektuális manipuláció és a gondolatellenőrzés formájáról. Az Újbeszél több, mint egyszerű cenzúra. Arra tesz kísérletet, hogy bizonyos eszméket – szabadság, autonómia és így tovább – ténylegesen elképzelhetetlenné vagy lehetetlenné tegyen.

Ahogy Syme, aki az Újbeszél szótáron dolgozik, mondja Winston Smith-nek:

„Nem látja, hogy a Newspeak egész célja a gondolati kör szűkítése? A végén szó szerint lehetetlenné tesszük a gondolatbűnözést, mert nem lesznek szavak, amelyekkel kifejezhetnénk.”

Túlhangsúlyozzuk a párhuzamot Orwell rémálomszerű totalitárius víziója és a mai totalitárius gondolkodásmód között, amelyben szintén a nyelvet ellenőrzik és felügyelik? Az 1984 disztópiájában a szabadság és a másként gondolkodás felszámolásának tervét egy brutális, gyilkos titkosrendőrség támogatta. A mai társadalmainkban az embereket nem hallgattatják el erőszakkal vagy tűntetik el. Azonban eltörlik, kiszorítják őket a munkahelyükről, és néha még a rendőrség is letartóztatja őket gondolatbűn-cselekménynek minősülő tetteikért.

És még többen egyszerűen öncenzúrázzák magukat, mert félnek attól, hogy rosszat mondanak.

Mindez egy kúszó kulturális és intellektuális konformizmuson keresztül valósul meg.

Talán nem véletlen, amikor egy statisztikai szaklap kategorizálásánál is Orwell jut az eszünkbe.

Összesen 25 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
fintorman
2023. január 02. 13:04
Valójában a liberálisok kedvenc nyelve, a polkorrektség is orwelli nyelv. Azt pedig ugye szintén ők döntik el, mi szélsőjobboldali. A sima konzervatívot is odasorolják, aminek semmi köze a fasizmushoz. A fasizmus szó már Orwell idejében elvesztette jelentését, erről maga is írt A politika és az angol nyelv című esszében. Bárkire rámondják a szélsőbaloldaliak. Ahogy pl. egy Trumpra is rá tudták sütni.
fogas paduc
2023. január 02. 13:03
Ha nincs igazad, akkor nácizd le a másikat, s igazad lesz.
Akitlosz
2023. január 02. 13:03
Ez a legfrappánsabb definiálás, amivel eddig találkoztam. Gratulálok! Nem véletlenül névtelen ez a cikk is. Ami nekik már szélsőjobb nekem és objektív kritériumok alapján még csupán a baloldal jobb széle.
gacsat
2023. január 02. 13:02
azok a szélsőbaloldaliak, akik a normális embereket szélsőjobboldalinak hívják.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!