Már Ázsiából is fenyegetőznek: csúnya pofonba szaladhat bele az EU
Katar nem blöfföl, ha az LNG-ről van szó.
Európában tíz óriás akkugyár épült eddig, további 20 építése és tervezése pedig folyamatban van, és nem csak akkukból, de napelemekből is önellátó lenne az unió, hogy így is csökkentse energiafüggőségét. Nem csak az orosz gáztól, de a kínai napelem- és akkugyártástól is.
A 12 éve energetikai startupokba fektető, erős magyar központtal is rendelkező, az unió innovációs hivatalához tartozó EIT Innoenergy nagyszabású lisszaboni konferenciáján vehettünk részt a héten. Az EIT, azaz European Institute of Innovation & Technology fél tucat ilyen tematikus szervezetet működtet, köztük az Innoenergy-t is, amelynek budapesti HUB-ja is erős, több magyar céggel; a fő cél az innovációk ösztönzése, anyagi eszközökkel is, továbbá az innovációs ökoszisztémák megerősítése.
Ez az esemény a The Business Booster konferencia és kiállítás tíz éve került először megrendezésre, néhány céggel és 100 alatti résztvevővel: ma 1200 résztvevőt, több mint 150 innovatív projektet hoztak el Lisszabonba a 200 portfóliócégből, köztük voltak ígéretes magyar és kárpát-medencei projektek is (a legjobb energiapiaci innovációkat külön cikkben gyűjtjük majd össze).
Kerstin Jorna, a belső piacokért, az iparért és a kisvállalkozásokért felelős Európai Bizottsági vezető így lelkesítette a zömmel energia-piaci innovátorokból álló közönséget Lisszabonban szeptember végén:
– ami az „erő legyen Veletek” elhíresült Star Wars idézet humoros parafrázisa, és furcsán hangzott egy középkorú, láthatóan konzervatív uniós vezetőtől.
Mindenesetre valóban inspiráló volt az a rengeteg ötlet és projekt, amelyeket a döntően fiatal vagy fiatalos ínnovátorok felvonultattak, akiket az elmúlt évtizedben 7000-nél is több EU-s startup közül válogattak ki, és amelyek összesen 7,3 milliárd eurós (mai árfolyamon közel 3060 milliárd forintos) támogatással a hátuk mögött igyekeznek a fenntarthatóság új útjait, technológiáit kifejleszteni.
Erre óriási szükség is van, mert mint Diego Pavía, az EIT InnoEnergy vezérigazgatója kiemelte: harminc év múlva a karbon-semleges európai gazdaságot felerészben olyan technológiákkal valósítjuk meg, amelyek még legfeljebb laborokban, kutatóműhelyekben vagy akár csak elméleti szinten léteznek. Az utána felszólaló Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke azt is kihangsúlyozta, hogy az EU nem várhat 2050-ig, de 2030-ig sem, hiszen sajnos a háború is rámutatott arra, mennyire sérülékeny az unió energiarendszere.
Ennek megfelelően több területen egyszerre „lépnek rá a gázra” az EU-ban. Legelőször is az alapanyagok bányászata és a gyártás szintjén, olyan országokkal állapodnak meg, ahol akku és napelemgyártáshoz szükséges anyagokat termelnek, így Kanada, Ausztrália és Namíbia is fontos partner lesz – emelte ki Kerstin Jorna.
Majd hozzátette: a Battery Academy keretében a következő években 15 ezer energiatárolási szakembert képeznek, és a European Battery Alliance (EBA), valamint a Bizottság és a tagállamok is sokat tesznek azért, hogy a gyárépítés, az EU-s tőkebefektetés vagy akár a tetőre szerelt napelemes rendszerek kapcsán meglévő rengeteg bürokratikus akadályt leépítsék.
Példaként az
fedezni tudnák, ami pedig egyre fontosabb eleme a globális energia-függetlenségnek.
De nem csak az akkumulátorok, hanem például a hidrogén is kiváló energiatároló, hiszen a megújulók (szél, nap) sikerének egyik kulcsa, hogy a sok napsütés és/vagy a szeles idő esetén megtermelt, akkor felesleges többletenergiát valahová el lehessen raktározni.
Erre pedig önmagában a lítiumos akkuk (beleértve az e célra kiváló e-autókat is) csak részben képesek.
Ezért épül most ki az alapokról Európa hidrogén-gazdasága, ezért indulnak az olyan teszt-projektek, mint például a német hidrogénhajtású, pontosabban üzemanyag cellával működő vonatok.
De az EU jelenleg
Minden erővel az energiafüggetlenségre törnek tehát a megújulók terén, csak úgy repkedtek az előadásokban az euró milliárdok.
Így elhangzott az is, hogy
Ez persze rengeteg, de a közel 450 millió lakosú EU-ban mégis csak csepp a tengerben, a nagy áttörést jelentő technológiák ettől még nem fognak pár éven belül megszületni.
Ha már a nagy áttöréseknél tartunk: kifejezetten érdekes volt a konferencia második napjának nagy kerekasztala, ahol nem csak két uniós vákuumvasút (hyperloop) fejlesztő volt jelen, de két gyakorló fúziós-energia kutató is.
Félretéve az esetleg fárasztó technológiai részleteket, a lényeg az, hogy
azaz a nukleáris energiánál nagyságrendekkel olcsóbb és gazdaságosabb magfúziót megvalósítani. Pontosabban úgy megvalósítani, hogy áramot nyerhessünk ki a folyamatból.
A fúzió fenntartása, egyben tartása a mágneses térrel ugyanis jellemzően több energiát vesz el, mint amennyit a magfúzió a rendszerbe belead. Ezt a hatalmas kihívást egyébként laboratóriumi körülmények közt éppen az elmúlt egy-két évben sikerült leküzdeni.
Ez, illetve az olyan cégek munkája, mint a Novarton, pedig
Reálisan azonban még 4-6 év, és működni fognak az első fúziós reaktorok!