A felvett hitelek törlesztése és kamata akár komoly mértékben is megterhelhetik a háztartások költségvetését. Ilyen szempontból is örvendetes, hogy hazánkban nagyon alacsony szinten van a lakossági hitelek állománya.
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.
Váratlan nagyobb beruházások, komolyabb ingatlanfelújítások vagy tranzakciók, gépkocsivásárlás esetén sokan kénytelenek hitelhez folyamodni. Ez a pénzügyi eszköz segíti a családokat céljaik elérésében, emellett pozitív hatással van a gazdasági dinamikára is. Emellett azonban a hitelek visszafizetése és kamatterhei komoly nehézségeket is jelenthetnek a családi kassza szempontjából.
Ajánlott a lakosság hitelállományát a törlesztési képességhez, azaz a rendelkezésre álló jövedelemhez hasonlítanunk. Amennyiben a banki források értéke magas a bevételeinkhez képest, az nem csupán a költségvetési lehetőségeinket korlátozza, hanem egyben megnöveli a jövőbeni pénzügyi nehézségek valószínűségét is.
Mindezek alapján egy magas hitelarány számos kockázatot hordoz. Az OECD legfrissebb adatai alapján a skandináv államok lakói esetében a kötelezettségek mértéke kiemelkedően magas. Ahogyan azt az 1. ábra is megmutatja: Norvégia esetében 228 százalék felett van a háztartások eladósodottsága a rendelkezésre álló jövedelem arányában. Ez azt jelenti, hogy csak a hitelek törlesztése (kamatfizetés nélkül) több mint 27 havi jövedelmét emésztené fel az északi állam lakóinak.
Ugyancsak nagyon magas az eladósodottság mértéke Dániában is. Esetükben a vizsgált mutató értéke 210 százalék. Svédország 195 százalékos értéke is csak kicsivel alacsonyabb Hollandia 203 százalékos relatív eladósodottságánál.
Régiónk országai esetében sokkal alacsonyabb a lakosság jövedelemarányos hitelállománya. A csehek 72 százalékos mutatója kevesebb, mint harmada a norvégokénak. A lengyelek 56 százalékos relatív adósságrátája még ennél is kedvezőbb. Szlovénia esetében pedig már csak 48 százalékot tesz ki a vizsgált mutató értéke.
Az OECD adatai alapján
A már évek óta kiváló magyar GDP-adatok tükrében ez egyben azt is megmutatja, hogy a hazai gazdasági siker nem a lakosság fedezetlen költekezésén alapul.
Ez azonban nem volt mindig így. 2007 első negyedéve és 2010 második negyedéve között a hazai relatív lakossági adósságráta 52 százalékról 78 százalékra, azaz több mint másfélszeresére növekedett. 12 évvel ezelőtt nem is számított alacsonynak a magyar adósságmutató értéke, hiszen a szlovénok és a lengyelek mellett az olaszok is alacsonyabb rátával büszkélkedhettek nálunk.
A kiváló magyar adósságmutató értéke tehát két okból is örvendetes hír számunkra. Egyrészt alacsony kockázatot jelent, így kijelenthetjük, hogy a hazai családok pénzügyi stabilitása erős alapokon nyugszik. Másrészt egyértelművé teszi, hogy Magyarország magas GDP-növekedése fenntartható gazdasági modellre épül.
A TISZA Párt elnöke „céljai elérése érdekében mindenkin keresztül gázolva a magyar nyugdíjasokat emberi méltóságában sérti meg” – mutatott rá korábban az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöke.
A Mandiner úgy tudja, meglesz az átlagos 12 százalékos minimálbér-emelés, de a részletekre csak holnap derül fény.
Az idő gyorsan fogy, az új német kormánynak a gazdaság megmentése érdekében a legrettegettebb tabunak, az adósságféknek kell nekimennie. Ehhez azonban alkotmánymódosításra lesz szükség. A cél mindenképpen szentesítené az eszközt.
Megállapodást hozott az e heti egyeztetés a munkáltatók, a szakszervezetek és a kormány között.
Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, Sebestyén Géza sokatmondó statisztikát osztott meg, amelynek adatai az Európai Bizottságtól származnak.
Varga Mihály pénzügyminiszter szerint a minimálbér 400 ezer forintra emelkedhet, miközben új lakhatási és beruházási programok indulnak.
Schiffer szerint egy „Mad Max”, ami az elmúlt három és fél évben zajlik Európában.
Korábban két legendás összecsapása már volt az ökölvívóknak.
