A szénhiányban szenvedő ország az egyetlen a régióban, amelynek nincs atomerőműve, érthető, hogy most nagyon sürgős lett számára a nukleáris energia előállításának képessége. A lengyel függőség egyben jól mutatja, miért van óriási szükség a paksi bővítésre.
A nukleáris energia a háború és az energiaválság kezdete óta az egész világon felértékelődött. Az eddig ezerszer átkozott létesítmények most a túlélés részét jelenthetik, nem véletlen, hogy a klímacélokat bőszen hangoztató országok is óvatosabban fogalmaznak. A tragikus energiahiánnyal küszködő Németország politikusai, akik pár hónapja minden erőművet le akartak állítani, most három üzemi idejének a meghosszabbításáról vitatkoznak. Nagy-Britannia a nukleáris bővítésekben látja a kiutat a válságból, ha távolabbra tekintünk, akkor pedig Japánt lehet példaként említeni: a távol-keleti ország a fukusimai katasztrófa után egy évtizeddel új erőművek építését tervezi. A feltételek adottak: az Európai Parlament júliusban fogadta el azt a javaslatot, amely a gáz- és atomenergiát biztonságos és környezeti szempontból fenntarthatóként jelölte meg – elismerve ezzel, hogy a túlélés szabályai felülírják a klímacélokat.
Magyarországon a háború kitörése után tömeghisztériába hajlott az ellenzéki pártok követelése a paksi bővítés leállításával kapcsolatban. Boldog-boldogtalan atomszakértőnek kiáltotta ki magát, Márky-Zay a kampánylázban egyenesen felszólította a kormányt, hogy hátráljon ki az oroszokkal kötött szerződésből. A folytatás ismert: a kormánypárt a fölényesen megnyert választás után figyelemre sem méltatta a hőbörgést (amelyből a tomboló energiaválság fülsiketítő zajában már egyébként sem hallani sokat), helyette begyújtotta a rakétákat. Első körben Süli János, a paksi beruházásért felelős tárca nélküli miniszter hivatalát szüntették meg, helyette a projekt Szijjártó Péter minisztériumához került. Volt alapja a sietségnek. Lázár János építési és beruházási miniszter ősbűnnek, a legsúlyosabb kormányzati hibák egyikének nevezte, hogy az eredetileg tervezett 2023-as üzembe helyezés helyett a Paks 2 még idén is engedélyekre várt, Szijjártó pedig osztotta véleményét,
A folyamat valóban felgyorsult a cserékkel, a külgazdasági és külügyminiszter a napokban jelentette be, hogy az Országos Atomenergia Hivatal megadta a paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó létesítési engedélyt, így megkezdődhet a valós építkezési fázis, és 2030-ra működésbe léphetnek az új blokkok. Ezzel majdnem egy időben távozott posztjáról Süli János, aki előző hivatala megszűnése óta államtitkárként kísérte figyelemmel a projekt alakulását a KKM-ben, de vele együtt gyakorlatilag az új blokkok építését menedzselő igazgatóságot is lecserélték, jelezve ezzel, hogy a projektcég működését enyhén szólva sem tekintették hatékonynak.
Az Oroszország elleni gazdasági szankciók bevezetése sok európai államot ébresztett rá önnön kiszolgáltatottságára és gyengeségére. A legmarkánsabb példa Németország, ahol a politikai megfelelési kényszer Olaf Scholz kormányával abszurd módon íratta felül az ország biztonságos energiaellátását. Hasonló cipőben jár Lengyelország is, barátainknál azonban nem a földgáz, hanem alapvetően az orosz szén hiánya okoz megoldhatatlannak tűnő problémákat, nem csoda hát, hogy
A lengyel kormány jelenleg három országgal – az USA-val, Dél-Koreával és Franciaországgal – is tárgyalásokat folytat az ország első atomerőművének építéséről, az ugyanis – egyedüliként a régióban – nincs neki.
Lengyelország 2033-ra tervezi a nukleáris energiatermelés beindítását, az energiaválság azonban igencsak sürgetővé tette a beruházások azonnali megkezdését. A helyzet annyira súlyos a hagyományosan szénerőművekre építő országban, hogy a kormány hosszú távon az atom- és a szélenergiában látja a megoldás kulcsát. Csak így látja biztosítottnak, hogy – az eredeti célnak megfelelően – 2050-re teljesen leállíthassa a szénfelhasználását. Elképzelhető, hogy a mostani válság lendíteni tud az iramon, erre enged legalábbis következtetni az, hogy (személyi következmények nem csak nálunk vannak atomenergia-ügyben) Mateusz Morawiecki miniszterelnök júliusban gyakorlatilag
aki bár az atomerőművek elkötelezett híve volt, de végig azért lobbizott, hogy mindenképpen az Egyesült Államok legyen a 30 milliárdos beruházás kivitelezője. Naimski távoztával a lengyel kormány ajtót nyitott mindenkinek, aki ajánlattal fordulna hozzá, így most egyszerre tárgyal dél-koreai, amerikai és francia lehetőségekről.
Morawiecki úgy fogalmazott: bár jelen pillanatban valóban az USA-projekt megvalósulása a legvalószínűbb, mivel Lengyelország nukleáris kapacitási igénye az eredetileg tervezett 9 gigawattot immár jócskán meghaladja,
Míg a lengyelek megdöbbentő hibát követtek el a szénszankciók tekintetében, meglepően jól kezelik a hosszú távú atomerőmű-terveiket. Magyarország jó példája annak, miért a nagy sietség a Morawiecki-kabinetben. Paks 2 nélkülözhetetlen az ország energia-önellátásának szempontjából: az új létesítmény az évszázad végéig megfizethető áron tudja biztosítani a hazai villamos-igények 40 százalékát, erre alapozva pedig már fel lehet gyorsítani a megújuló energia-beruházások ütemét is. Ennek pótolhatatlan előnyeit pedig – a jelenlegi helyzet tanulságát levonva – a világ minden részén kezdik megérteni. Az atomenergia alkalmazása nem ér véget. Éppen ellenkezőleg: most kezdi reneszánszát élni.
Fotó: 123RF
A lengyel közmédia beszántása mindössze a kezdet volt. A Donald Tusk vezette kormány sokat bírált intézkedéseit sorolni lehet a jobboldali tüntetések szervezőinek és konzervatív képviselők vegzálása mellett a bírósági reformon keresztül az abortusztörvényig.
A lengyel kormányfő hallani sem akar új alaptörvényről.
Az energiaügyi miniszter szerint hatalmas a nyomás a gazdaságon.
Szinte nincs olyan gazdasági szektor, amelyik ne érezné meg az Irán elleni háború hatásait.
Az ukrán elnök szankciók bevezetését helyezte kilátásba.
Éleződik a vita az uniós vezetés és a német kormány között.
Végre nem haverok kapnak lehetőséget a kormányban.
A Nemzeti Színház igazgatója megerősítette az értesülést.
