Lengyel villanás
Az Oroszország elleni gazdasági szankciók bevezetése sok európai államot ébresztett rá önnön kiszolgáltatottságára és gyengeségére. A legmarkánsabb példa Németország, ahol a politikai megfelelési kényszer Olaf Scholz kormányával abszurd módon íratta felül az ország biztonságos energiaellátását. Hasonló cipőben jár Lengyelország is, barátainknál azonban nem a földgáz, hanem alapvetően az orosz szén hiánya okoz megoldhatatlannak tűnő problémákat, nem csoda hát, hogy
az ország minden energiáját az idei tél átvészelésére, egyben a jövő lehetőségeinek kiaknázására fordítja.
A lengyel kormány jelenleg három országgal – az USA-val, Dél-Koreával és Franciaországgal – is tárgyalásokat folytat az ország első atomerőművének építéséről, az ugyanis – egyedüliként a régióban – nincs neki.
Lengyelország 2033-ra tervezi a nukleáris energiatermelés beindítását, az energiaválság azonban igencsak sürgetővé tette a beruházások azonnali megkezdését. A helyzet annyira súlyos a hagyományosan szénerőművekre építő országban, hogy a kormány hosszú távon az atom- és a szélenergiában látja a megoldás kulcsát. Csak így látja biztosítottnak, hogy – az eredeti célnak megfelelően – 2050-re teljesen leállíthassa a szénfelhasználását. Elképzelhető, hogy a mostani válság lendíteni tud az iramon, erre enged legalábbis következtetni az, hogy (személyi következmények nem csak nálunk vannak atomenergia-ügyben) Mateusz Morawiecki miniszterelnök júliusban gyakorlatilag
azonnali hatállyal tette lapátra Piotr Naimskit, a stratégiai energiabiztonság felelősét,
aki bár az atomerőművek elkötelezett híve volt, de végig azért lobbizott, hogy mindenképpen az Egyesült Államok legyen a 30 milliárdos beruházás kivitelezője. Naimski távoztával a lengyel kormány ajtót nyitott mindenkinek, aki ajánlattal fordulna hozzá, így most egyszerre tárgyal dél-koreai, amerikai és francia lehetőségekről.