Befulladt klímavédelem, avagy a demokrácia csúcsra járatása az USA-ban II.

A demokratákat szorítja az idő, hogy valamilyen eredményt felmutassanak a klímavédelem területén, hiszen egyre közelednek a félidős választások, amelyeknek nem ők az esélyesei. Habár megfigyelhetőek különböző szubnacionális elköteleződések a klímavédelem mellett többnyire a demokrata vezetésű államokban ezek csak üde színfoltok és nem jelentenek megoldást. A klímavédelemnek ugyanakkor van nemzetbiztonsági vonatkozása, ami miatt szintén gyors cselekvésre lenne szükség.

Szubnacionális erőfeszítések

Az Egyesült Államokban találkozhatunk a demokratákra nézve pozitív fejleményekkel. Ilyen üde színfolt például a kaliforniai kormányzó Gavin Newsom, aki nemrég írt alá egy olyan költségvetést, amely 54 milliárd dollár értékben tervez új kiadásokat az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére. Még Kalifornián belül maradva: létezik a California Air Resources Board, amely az Amerikai Egyesült Államok második legjelentősebb környezetvédelmi ügynökségének tekinthető. Ez az ügynökség már jó ideje működtet korlát- és kereskedelmi programot. Az ügynökség testülete kapott egy friss felhatalmazást is, amely szerint 2030-ra a megtermelt villamos energia mintegy 60 százalékát megújuló forrásból kell kinyerniük, szemben a 2020-as 35 százalékos aránnyal. Kalifornia államban ide kapcsolódva valószínűleg még az idei évben születik arról döntés, hogy az állam területén értékesített összes új autónak elektromosnak kell lennie. Bár az államok eltérő szigorúsággal döntenek hasonló kérdésekben, például Illinois és Nebraska államban jogilag kötelező erejű tiszta villamosenergia-szabványokat és kibocsátáscsökkentési célokat fogadtak el.

Ezek az szubnacionális erőfeszítések ugyanakkor csak üde színfoltok demokrata szemszögből, amelyek az éghajlatváltozással kapcsolatos jelentős szövetségi fellépés nélkül nem elegendőek a demokrata célok eléréséhez. A Demokrata Párton belül többen még abban reménykedtek - mint később kiderült helyesen -, hogy Manchin meggondolja magát a Bulid Back Better javaslattal kapcsolatban még a november 8-i félidős választások előtt, mielőtt esetleg visszaszereznék a republikánusok az egyik kamara feletti irányítást. Manchin ugyanakkor hajthatatlan volt: elmondása szerint a júliusi inflációs statisztikák alapján fogja eldönteni, hogy hajlandó-e folytatni a klímatárgyalásokat. Végül Manchin a javaslat módosítását, azaz immár az inflációcsökkentési törvényjavaslatot a napokban elfogadta.

A késlekedés veszélyezteti az Egyesült Államok nemzetbiztonságát

A klímaváltozás elleni azonnali cselekvés elhalasztása értelemszerűen egyre távolítja az Amerikai Egyesült Államokat a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére vonatkozó céljainak elérésétől, de ez hatással van az ország nemzetbiztonságára és energiabiztonságára is. Az elkövetkező évek az Amerikai Egyesült Államok eddigi ellenálló képességére és geopolitikai befolyására támaszkodva megkövetelik, hogy vezető szerepet töltsön be az energetika egészének területén, legyen szó olajról, földgázról vagy tiszta energiatechnológiákról. A demokrata javaslat éppen ezekre a tiszta energiaforrásokra dolgozott ki egy támogatási rendszert. Ha nem sikerül a tiszta energiaforrások irányába lépni, akkor az Amerikai Egyesült Államok energia-bizonytalanabbá, valamint kiszolgáltatottabbá válik az európai energiaproblémák iránt, amiből következik, hogy kevésbé lesz képes a geopolitikai érdekei előmozdítására.

Előtérbe kerül az atomenergia

A Build Back Better, amit Manchin elutasított, bevezette volna a már meglévő atomerőművek adójóváírásának előírását. Ez az előrejelzésekre támaszkodva került bele a csomagba, hiszen egy kiterjesztett támogatási rendszer nélkül az Amerikai Egyesült Államok energiaszerkezetében csökkenne az atomenergia aránya. Ez több szempontból jelent problémát: egyrészt a világnak szüksége van az összes zéró szén-dioxid kibocsátású energiára, másrészt a kaliforniai és német tapasztalatok azt mutatják, hogy amikor csökken az atomenergia aránya az energiaszerkezeten belül, azt földgáz váltja fel. Ez nem csak azért probléma, mert Amerikai Egyesült Államok kibocsátása növekedne, hanem felvet bizonyos nemzetbiztonsági kockázatokat is. Miért? A több földgáz otthoni elégetése hozza magával azt, hogy megemelkednek a belföldi árak, ezzel együtt pedig csökken az Amerikai Egyesült Államok képessége az energiaexport segítésére vonatkozóan. Ha ez megvalósul, akkor az Amerikai Egyesült Államok nem lesz képes megvédeni Európát és a világ más részeit olyan veszélyesnek ígérkező helyzetektől, mint a jelenlegi energiahiány és a vészhelyzeti gázszabályozás.

A csökkenő atomenergia az Egyesült Államok számára más problémákat is felvet: ezzel nem lenne képes visszaszerezni hanyatló pozícióját a polgári atomenergia – és az ezzel járó geopolitikai befolyás – legfőbb globális szállítójaként. Amerika hanyatló pozíciója nagyon jól látszik a számok szintjén: 2018-ban az Oroszország határain kívül tervezett vagy éppen épülő atomreaktorok több mint 50 százalékát építették orosz, nagyjából 20 százalékát kínai és csupán 3 százalékát amerikai cégek. Mivel a háború miatt kérdőjelessé vált Oroszország megbízhatósága, így az Amerikai Egyesült Államok számára itt a lehetőség, hogy megerősítse ezen a területen a vezető szerepét, mielőtt ezt Kína tenné meg. Ez több szempontból is előnyös lenne az amerikai vállalatok számára, hiszen minimalizálná egyrészt a biztonsági, másrészt a proliferációs kockázatokat azáltal, hogy több ország betartaná a magasabb amerikai szabványokat.

A szén-dioxid leválasztás is lényeges

Az elutasított és az újabb javaslatban is hangsúlyos elemként szerepelt a szén-dioxid leválasztás és eltávolítás, amivel növelni szerették volna az Amerikai Egyesült Államok energiabiztonságát. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) egy előrejelzése szerint a jövőben a szén-dioxid leválasztási technológiák elengedhetetlenek lesznek a globális energetika átalakulásához. Az előrejelzés ezen felül tartalmazza azt is, hogy ahhoz, hogy a jelenlegi tendenciákra alapozva 2050-re a nettó nulla szén-dioxid kibocsátás eléréséhez szükséges csökkentés nagyjából 1/5-ét fogják elérni. Az Amerikai Egyesült Államok – egyelőre – jó helyzetben van ahhoz, hogy a dekarbonizáció területén vezető szerepet töltsön be: jó szén-dioxid geológiai tárolási kapacitással rendelkezik, kiterjedt csővezeték-hálózatok állnak rendelkezésére a kibocsátások mozgatására, amelyeket segít egy kidolgozott szabályozási keret. Ezek rendelkezésre állásával megteremtik annak a lehetőségét, hogy az Amerikai Egyesült Államok olaj- és gázkészlete az eddiginél kisebb mértékben, de továbbra is szerepet játsszon az elkövetkező évtizedekben.

Verseny Kínával

Az elutasított és az újabb javaslat azt is igyekezett figyelembe venni, hogy ne okozzon sebezhető pontokat az energiaellátás kérdése az Amerikai Egyesült Államoknak és előnyöket Kínának. Ez azért fontos, mert Kína így is sokkal előrébb jár a kritikus ásványi anyagok fejlesztésében – amelyek nélkülözhetetlenek többek között a védelmi felszerelésekhez és az okostelefonokhoz is –, mint az Amerikai Egyesült Államok. Ezekben az ellátási láncokban Kína sikeresen alakította ki a dominanciáját. Mindeközben az Amerikai Egyesült Államoknak sokkal több kritikus ásványi anyagra és fémre lesz szüksége az elektromos járművek akkumulátoraihoz az energiarendszer folyamatban lévő átalakítása miatt, mint lítiumra, kobaltra és rézre. A törvényjavaslat tartalmazott egy erre vonatkozó pontot is, amely a védelmi termelési törvényt felhasználva jelentős beruházásokat valósított volna meg, hogy a megnövekedett szükségletet képesek legyenek saját forrásból biztosítani.

Prioritásként kezelték a hazai termelésű energiaforrások előmozdítását éppen ezért, hogy az Amerikai Egyesült Államok kevésbé támaszkodjon másokra és képes legyen jobban ellenállni a globális energiasokkoknak. Az áramellátás megújuló energiája mellett jelentős összegeket csoportosítottak volna át az alacsony szén-dioxid kibocsátású üzemanyagok fejlesztésébe, mint például a hidrogén és az ammónia. Ezek olyan üzemanyagok, amelyek tárolhatnak energiát és felölthetik a hajókat és a teherautókat üzemanyaggal, ráadásul az nehézipart is erősíthetik (például cement, acél). A IEA készített egy előrejelzést, amely szerint egy olyan világban, amely eléri a nettó nulla kibocsátást 2050-re, az ilyen alacsony kibocsátású üzemanyagok globális piaca a globális energiaigény 20 százalékára nőne a jelenlegi 1 százalékról.

Napirenden a függőség csökkentése

A mostani amerikai állami beruházások képesek lehetnek megakadályozni, hogy a jövőben csökkenjen az importfüggőség, valamint hogy átengedjék a globális piacot olyan államoknak, amelyek jelentős mértékben alacsony szén-dioxid kibocsátású üzemanyagokba fektetnek be, mint Kína, Chile, Szaúd-Arábia és Spanyolország. Az energiacsomag koncentrált a függőség csökkentésére oly módon, hogy a fejlett energiagyártás adókedvezményeit jelentősen kibővítette volna, valamint ösztönözte volna a fejlett energiatechnológiák hazai gyártását.

Az Amerikai Egyesült Államok minden erejével igyekszik energiaszükségletének nagyobb részét kielégíteni alternatív energiaforrásokon keresztül. Erre az a magyarázat, hogy az alternatív energiaforrások energiaszükségleten belüli növekvő aránya képes csökkenteni a globális piacoknak való kitettséget. Miért?

Összeségében nézve a képet, mert csökkenti az Amerikai Egyesült Államok olaj- és gázfogyasztását és a több elektromos jármű felé való elmozdulással növekedne az energiabiztonság, hiszen ez csökkenti az általános olajfogyasztást.

Igaz, hogy az Amerikai Egyesült Államok nettó exportőre az ilyen típusú üzemanyagoknak, a háború intő jelként szolgál arra vonatkozóan, hogy a piac globális, amiből következik, hogy az ellátási zavarok bárhol a világon túlméretezett hatással lehetnek a fogyasztókra.

Nem teljesülnek a demokraták éghajlati céljai

Mivel az eredeti csomagot Manchin elutasította, így több mint valószínű, hogy a demokraták nem lesznek képesek elérni az éghajlatváltozással kapcsolatos kezdeti céljaikat. Manchin népszerűsége a döntése következtében jelentősen beesett, több demokrata politikus is élesen kritizálta. Érdemes kitérni az elutasított javaslaton belül arra, hogy az elutasítással az energiaadó-rendelkezések is elutasításra kerültek. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a háború miatti energiaválság hatására a nyugati blokk vezető politikusai a közel-keleti országokhoz kénytelenek fordulni több olajért, amelyek között ott van az Amerikai Egyesült Államok is, hiszen a törvényjavaslat elutasításával – egy olyan törvényhozásban, amit tisztán a demokraták irányítanak – nem sikerült megerősíteniük az energiabiztonságukat, ami lehet, hogy soha vissza nem térő lehetőség lesz a számukra.

Időszűkében a demokraták: jönnek a félidős választások

Ha a félidős választásokon a republikánusok nem is szereznék vissza egyik kamarában sem a többségüket – amire a közvélemény-kutatások alapján minimális az esély –, akkor még 2 évük lenne a demokratáknak egy átgondoltabb javaslat átvitelére a demokrata irányítású Kongresszuson. Ezt követően viszont ott tornyosul a demokraták számára az újabb veszély, hogy elveszítsék az irányítást a Kongresszus felett: a 2024-es elnökválasztás. Ha pedig elveszítik a többségüket a demokraták mindkét kamarában, akkor kimondhatjuk, hogy a klímapolitikai ambícióik végérvényesen elbuktak, hiszen a republikánusok biztosan nem fogják megszavazni.

Ugyanakkor a klímapolitika területén fontos lenne időben, megfelelő intézkedések meghozatalára, amelyek összeegyeztethetők a valósággal is, hiszen a globális felmelegedés egyre égetőbb probléma az illegális migráció, a fokozódó nemzetközi feszültségek – ukrán-orosz, szerb-koszovói, kínai-tajvani – a terrorizmus és az elszegényedés mellett.

Borítókép: MTI/ EPA/ The New York Times/ Pool/ Anna Moneymaker