A biotikus pumpa
Az erről szóló elméletet két orosz tudós Anasztázia Makarijeva és Viktor Gorskov alkotta meg 2007-ben, akik azt állították, hogy az erdők vízszivattyúként működnek. Elméletük szerint a tengerek felől érkező nedves légtömegek csapadék formájában lehullnak, majd az erdő fái felszívják azt, hogy aztán levelükön keresztül elpárologtassák. Mikor a vízpára a levegőben újra vízzé alakul (felhőképződés), akkor nyomáscsökkenés történik, és ez által olyan szelek jönnek létre, melyek a nedves légtömegeket egyre beljebb viszik a szárazföld belsejébe. Az orosz tudósok ezzel magyarázták, hogy az Amazonas, a Kongó, sőt a Jenyiszej folyók körüli erdőségek miképp vezetik be az esőket több mint ezer kilométerre a szárazföld belsejébe
Ez a körforgás azonban csak addig működik, amíg tart az erdő. Amint eltűnik az összefüggő erdőfelület, a folyamat megakad.
Abban az esetben, hogyha a part menti erdők hiányoznak, a nedvesség néhány száz kilométernél nem képes beljebb hatolni,
és a lehulló csapadék rövid úton visszakerül az óceánokba. Így a szárazföld belső részei kiszáradnak, idővel elsivatagosodnak.