A kutatók kiszámították a különböző reaktortípusok radioaktív hulladékát a termelt hőenergiához viszonyítva. A hagyományos nagy nyomottvizes reaktorok esetében a hulladék mennyisége gigawatt hőteljesítményenként és évente körülbelül öt köbméter. Az integrált nyomottvizes reaktorral ez a mennyiség körülbelül 2,5-szerese, a folyékony sós reaktorral (400 megawatt) pedig körülbelül ötszöröse. A nagy mennyiségű hűtőközeg (nátrium) miatt a gyors tenyésztőreaktorban keletkező radioaktív hulladék mennyisége még 30-szor nagyobb.
A tudósok azt is kritikusan szemlélik, hogy
a kis reaktorokban kevésbé égnek el az üzemanyagrudak, mint a nagy reaktorokban.
Ennek eredményeként több radioaktív izotóp koncentrálódik az üzemanyag-maradványokban, mint a hagyományos nyomás alatti vizes reaktorokban. Ezért megnő a kockázata annak, hogy a hulladékban újra elérik az nukleáris láncreakcióhoz szükséges kritikus tömeget. Ennek megfelelően a végleges elhelyezéshez új tárolóedényeket kellene kialakítani, vagy a meglévő tárolóedényeket kevesebb radioaktív hulladékkal kellene megtölteni.
"A jövőbeni tanulmányoknak foglalkozniuk kell azzal a kérdéssel, hogy a kis moduláris reaktorokból származó hulladékáramok biztonságos átmeneti tárolása hiteles-e, ha az Egyesült Államokban továbbra is késik a geológiai tárolóhely kialakítása" - írják a kutatók, utalva az Egyesült Államok helyzetére, ahol nagy az érdeklődés a kis reaktorok iránt.