Amerika kezd kifogyni a fegyverekből, annyit küldött Ukrajnának

Az amerikai Javelin és Stinger rakéták nélkül Ukrajna nagy valószínűséggel nem tartana ott a háborúban, ahol jelenleg tart. Beszámolói szerint mintegy 7000 Javelint használtak fel eddig, amivel több mint négyszáz orosz páncélozott harcjárművet semmisítettek meg. A hatékonyság elképesztő, de az amerikai készletek apadása miatt nem biztos, hogy egyenletes szinten is lehet tartani.

Washingtonban egyes képviselők már májusban felvetették a kérdést: meddig lehet az Ukrajnába küldött fegyverszállítmányok tekintetében azt az őrült tempót és mennyiséget tartani, amit a Biden-kormányzat diktál? 

Lloyd Austin védelmi miniszter egy szenátusi meghallgatáson akkor elbagatellizálta a problémát, mondván: sem a gyártás, sem az utánpótlás nincs veszélyben, az országot tehát semmiféle védelmi veszély nem fenyegeti. Szavainak már akkor ellent mondott Gregory Hayes, a Javelineket gyártó Raytheon Technologies vállalat vezérigazgatója, aki halkan kiejtette száján az alkatrészhiány szót, és abból sem csinált titkot, hogy igenis akadhatnak problémák.

Azok pedig egy hónappal később már elég markánsan mutatkoznak. Az Egyesült Államok ezres nagyságrendben Ukrajnának ajándékozta meglévő Javelin-készleteinek több mint egyharmadát, míg a Stingerek esetében a negyedét, ellenben lassan két évtizede nem rendelt utánpótlást a gyártótól. Most megtenné, de a nagy mennyiségű gyártás újraindítása nem egyszerű feladat. Greg Hayes szerint jelenleg alapvetően külföldre gyártanak minimális mennyiségben, a legnagyobb akadálya az ipari mennyiségű darabszám elérésének viszont nem más, mint az alkatrészhiány. Úgy fest a dolog, hogy a Raytheonnak emiatt újra kell terveznie a fegyvereket, hogy olyan alkatrészekkel pótolják azokat, amelyek rendelkezésre állnak. (A mikrochip-hiány a precíziós fegyverek piacán is érezteti romboló hatását.) Csak ezután tudják beindítani a gyártást, de

Így hiába kötött hirtelen 625 millió dolláros szerződést a hadsereg a gyártóval, az eredmények csak jóval később kezdenek majd megmutatkozni. Márpedig ha ez a szállítási arány marad Ukrajna felé, az azt jelenti, hogy az USA egy éven belül kifogy a saját készleteiből.

A gyártási nehézségeket fokozza a szakképzett munkaerő egyre aggasztóbb hiánya, a Pentagon nehézkes, kusza és bürokratikus szerződéskötési eljárása, beleértve olyan amatőr folyamatokat, amelyek során a védelmi minisztérium egyetlen beszállítóval köt szerződést a kritikus alkatrészek gyártására vonatkozóan, ami az előállítás folyamatosságát nem kis mértékben kérdőjelezi meg. 

Ukrajna problémája mellett Bidennek Tajvan miatt is főhet a feje. Kína egyre agresszívabb nyilatkozatai az elnököt arra késztették, hogy súlyos mondatokat nyilatkozzon arról, mit tenne az USA, ha Kína fegyverrel próbálná meg Tajvant bekebelezni. 

vagy ha a legrosszabb bekövetkezése esetén Amerika egyszerűen nem tudna fegyvert szállítani neki.

Biden számára lehetőség lehet a védelmi termelési törvény alkalmazása, amelynek révén a kormány arra kényszerítheti a vállalatokat, hogy prioritásként kezeljék a védelmi célú gyártást és szállítást a más iparágaktól befutó megrendelésekkel szemben. Jogi lehetősége van rá, de az erősen kérdéses, mennyire fogad jól majd a gazdaság és az amerikai közvélemény egy ilyen húzást, amikor az USA teljesítőképessége így is mélyponton van, az infláció mértéke pedig az egekbe szökött.

Hogy ezt a beszerzési folyamatok egyszerűsítésével, az innováció ösztönzésével, a beszállítók körének drasztikus növelésével, a befektetői kör szélesítésével éri el, az már az ő gondja, de az biztos, hogy hiába szavaztat meg valaki 40 milliárd dollárt Ukrajna fegyverzetének utánpótlására, ha közben nem tudja megoldani a sajátját sem.

Borítókép: A Szent Javelina című, Szűz Máriát egy Javelin amerikai páncéltörő rakétavetővel ábrázoló falfestmény egy kijevi lakóházon. 
MTI/EPA/Abacapress pool/Yuri Gripas