Az amerikai Javelin és Stinger rakéták nélkül Ukrajna nagy valószínűséggel nem tartana ott a háborúban, ahol jelenleg tart. Beszámolói szerint mintegy 7000 Javelint használtak fel eddig, amivel több mint négyszáz orosz páncélozott harcjárművet semmisítettek meg. A hatékonyság elképesztő, de az amerikai készletek apadása miatt nem biztos, hogy egyenletes szinten is lehet tartani.
Washingtonban egyes képviselők már májusban felvetették a kérdést: meddig lehet az Ukrajnába küldött fegyverszállítmányok tekintetében azt az őrült tempót és mennyiséget tartani, amit a Biden-kormányzat diktál?
Az a fegyvermennyiség ugyanis, amit az USA a saját készletéből küld Zelenszkijnek, magában hordozza a veszélyt, hogy közben csökken az ország védelmi képessége.
Lloyd Austin védelmi miniszter egy szenátusi meghallgatáson akkor elbagatellizálta a problémát, mondván: sem a gyártás, sem az utánpótlás nincs veszélyben, az országot tehát semmiféle védelmi veszély nem fenyegeti. Szavainak már akkor ellent mondott Gregory Hayes, a Javelineket gyártó Raytheon Technologies vállalat vezérigazgatója, aki halkan kiejtette száján az alkatrészhiány szót, és abból sem csinált titkot, hogy igenis akadhatnak problémák.
Azok pedig egy hónappal később már elég markánsan mutatkoznak. Az Egyesült Államok ezres nagyságrendben Ukrajnának ajándékozta meglévő Javelin-készleteinek több mint egyharmadát, míg a Stingerek esetében a negyedét, ellenben lassan két évtizede nem rendelt utánpótlást a gyártótól. Most megtenné, de a nagy mennyiségű gyártás újraindítása nem egyszerű feladat. Greg Hayes szerint jelenleg alapvetően külföldre gyártanak minimális mennyiségben, a legnagyobb akadálya az ipari mennyiségű darabszám elérésének viszont nem más, mint az alkatrészhiány. Úgy fest a dolog, hogy a Raytheonnak emiatt újra kell terveznie a fegyvereket, hogy olyan alkatrészekkel pótolják azokat, amelyek rendelkezésre állnak. (A mikrochip-hiány a precíziós fegyverek piacán is érezteti romboló hatását.) Csak ezután tudják beindítani a gyártást, de