Az évszázad médiaüzlete kapcsán egyre több helyen bukkan fel a kérdés: gazdasági függősége révén manipulálható lesz-e Elon Musk és Twittere a kínaiak által?
Kínában 2009 óta be van tiltva a Twitter. A Hszincsiang tartományban történt zavargások – amelyek 140 halálos áldozatot követeltek – képei és beszámolói sokkal hamarabb jutottak el a világ minden pontjára az oldal segítségével, mint ahogyan a kínai állami média be tudott volna számolni róla, természetesen saját szemszögén át ábrázolva az eseményeket. A vezetés ekkor döntött úgy, hogy a közönséges halandók számára elérhetetlenné teszi a platformot. (Ugyanerre a sorsra jutott a Facebook vagy a YouTube is.) Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Kína nem veszi nagyon komolyan a Twitterben rejlő lehetőségeket, és ne használná az oldalt a hivatalos állami narratíva erősítésére. A platformot tízezrével használják a kínai hivatalos vezetés tagjai és azok a kamuprofilok, amelyek egy az egyben szajkózzák a központilag vezérelt kommunikációs paneleket, alapvetően a nyugati világ felhasználóit célozva a propagandával.
A helyzet 2019-ben mérgesedett el, amikor a kínaiak elárasztották a Twittert a hongkongi tüntetésekkel kapcsolatos dezinformációkkal és álhírekkel. A platform tisztogatásba kezdett, amely során 23750 felhasználót és nagyjából 150 000 kamuprofilt távolítottak el, utóbbiak az előbbiek mondandóját ismételgették és osztották meg folyamatosan. Mindez nem sokat ért, a propaganda-gépezet minden letiltott fiók helyére két újat hozott létre, a koronavírus-járvány kirobbanása pedig még vadabb lehetőséget teremtett a kínai bot-seregnek, hogy újra harcba vonuljon, elárasztva a felületet az USA-t vádoló összeesküvés-elméletekkel és abszurd információkkal. A Twitter pedig – mi mást tehetne – folyamatosan takarít, és lapátolja ki a mocskot az istállójából. Eddig. A tulajdonosváltás hírére ugyanis súlyos lehetőségként merült fel, hogy Elon Musk szélesre tárt kapukon fogja befelé folyatni a trágyát a platformra.
2019-ben, amikor Musk megnyitotta a Tesla sanghaji gyárát, Kína minden segítséget megadott neki, a kedvezményesnél is kedvezményesebb kölcsönöktől kezdve a teljes tulajdonjogig. Musk mérhetetlenül elégedett volt, és a mai napig csak szuperlatívuszokban nyilatkozik az országról és az ottani munkamorálról. Nem véletlenül. A Tesla bevételeinek negyedét 2021-ben a kínai gyár és piac adta, és bár az idei év eddig nem egészen Musk terveinek megfelelően alakul, bizakodva nézhet a jövőbe.
Nyilván azzal is tisztában van, hogy Kínában vannak olyan határok, amelyeket nem érdemes feszegetni. Az egyik ilyen a szólásszabadság és a tényeken alapuló információáramlás. Ezzel pedig a kínai vezetés egyáltalán nem viccel. 2016-ban akkora nyomást gyakorolt az Apple-re, hogy az kivette a mobilalkalmazásai közül a The New York Times appját. (A gyűlölet 2012-re nyúlik vissza, amikor a lap az akkori miniszterelnök, Ven Csia-pao vagyongyarapodásáról közölt cikkeket.) Az Apple szűkszavúan csak annyit közölt: az alkalmazás sérti a kínai jogszabályokat, így eltávolították. A történet elég világosan mutatja, mennyire nem riadnak vissza a gazdasági zsarolástól a kínaiak, ha a saját narratívájuk védelméről van szó. És ebbe a nyomott, távol-keleti csendbe kiabálta bele Elon Musk, hogy ő bizony megveszi a Twittert.
Musk alapvetően három forradalmi, de kissé zavaros változást jelentett be a Twitterrel kapcsolatban. Az egyik a chatbotok kiszűrése és eltávolítása, a másik a nyílt forráskód bevezetése, amelynek segítségével mindenki láthatná, hogy egy adott poszt miért és hogyan jut el a felhasználókhoz, míg a harmadik az, hogy minden egyes felhasználónak ténylegesen igazolnia kell a jövőben a személyazonosságát. Musk gyakorlatilag nyitott kapukat dönget, miután a chatbotok és álhírek szűrése az Európai Unióban jövő évtől törvényi kötelezettség lesz, de az USA is hasonló lépések bevezetésére készül. A nyílt forráskódú algoritmus használatával ugyanez lesz a helyzet, egyszóval Musk nagy bejelentése csak szépen csillogó cukormáz az óriási tortán. A felhasználók valós ellenőrzésével azonban akadnak majd bőven adatkezelési problémák, de ne szaladjunk előre ennyire, Musk ennek módját ugyanis még nem fejtette ki bővebben.
A legfontosabb azonban az, amit a három technikai cél mellett jelölt meg. Musk gyakorlatilag a teljes körű szólásszabadság elérésére törekszik majd a Twitternél, ami több okból, például a gyűlöletbeszéddel szemben hozott jelenlegi és jövőben hozandó szabályok miatt is zavaros egy kissé. „A szólásszabadság a működő demokrácia alapköve, a Twitter pedig egy olyan digitális köztér, ahol az emberiség jövője szempontjából létfontosságú kérdésekről vitatkoznak” – mondta Musk ennek kapcsán, de mondata több sebből vérzik. Egyrészt nem zárkózik el attól, hogy visszaengedjen kitiltott felhasználókat a felületre. A hivatkozott és legnyilvánvalóbb név természetesen Donald Trump, akinek ámokfutása a platformon klasszikus példája volt annak, hogyan csaphat át a virtuális agresszió fizikaiba. Musk mondata már ott sántít, hogy a Twittert a társadalmi nyilvánossági tér vitafórumaként, azaz építő jellegű helyeként jellemzi. Ez egyszerűen nevetséges gondolat, a szólásszabadság konstruktív jellege nyilván tetten érhető bizonyos szegmenseiben a platformnak, de általánosságban az egészet így minősíteni legalább akkora marhaság, mint lovat ígérni egy alkalmazottjának szexuális aktusért cserébe. A tartalommoderálás lazítása egy csomó olyan eredménytől fosztja majd meg a Twittert, amitől az utóbbi időkben jobb hellyé vált. Az újítások (például a rasszizmus, a szexizmus, a verbális abúzus vagy az oltástagadás szankcionálása) biztonságosabbá tették a felhasználók számára a platformot. Kérdés persze, Musknál meddig terjed a szólásszabadság védelme a Twitter esetében, mi az a pont, ami felülírja a Messiás-szerepet? A válasz éppen vele kezdődik.
Mert Musk a „vizet prédikál és bort vedel” minősített esete. Nehéz komolyan venni a szólásszabadságról vett mondatait, amikor tűzzel-vassal irtja például azt, hogy volt alkalmazottai egy szót is szóljanak a Teslánál vagy a Space-X-nél töltött idejük negatív tapasztalatairól, a szexuális zaklatásokról, a rasszista diszkriminációról vagy éppen a munkakörnyezet biztonsági hiányosságairól. Éppen egy kínai (!) bloggert perelt be azért, mert az rámutatott egy fékrendszeri hibára a Tesla kapcsán. Ez azért elég jól megvilágítja Musk furcsa free speech értelmezését: a szólásszabadság csak addig működik, amíg az nem ellentétes az ő érdekeivel. A játszótér nyitva áll majd mindenki előtt, lehet zaklatni, gyűlölködni és a szólásszabadság nevében burkoltan vagy nyíltan erőszakra buzdítani, de jaj annak, aki bele mer piszkítani a főnök privát homokozójába.
Adott tehát Elon Musk kínai, adókedvezményekkel bőven megöntözött oázisa, ami a Tesla második legnagyobb piacát jelenti. Abban az országban, ahol a Twittert már egy évtizede betiltották, ellenben propaganda- és dezinformációs célokra nagyon is használják. Musk megveszi a Twittert, majd bejelenti, hogy hadat üzen a botoknak és kamuprofiloknak. Kínában biztosan rajongtak az ötletért, miután egyik legfőbb tevékenységük a közösségi médiában éppen az, amit Musk likvidálni akar. Ennél azonban sokkal súlyosabb problémát fog okozni a szólásszabadság kérdése, amit Musk annyira hirdet. Komolyan azt gondolja, hogy a Kínai Kommunista Párt tapsolni kezd, amikor mindenben támogatott üdvöskéjük platformján minden korlátozás nélkül támadják majd globális, regionális és kisebbségi politikáját, mindezt úgy, hogy a tulajdonos közben diadalmas tekintettel végzi ki virtuális propaganda-hadseregét? Tényleg azt hiszi a világ leggazdagabb embere, hogy szemet hunynak e fölött, és minden megy tovább a maga útján? Hogy nem próbálnak majd meg nyomást gyakorolni rá, akár azért, hogy szűkítse a nyilvánosság Kínának nem tetsző körét, akár azért, hogy adjon nagyobb teret a kínai hivatalos narratívának? A kérdést először Mike Forsythe újságíró tette fel udvarias szavakba csomagolva a Twitteren, de igazából Jeff Bezos, az Amazon alapítójának retweetje volt az, amitől igazán hangsúlyosság vált.
A Tesla függőségi viszonyban áll Kínával, és nagyon is valós a veszélye annak, hogy az ország vezetése – ilyen vagy olyan módon – nyomást gyakorolhat Muskra. Nem biztos, hogy olyan könnyű dolguk lesz, mint az Apple-lel, de hogy megpróbálják, arra mérget lehet venni. Márpedig ha valamit Kínában megpróbálnak, az általában nem bágyadt maszatolást jelent. A felvetés jogosságát jelzi, hogy még a kínai külügy is megszólalt a kérdésben, sietve leszögezve, hogy Kína semmilyen befolyást nem akar gyakorolni Muskra a Twitter kapcsán. Abszolút hihető reakció, főleg úgy, hogy Musk viszont semmit nem reagál az egész történetre. Megszólaltak viszont kínai ellenzéki gondolkodásúak, akik szerint országuk vezetői örömükben ugrottak egyet a felvásárlás hírére: ők már úgy terveznek, hogy Musk része lesz az olajozottan működő kínai cenzúra-gépezetnek azzal, hogy tálcán kínálja a világ egyik legbefolyásosabb véleményplatformját.
A Twitter végül elfogadta Musk ajánlatát április végén. A már így is óriásrészvényesnek számító gazdag ember 44 milliárd dollárért kívánta megvenni a vállalatot – hogy aztán két hét elteltével egy teljesen nevetséges indokkal megpróbáljon lefaragni az árból vagy teljesen kihátrálni a dealből. Hivatalos indoklása szerint azért húzta el a száját, mert meglátta a Twitter negyedéves jelentését, amely többek között azt is tartalmazza, hogy a 230 millió felhasználónak kevesebb mint 5 százaléka kamuprofil vagy bot. Musk szerint van esély rá, hogy ez az adat nem valós, és valójában többről van szó 5 százaléknál, így amíg nem kap választ erre a kérdésre (mi alapján szűr a Twitter, mit tudnak tenni a botok ellen?), addig nem fizet. Érdekes tárgyalási módszer, ha figyelembe vesszük, hogy a kamu profilok léte soha nem volt titok, arról nem is beszélve, hogy ezt a – Musk számára kiemelten fontos – kérdést illett volna a vételi ajánlat előtt tisztázni.
A dolog mögött a gazdasági ijedtség állhat. Amikor Musk bejelentette a Twitter felvásárlását, a Tesla részvényei zuhanni kezdtek: ismerve a leendő (?) tulajdonos természetét, sokan vélték úgy, hogy Musk a Tesla kárára fog szórakozni új játékszerével. Amikor aztán közölte, hogy leállítja a vásárlási folyamatot, a Tesla papírok 5 százalékot ugrottak, míg a Twitter-részvények 17 százalékot estek. Nem csoda, hogy utóbbinál kezdenek nagyon idegesek lenni Muskra, aki szépen elbohóckodik ebben a történetben, de alapvetően megint más testrészével veri a csalánt. Parag Awral, a Twitter vezérigazgatója mindenesetre komolyan vette a vevő kérdéseit, és hosszú írást tett közzé a platformon, amelyben elmagyarázza, miért nem annyira egyszerű a botok és spamek elleni küzdelem, mint ahogyan Musk gondolja. Külön kitért a személyes adatok védelmére, ami a Twittert is rendkívül érzékenyen érinti, így nem is mernek felelőtlenül szórakozni vele. Ezért is nem adják ki külső, független vállalatnak az ellenőrzési munkát – ahogyan azt Musk okosan felvette. Ahogyan megkapta a választ, a Tesla főnöke azonnal a tőle megszokott udvariassággal és eleganciával reagált: küldött Awral posztja alá egy kaki szimbólumot.
Az előzményekből és ebből a figyelmes gesztusból már le lehet vonni bizonyos következtetéseket: Musk vagy nem akar annyi pénzt adni a Twitterért, amennyit beígért, vagy egyszerűen esze ágában sincs megvenni a céget, mindössze a szokásos trollkodásainak egyikét mutatta be, jót röhögve a világon és a tőzsdei infarktusokon. Persze elképzelhető, hogy egy esetleges elállás a vételi szándéktól neki is sokba fog kerülni: az ajánlatba ugyanis belefoglaltak erre az esetre egy 1 milliárd dolláros bánatpénzt, amit Musknak ki kell csengetnie, tetszik vagy sem.
Talán nem okoz akkora kárt a világnak, ha Elon Musk nem tenyerel bele a szólás szabadságának még működő eszméjébe. Ha valóban megszerzi a Twittert – amit egyre többen vonnak kétségbe –, elméletileg megteremtheti annak a lehetőségét, hogy Kína begyalogoljon egy olyan területre, ahol éppen a Musk által szajkózott szólásszabadságot kihasználva tudja tönkretenni azt, amiről az valójában szól.
Pedig érdekes lenne Elon Musk arcát látni, amikor a kínai döntéshozók széles mosollyal gratulálnak neki új üzletéhez, miközben egyik kezükkel egy több százezres bot-hadseregre, a másikkal pedig a sanghaji Tesla gyárra mutogatnak. Udvariasan, ahogyan ő szokta.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazán méltón ünnepelte idén a hetvenedik születésnapját: az évforduló alkalmából rendezett háromfelvonásos kiállítássorozat nemrég nyílt záródarabja a magyar irodalom legendás naplóíróit állítja a középpontba.
A portál információi szerint Oroszország kivonulóban van Szíriából, noha a Kreml arról beszél: barátsággal és szeretettel fordulnak az Aszadot megbuktató, győztes lázadókhoz, a tárgyalásaik pedig már folynak velük.
