Itt a magyar cég, mely nem erővel klímaharcol, hanem ésszel védi az erdőt

Digitális faátlaló tervezésével és gyártásával foglalkozik. Nem tűnik egy átlagos munkakörnek, honnan jött az ötlet, hogy belevágjon?

Okleveles faipari mérnök vagyok. Évtizedekkel ezelőtt, még a GMK-korszakunkban kezdtünk el kísérletezni egy ilyen mérőműszer kifejlesztésével, bíztató volt, hogy egy svéd cég is érdeklődött a munkánk iránt. A magyarországi erdészetekben viszont akkoriban semmilyen igény nem mutatkozott a digitális technológiák iránt, ezért hosszú időre nyugvópontra került a projekt.

Talán végleg az asztalfiókban is maradnak a tervek, ha nincs egy pályázat, amit sikerült megnyernünk. Ennek hatására kezdtük el leporolni a korábbi munkánkat, és összeraktunk egy 21. századi digitális eszközt, amely modulokból épül fel, könnyen kezelhető a szoftvere, kommunikál minden eszközzel, és viszonylag egyszerűen megtanulható a kezelése.

Hogyan láttak munkához?

Kritikai elemzéssel kezdtük, körbenéztünk, hogy világszerte milyen hasonló mérőműszereket gyártanak, ezeknek mik a hibáik, erősségeik, és hogyan tudnánk mi ezeket az tapasztalatokat, következtetéseket belefoglalni a fejlesztési tervünkbe.

Az adatátvitel Bluetooth-szal történik, nincs szükség papírra, ceruzára az adatrögzítéshez, az elektronika úgy lett megtervezve, hogy az akkumulátorok gyorsan cserélhetők legyenek. Maga a szerkezet kompozitanyagok használatával készül, nem kopik, milliméteres pontossággal képes rögzíteni az adatokat.

Van viszont egy nagyon erős svéd konkurenciájuk. Hogyan tudnak betörni a piacra mellettük? Ennyivel jobb az ASK-M eszköze?

Nem, a HAGLÖF terméke abszolút világszínvonal, a miénk is nagyjából ugyanazt tudja, viszont fele akkora költségből vagy még olcsóbban is elő tudjuk állítani. Az értékesítésben pedig segítségünkre lesz egy svéd partnercégünk, amely már a fejlesztésekben is ellátott minket tanácsokkal.

Hogyan sikerült ennyire leszorítani a gyártási költséget? Még mindig ennyire alacsonyak a magyar bérek?

Egy magyar munkás bére sajnos még mindig nem tart ott, ahol a svéd kollégájáé, azonban közel sem ez az egyetlen oka az olcsóbb gyártásnak. A tervezés során igyekeztünk kiküszöbölni a kézimunkát, ahonnan csak lehetett.

Minden tekintetben törekedtünk az egyszerűségre, maga a mérőműszer modulokból épül fel, akárcsak a legókockák. Így tudjuk hozni a megfelelő minőséget olyan piaci áron, ami versenyképes.

Teljesen hazai gyártmányú a műszer vagy kellett hozzá külföldi gyártás is?

Nem, kizárólag Magyarországon készül. Egy hazai cég adja hozzá az elektronikát és a szoftvert, a többi alkatrészéhez pedig az ASK-M Kft-nak van egy jól gépesített gyára, amely bárhol Európában megállná a helyét. A mikrochipeket viszont külföldről rendeljük, és éppen ez hátráltat most minket. Egy százötvenes szériát már le is tudnánk gyártani,

Másfél évvel ezelőtt még tízezerszámra lehetett azonnal hozzáférni, de most kilenc hónapos vagy akár egy éves szállítási határidőket mondanak a gyártók. Ezért jelenleg az első tíz darab gyártását tudtuk csak elkezdeni, ezeket tesztelésre, bemutatókra fogjuk használni.

A magyar piac egy ilyen műszernek alighanem kicsi lesz. Merre tervezik a terjeszkedést?

A Skandináv országokban és Ausztriában hagyományosan erős az erdőgazdálkodás, svéd partnerünk, a Forest IT Design révén itt meg tudunk jelenni, ahogy Finnországban, Németországban és Angliában is. A Vadászati Világkiállításon a román strandon tartottunk egy bemutatót, a szlovák és a lengyel résztvevők is nagyon kedvezően fogadták, várjuk, hogy megérjen a helyzet. Korábban Magyarországon jó néhányszor bemutattuk már ezt a készüléket, akkor kevesen voltak, akik érdeklődtek, de most hogy elkészült, több hazai erdőgazdaság is jelezte már, hogy vevők lennének rá. Digitális adatokra egyre nagyobb az igény az ő körükben is.

A műszerük fontos az erdőgazdaságoknak, de úgy tudjuk, hogy a környezetvédelemben is jelentős szerepet szánnak neki. Hogyan lesz egy high-tech mérőműszerből zöld innováció?

A környezetvédelem szempontjából rendkívül fontos, hogy az erdőkben a fatömeg gyarapodása ismert adat legyen az erdőt művelőknek. Ezt akkor is el lehet érni, ha közben fakitermelés is működik. Itt jön a képbe a műszerünk, amely

Ha kimértünk és felparcelláztunk egy száz hektáros erdőrészletet, meg tudjuk mérni, hogy az egyes parcellákon belül mennyivel nőtt a fák tömege, mondjuk két év alatt. Ezek az adatok bekerülnek az egyes parcellák üzemtervébe. Ha teszem azt négy köbméter volt a növekedés, akkor az adott parcellán minden további nélkül ki lehet vágni két köbméter fát a fenntarthatóságot is szem előtt tartva, hiszen az erdő is gyarapodott ugyanennyivel.

Emellett a szoftverünk rögzíteni tudja a fák magasságát, olyan adatok is bevihetők, hogy milyen fafajtáról van szó, milyen minőségű, fűrészipari, lemezipari fa, tűzifa vagy cellulóznak való. Teljes képet lehet adni a vizsgált területről úgy környezetvédelmi, mint gazdasági szempontból.

Évtizedek óta hallani róla, hogy világszerte probléma az erdőirtás. Javult mára a helyzet?

Óriási probléma most is. Indonéziában, a Csendes-óceáni szigeteken az erdők nyolcvan százaléka eltűnt, de említhetném Brazíliát is, ahol havonta harmincnégyezer hektárnyi erdőt vágnak ki. 

Az biztos, hogy a 21. század nagy kihívása, hogy sikerül-e ezt a pusztítást megállítani, és újra erdősíteni. Magyarországon erre konkrét tervek vannak, és azt mondhatom, hogy nálunk az erdőterületek évről évre gyarapodnak. Van erre kormányzati szándék, és a szükséges anyagi erőforrások is rendelkezésre állnak. Jelenleg hazánk területének 24-25 százalékát borítja erdő, ezt fel kellene tornászni 28-30 százalékra.

Akkor igazuk van azoknak az aktivistáknak, akik hatalmas ricsajt csapnak egy-egy fakivágás körül?

Nem, ez egy extrém hülyeség. A fa biológiai lény, van születése és halála, így folyik ez, mióta világ a világ. Vannak ugyan olyan fafajták, mint például a kanadai óriás fenyő, amely több ezer évig is képes elélni, de a többség nem ilyen. A szakemberek pontosan tudják, hogy mikor kell hozzányúlni, és mikor érdemes kivágni egy-egy fát, persze ahogy korábban említettem, a fatömeg gyarapodását szem előtt tartva.

Arról nem is beszélve, hogy a környezetvédelem zászlaja alatt beborítjuk a Földet fotovoltanikus elemekkel, miközben azt még csak most kezdik pedzegetni a tudósok, hogy semmit sem tudunk arról, mi lesz az általuk visszatükrözött napfénnyel. Az biztos, hogy csak a jól átgondolt környezetvédelemmel lehet segíteni, még ha az kevésbé látványos is.

Akkor az aktivizmus helyett inkább a tudományos kutatás-fejlesztésre lenne szükség? 

Igen, csak világszerte jóval több pénzt kellene áldozni erre a területre. Nyilván ebben a kérdésben hazabeszélek, de amíg irdatlan pénzek mennek el arra, hogy az ember a Marsra léphessen és újra leszálljon a Holdon, nem is beszélve azokról a horribilis összegekről, amelyek a fegyverkezésre vagy éppen a háborúra mennek el, ezeknek csupán a töredékét kapják az erdősítési projektek.

Vagy említhetném a széndioxid légkörből való kivonására fejlesztett mesterséges eljárások kutatását, amelyekbe szintén öntik a pénzt, noha ezt tömeges faültetésekkel is el lehetne érni. Eközben az illegális fakivágások elleni küzdelem sem halad úgy, ahogy kellene.

Könnyű pénzkereseti lehetőség, találomra kivágnak egy évszázados fát, legallyazzák, kihúzzák az út közelébe és máris áru. Harminc-negyven év kell, hogy a helyében újra egy méretes fa álljon. Természetesen az erdőt művelni kell, de ennek megvan a kultúrája, amitől igen messze esik ez a fajta rablógazdálkodás, amely lekopaszított hegyoldalakat, tarvágásokat hagy maga után, és csak a gyors pénzhez jutásról szól.

Mit gondol, végül megmentik a földet a high-tech fejlesztések a pusztulástól?

Ezzel kapcsolatban meglehetősen szkeptikus vagyok. Elég csak arra gondolni, hogy szó szerint mindent megeszik az emberiség. Amit csak lehet, lehalászunk, egy modern halászhajó egy hét alatt ezer tonna halat is képes kifogni. Csak a leszakadt halászhálók millió tonnákra rúgnak az óceánokban.

Már ott tartunk, hogy az Európai Unió megszavazta, hogy tücsköt, bogarat is lehet fogyasztani, már mindent is meg akarunk enni. Feléljük a környezetünket, ugyanez zajlik az erdőkben is. Tönkreteszünk mindent magunk körül, azt az ökoszisztémát, amely évmilliárdok alatt fejlődött azzá, amit most még láthatunk belőle. De ez most nem aktuális, mindenki szívesebben beszél a háborúról, mint a széndioxidról, a tengerek szennyezéséről vagy hogy erdők mennek tönkre.