A kutatásokra fordított támogatások mértékének növelése tekintetében széleskörű a konszenzus a tudósok között. A Committee on New Models for US Science and Technology Policy tavalyi jelentésében javaslatot tett, hogy a szövetségi kormány az alapkutatás finanszírozását emelje az amerikai GDP 0,2 százalékáról 0,3 százalékra. Szintén 2020-ban a Science and Technology Action Committee a kutatási és fejlesztési kiadások megduplázását kérte, amik így a GDP 0,7 százalékáról 1,4 százalékra emelkedtek volna öt év alatt. Bár a gazdasági elemzések azt mutatják, hogy a finanszírozás mértékének növelése maximálisan kifizetődő befektetés, amely egyaránt fellendülést eredményez a gazdaságban, a közegészségügyben és a védelem területén is, mégis sokan úgy vélik, hogy ezek, a jelentésekben javasolt, emelések ijesztően nagy mértékűek. Amennyiben a szövetségi kutatási és fejlesztési finanszírozás a GDP 1,4 százalékára emelkedne, az évente mintegy 150 milliárd dollárral növelné a szövetségi kiadásokat.
A nemzetközi együttműködés kockázatai és előnyei
Az Egyesült Államok sokat profitált a nyitottságból és a tudományos együttműködésekben való részvételből. Az amerikai innovációs rendszer lehetővé tette a kutatók számára, hogy részt vegyenek a tudományos élet nemzetközi vérkeringésében, ugyanakkor képesek voltak külföldi hallgatókat és kutatókat csábítani az Egyesült Államokba, akik jelentős mértékben hozzájárultak a gazdaság és a társadalom fejlődéséhez. Azonban a nemzetbiztonsági és a szellemi tulajdont védő szabályok és szempontok megkövetelik, hogy bizonyos ellenőrzéseket lefolytassanak a külföldi személyek és a nemzetközi információáramlás kapcsán. Amerika erőfölénye megszűnt a tudomány és technológia terén, hiszen Kína és más országok jelentősen megnövelték a kutatásra és fejlesztésre fordított forrásokat. Így fontos az USA számára, hogy szilárdan és tartósan megerősítse az amerikai innovációs képességeket, különben végzetes lemaradás várhat rá. Tovább nehezíti a versenyben Amerika helyzetét, hogy ma már hatalmas a globális verseny a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai (azaz STEM tantárgyak) tehetségekért.
A 21. századi STEM munkaerő fejlesztése
Ma már a magas szintű finanszírozás nem elegendő, elképesztően nagy szükség van a képzett munkaerőre is. Mostanra, Amerikához képest más országok, sokkal hatékonyabban és nagyobb számban irányítják a diákokat a STEM tantárgyak irányába. Az Egyesült Államokban ahhoz, hogy sikerüljön növelni a STEM-hallgatók arányát, és meg is tudják tartani azokat, egy széles körű és átfogó változásra volna szükség. Elengedhetetlen lenne kialakítani megfelelő oktatási és képzési programokat már kisgyerekkortól kezdve, a felsőoktatásban pedig elérhetővé kell tenni az akadémiai utakat, továbbá segíteni kell a diákokat karrier-tanácsadással, mentorálással, kutatási programokkal és szakmai lehetőségekkel. Pénzügyi támogatásokkal lehetne segíteni a szakemberhiánnyal küzdő ágazatokba belépő hallgatókat, és létre kellene hozni szakmák közötti átjárást biztosító programokat. Általánosságban pedig elmondható, hogy a STEM oktatásnak egyre inkább egyénre szabottá, diákközpontúbbá és holisztikusabbá kell válnia.