A robotok elveszik a munkánkat, vagy inkább pokollá teszik azt?

Fenyegető robotok

Azok szerint, akik elképesztő mértékű munkanélküliségre számítanak a robotizáció következményeként, az egyetemes alapjövedelem jelenti a leghatékonyabb alternatívát. Ezt az álláspontot képviselte Andrew Yang is, aki a 2020-as amerikai választási kampányban demokrata elnökjelölt aspiránsként az alapjövedelem témáját tűzte zászlajára, a jelöltségért vívott harcban azonban alulmaradt. Az alapjövedelem intézménye nélkül pedig könnyű ráijeszteni azokra a munkavállalókra, akik mikor béremelésért emelnek szót, válaszképpen olyan fenyegetéseket kapnak a vállalatok vezetőitől, miszerint az automatizáció és gépek segítségével például a McDonald’s pultjainál kitűnően megoldható a kiszolgálás, óránként 15 dolláros ráfordítással is. 

A technológia valódi veszélyei

Annyira sok időt töltünk azzal, hogy arról vitázunk, és azon aggódunk, hogy hogyan fogják a robotok elvenni az emberek munkáját, hogy közben elmulasztjuk megvizsgálni azt, hogy miként változtatták meg jelenlegi életünket – néha kedvezően, néha viszont kifejezetten kártékonyan. Az új technológiák egyre több olyan eszközt adnak a vállalatok kezébe, amivel nyomon követhetik a munkavállalókat, vagy amivel irányíthatják, esetleg megfigyelhetik őket, néha egyértelműen káros módon. Alapvetően ezek a technológiai megoldások nem feltétlenül ártó szándékúak, azonban megkönnyítik a cégek számára, hogy szigorúan ellenőrzésük alatt tartsák a dolgozókat, megszorongassák és kihasználják őket a profit maximalizálás érdekében.

Ennek az alapjai mindig is a rendszer részét képezték, hiszen a munkaadók maximalizálni akarják a dolgozóik által elért eredményeket, és a megtermelt érték arányát, miközben igyekeznek minimalizálni a munkaerő ráfordításaikat. Így motiváltak abban, hogy a teljesítmény és a termelékenység fokozásának érdekében megfigyeljék és felügyeletük alatt tartsák az alkalmazottakat, mondta Brian Chen a Nemzeti Foglalkoztatás-jogi Projekt (NELP) ügyvédje. Úgy véli, amennyiben a vállalatoknak lehetőségük van a hatékonyságuk növelésére és a költségeik csökkentésére, akkor ehhez természetesen szívesen használják a legújabb technológiai megoldásokat.

A koronavírus áttételes hatása

A távmunkában dolgozók nyomkövető szoftvere, amelyet a világjárvány kezdetén elképesztő mennyiségben vásároltak fel a cégek, képes az alkalmazottak munkanapjának minden másodpercét nyomon követni, amit a számítógép előtt töltenek. A futár és kézbesítő vállalatok mozgásérzékelők segítségével tartják szemmel sofőrjeiket, így tisztában lehetnek minden elvesztegetett másodperccel, amiért meg is büntetik a munkavállalókat. 

Az automatizáció nem váltotta ki az összes dolgozót a raktárakban, de a munka így sokkal feszítettebb tempójú lett és egyben veszélyesebb is. A fizikai munkát végzők is könnyen érezhetik magukat kiszolgáltatottan egy applikáció titokzatos algoritmusának, amely például versengéssel kényszeríti őket irracionális munkatempóra. Mindezt persze elképesztően alacsony fizetésért – hiszen ez biztosítja a gazdaságosságot –, miközben a dolgozó úgy érezheti, szerencsés, hogy egyáltalán van munkahelye. Ráadásul a fizikai munkakörök esetében nagyon gyakran a munkavédelmi feltételek sem adottak a dolgozók számára. 

Ezekben az esetekben nem az az igazi veszély, hogy kiszorítják a robotok az embereket a munkahelyekről, hanem hogy kegyetlenné és elviselhetetlenné teszik a munkakörülményeket. A vállalatok az automatizációval megszüntetik a dolgozók autonómiáját, és a profit maximalizálást helyezik a digitalizáció fókuszába, amivel jelentősen megnehezítik a munkavállalók dolgát.

Egy robot főnök sokkal több dologra figyel

Az elmúlt években az Amazon lett a hatékonyság mintája, ahol az automatizálással mindenki előtt járnak. Ennek azonban nagyon gyakran a munkavállalók a legnagyobb vesztesei. Számtalan jelentés számol be fenntarthatatlan munkakörülményekről és elvárásokról az Amazon központjaiban. A járművezetőknek állítólag beleegyezésüket kell adniuk, hogy a mesterséges intelligencia megfigyelése alatt végezzék munkájukat, illetve azokat a raktári dolgozókat, akik nem elég gyorsak, egyszerűen elbocsátják. 

Az elvárások olyan magasak, hogy többen számoltak be arról, hogy a mosdóba sem mernek kimenni a munkaidő alatt. A robotok ugyanis nem csak megfigyelik, de néha át is veszik a munkát. Ez lehet akár segítség is, de más esetekben komoly veszélyforrást jelenthet, hiszen a robotoknak köszönhetően nagyobb a nyomás a munkavállalókon. Egy jelentés megállapította, hogy gyakoribbak voltak a dolgozói sérülések a robotokat is alkalmazó Amazon raktárakban.

Nem csak az Amazon nehezíti meg a munkavállalók életét

Természetesen az Amazon aligha az egyetlen olyan vállalat, amely kihasználja az automatizálás előnyeit, és annak segítségével tartja alapos megfigyelés alatt a dolgozókat és ösztönzi őket keményebb munkára. Tavaly Josh Dzieza, oknyomozó újságíró a Verge-nél felvázolta a mesterséges intelligencia, a hozzá kapcsolódó szoftverek és gépek alkalmazásának lehetséges módjait olyan helyeken, mint a call centerek, raktárak és szoftverfejlesztő üzletek. 

Bemutatott egy bangladesi mérnököt, aki távmunkában dolgozott, és akit egy olyan program figyelt, ami 10 percenként 3 fényképet készített róla. A munkáltató így kívánt megbizonyosodni arról, hogy az alkalmazott valóban a teljes munkaidő alatt a számítógép előtt ül. Egy másik Dzieza által említett esetben egy call center munkatársát, akinek sokszor kellett elnézést kérnie az ügyfelektől, mesterséges intelligencián alapuló empátiamonitorral vizsgáltak, hogy valóban elég őszintén tudja-e kifejezni sajnálatát. A technológia tehát lehetővé teszi, hogy minden részletre kiterjedően ellenőrizzék a munkáltatók az alkalmazottakat. 

Dzieza szerint a fenti esetekben rendkívül drága lett volna elegendő menedzsert foglalkoztatni ahhoz, hogy az egyes munkavállalók minden mozdulatát és az egész napos teljesítményét szorosan követni tudják, vagy minden fuvart másodpercre pontosan nyomon kövessenek. A technológia segítségével azonban ez könnyedén megoldható. Az újságíró úgy véli, hogy azok a vállalatok, amelyek a legagresszívebben alkalmazzák ezeket a módszereket, mind hasonló struktúra alapján működnek. Ezek általában azok a cégek, amelyek a legrosszabbul fizetnek a dolgozóknak, könnyen bocsátanak el bárkit, gyakran alkalmaznak részmunkaidős vagy szerződéses munkavállalókat, és van egy kicsi, jól fizetett dolgozói csapatuk, akik a többieket megfigyelő szoftvereket kezelik és fejlesztik. 

Mennyire fontos a munkavállaló?

Egy 2018-as Gartner felmérésből kiderül, hogy már akkor a nagyvállalatok fele alkalmazott valamilyen nem hagyományos technológiát, amivel figyelemmel tudta kísérni a dolgozókat, beleértve azok kommunikációját, mozgását a munkaterületen belül, és biometrikus adatokat is gyűjtöttek róluk. A felmérés alapján arra számítottak a szakemberek, hogy 2020-ig a nagyvállalatok 80 százaléka fogja alkalmazni ezeket a módszereket. Azonban a koronavírus-járvány hatására a tendencia felgyorsult, mivel a cégek igyekezetek az otthonaikban munkát végző dolgozókat alaposan nyomon követni. 

Ennek pedig számos hatása van a munkavállalókra nézve. Mivel az otthonaikba hatolnak ezek az eszközök és módszerek, elveszítik teljesen a privát szférájukat és az önállóságukat is, hiszen a technológia folyamatosan figyeli és irányítja őket. 

Daron Acemoglu a Massachusetts-i Technológiai Intézet (MIT) közgazdásza arra figyelmeztet, hogy az alkalmazottak ezzel pénzt is veszítenek. Ugyanis az új digitális technológiák némelyike nem csak arra alkalmas, hogy helyettesítse az emberi munkaerőt, új feladatköröket hozzon létre vagy megváltoztassa a termelékenység egyéb szempontjait, hanem arra is, hogy módosítsa a költségek megosztását a korábbiakhoz képest. 

Acemoglu hipotetikus példájában egy csomagszállító cég sofőrét arra kérik, hogy bizonyos számú küldeményt szállítson le egy nap alatt. Évtizedekkel ezelőtt ennek a sofőrnek a vállalat valószínűleg többet fizetett, ha arra akarta ösztönözni, hogy kicsit gyorsabban vagy keményebben dolgozzon. Ma azonban a technológia segítségével tartják szemmel, és a cég minden pillanatban tudja, mit csinál a dolgozó, és esetleg mivel pazarolja el az értékes idejét. Ahelyett tehát, hogy bónusszal jutalmaznák a munkavállalót bizonyos mutatók teljesítése esetén, azzal szorongatják, hogy feleslegesen vesztegeti a munkaidejét. 

A problémát valójában nem maga a technológia jelenti, hanem azok a vezetők és vállalati stratégiák, melyek a munkavállalót csupán egy csökkenthető költségtételként kezelik, nem pedig erőforrásként. 

A munkavállaló csak dolgozzon

A Szilícium-völgyi vállalkozások fellendülése, melyeknél a kockázati tőke megkönnyítette a cégalapítást, szintén káros hatással volt ezekre a tendenciákra. Amy Bix szerint, aki az Iowai Állami Egyetem történésze, ezeknél a cégeknél sajnos a munkavállalók jólléte nincs a legfontosabb szempontok között a döntések során. Úgy gondolja, hogy sok minden, ami ezeknek a vállalatoknak a struktúrájában és technológiai fejlődésében zajlik, nem látható a hétköznapi ember számára, és ezt a cégek könnyen ki tudják használni. 

Az Uber jövőjét nem az önvezető autók, hanem az autóvezetők jelentik

2016-ban Travis Kalanick korábbi vezérigazgató úgy nyilatkozott a Bloombergnek, hogy az önvezető autók gyártása létkérdés volt az Uber számára. Azonban a 2018-ban történt halálos baleset, melyben egy önvezető Uber autó játszott kulcsszerepet, nagy botrányt keltett. De ekkor még Dara Khosrowshahi jelenlegi vezérigazgató mindenkit megnyugtatott, hogy a vállalat továbbra is elkötelezett az önvezető járművek mellett. Aztán 2020 decemberében, miután 1 milliárd dollárt invesztáltak az ágazatba, az Uber eladta önvezető jármű részlegét. Kicsit több mint négy hónappal később a fő versenytársa, a Lyft követte a példáját. Az Uber ugyan azt kommunikálja, hogy még mindig nem mondtak le az önvezető technológiákról, de nagyon úgy tűnik, hogy a közeljövőben a sofőr nélküli autók nem képezik a cég üzleti modelljének részét. 

Chris Frank, az S&P Global vállalat elemzési igazgatója, úgy gondolja, hogy még 5-10 év múlva is a vezetők által irányított Uber autók teszik majd ki a cég üzleti tevékenységének jelentős százalékát. De elmondta, hogy ez így is komolyabb részesedést fog jelenteni a piacon, mivel a cég várhatóan tovább növekszik, és a nagyobb teljesítmény kisebb hányada is jelentős részesedést biztosíthat számukra. 

A cégek számukra kedvező törvényekért lobbiznak

Az olyan vállalkozások, mint az Uber, a Lyft vagy a DoorDash keményen harcolnak azért, hogy sofőrjeiket ne kelljen alkalmazotti jogviszonyban tartani. Tavaly Kaliforniában az ilyen vállalatok 200 millió dollárt költöttek lobbizásra a 22. javaslat, azaz a Prop 22 benyújtásakor. Ugyanis érdekükben állt, hogy elfogadásra kerüljön a beterjesztés, amely lehetővé teszi, hogy az áru- és személyszállító cégek dolgozói független vállalkozóként tevékenykedjenek. Ezzel a törvénymódosítással a nagyvállalatok elkerülhetik, hogy olyan juttatásokat kelljen biztosítaniuk a járművek vezetőinek, mint a betegszabadság, egészségügyi biztosítás vagy munkanélküli hozzájárulás. A szavazás után a javaslat kampányának szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a módosítás a munka világának jövőjét mutatja egy technológiai alapú gazdaságban. 

Kaliforniában máris szót emelt néhány munkavállaló, mivel szerintük nem kapták még meg azokat a kedvezményeket, amiket a vállalatok ígértek a 22-es javaslat elfogadása esetén. A cégek azt ígérték például Kaliforniában, hogy a dolgozók legalább a minimálbér 120 százalékát fogják megkapni, de mint kiderült ez a munkaidő kizárólag azon részére vonatkozik, amit konkrétan a volán mögött töltenek. De szintén elmaradtak eddig a beígért egészségügyi támogatások, és a minimálbér tekintetében is aggodalomra ad okot, hogy az új törvény elfogadása előtt a UC Barkeley Munkaügyi Központ kutatása azt mutatta, hogy csupán 5,64 dolláros óránkénti minimálbérrel számolhatnak a dolgozók. 

A vállalatok ezekre a dolgozói felvetésekre úgy reagáltak, hogy a munkavállalóknak tisztában kellene lenniük, hogy bizonyos feltételek teljesítése esetén jár csak, például az egészségügyi támogatás. Azt ugyanis csak a heti 15 órát meghaladó járművezetők számára biztosítják, tehát akinek esetleg ennél kevesebb fuvar jut, az elesik a támogatástól. 
A Vox hírportálnak adott nyilatkozatában Geoff Vetter, a Protect App-Based Drivers + Services Coalition érdekvédelmi szervezet, és a Prop 22-t támogató lobbicsoport szóvivője elmondta, hogy a sofőrök 80 százaléka kevesebb, mint 20 órát dolgozik hetente, a legtöbben pedig még heti 10 óránál is kevesebbet. Ez szerinte azt is jelenti, hogy ezek a munkavállalók mind más munkahelyeken is alkalmazásban állnak, ahol valószínűleg rendelkeznek valamilyen egészségbiztosítással. 

Átláthatatlan útvesztő

A személy- és áruszállító cégek sokszor trükköznek az adatokkal a sofőrök keresetével kapcsolatban, és gyakran változtatják a kalkulációkra vonatkozó szabályokat. 2017-ben az Uber például 20 millió dollárt büntetést fizetett a Szövetségi Kereskedelmi Bizottságnak (FTC), amiért megtévesztette a leendő járművezetőket az elvárható jövedelmükkel kapcsolatban. Az FTC ugyanis megállapította, hogy bár az Uber azt állította, hogy sofőrjei 90 ezer dollár éves jövedelmet érhetnek el New Yorkban és 74 ezer dollárt San Franciscoban, a valóságban az átlagjövedelem New Yorkban csupán 61 ezer, míg San Franciscoban 53 ezer dollár volt. A DoorDash szintén kritikát kapott, amikor nyilvánosságra került egy olyan vállalati döntés, aminek értelmében minden járművezetőtől begyűjtötték a borravalókat és ezt a keretet a munkabérek kifizetésére fordították. A DoorDash azóta felhagyott ezzel az etikátlan gyakorlattal. 

Az Uber ügyesen egyensúlyoz

A járvány utáni helyzetben az Uber emelte a fuvardíjait, de ez a többlet nem a sofőrök bérét emeli. A Washington Post szerint a vállalat a Prop 22 elfogadása után megváltoztatta a kaliforniai sofőrök fizetési módját, és így most már nem a teljesített fuvarok arányában kapják meg járandóságukat, hanem a munkában töltött idő és a megtett távolság alapján. Az Uber vezérigazgatója azzal érvelt a döntés mellett, hogy ez nem érinti negatívan a kaliforniai sofőröket, ráadásul közülük vannak, akik ebben az elszámolási rendszerben többet is keresnek, mint korábban. 

Mivel komoly munkaerőhiánnyal küzd, nemrégiben 250 millió dolláros motivációs alapot hozott létre az Uber, melynek felhasználásával igyekeznek magasabb béreket biztosítani és ezzel munkára ösztönözni a járművezetőket. A vállalat elismerte, hogy valószínűleg ez csak egy átmeneti megoldás lesz, amíg a kereslet-kínálat egyensúlya újra helyreáll. 

Az azonban egyértelmű, hogy az Uber és a Lyft milyen gyorsan sarokba tudják szorítani az utasalkalmazások piacát, és elképesztő hatalmat tudnak gyakorolni mind a sofőrök, mind az utasok felett. 

A MIT közgazdásza, David Autor úgy véli, hasonló a helyzet minden olyan újdonságnál, ami felbukkan a piacon és hatalmas fogyasztói előnyökkel jár, mert idővel ezek az újítók jelentik magát a piacot, ahol kevésbé érvényesül a verseny. Leginkább csak az a kevés cég versenyez egymással, akik magát a szektort létrehozták, ez pedig tökéletes melegágya a kartellek kialakulásának, ami elképesztő hatalmat jelent az adott piacon. 

A munkaadók szerint jól bánnak a dolgozókkal

A szektor legnagyobb vonzereje a munkavállók számára, hogy rugalmasan oszthatják be idejüket és akkor dolgoznak, amikor nekik megfelelő. Egészen biztos tehát, hogy egy Uber vagy Lyft sofőr sokkal nagyobb szabadsággal és önállósággal rendelkezik a munkája során, mint mondjuk egy Amazon raktár dolgozója. A Lyft szóvivője is úgy gondolja, hogy munkavállalóik számára ez a fajta rugalmasság a legvonzóbb. Szerinte az is fontos része a sofőrök szabadságának, hogy bármelyik fuvart vissza is utasíthatják, mindenki maga döntheti el, hogy mennyi pénzt szeretne keresni, és ennek függvényében tölt adott időt a munkával. Ha pedig pihenőre van szüksége a járművezetőnek, akkor bármilyen főnök megkérdezése nélkül akármikor tarthat szünetet is. A szóvivő fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a sofőrök nagyrésze általában rendelkezik másik munkahellyel is. 

Alaposan szemmel tartják az embereiket

A rugalmasság azonban nem azt jelenti, hogy ezek a cégek nem ellenőrzik a járművezetőket. Mindenféle trükköt és eszközt alkalmaznak, melyekkel és az algoritmusok által irányíthatják a munkavállalókat. Uber sofőrök arról számoltak be, hogy rendkívül zavaró számukra az állandó felügyelet, a transzparencia hiánya a vállalatnál és az applikáció miatti dehumanizálódás. Persze az algoritmus nem akarja tudni a sofőr egész napjának minden mozzanatát, csak biztosítani akarja, hogy a lehető leghatékonyabban dolgozzon a profit maximalizálásának érdekében. 

Látszólag szabadság, valójában börtön

Carlos Ramos a Lyft sofőrje volt korábban San Diegoban, és beszámolt arról, hogy gyakran érezte manipulálva magát az applikáció által. A különböző ösztönző elemek például megmutatták, hogy a cégnek hatalmas szüksége van aktív sofőrökre a reggeli órákban, és gyakran érezte annak komoly veszélyét, hogy büntetést kap, ha valamit nem jól csinált. 

Ramos elmondta, hogy ha több fuvart utasított vissza egymás után, vagy valamilyen más felkérésre mondott nemet, akkor könnyedén előfordulhatott, hogy az alkalmazás egy ideig nem osztott neki potenciális fuvarokat, egyáltalán. Mondhatni, parkolópályára tették büntetésképpen. Ez a titkos megrendelés megvonás számos Lyft és Uber sofőr feltételezése szerint bevett gyakorlat. Ramos szerint egyáltalán nem láthatnak bele a rendszer pontos működésébe, ezért nincsenek tisztában vele, hogy mi folyik a háttérben. A cég irányítói rendelkeznek a szabadalmi jogokkal, védik magukat az üzleti titokra hivatkozva, és a birtokukban vannak a sofőrök adatai is. Ramos szerint a járművezetők viszont így rendkívül kiszolgáltatottak az információk hiányában. 

Természetesen ezek a vállalatok tagadják, hogy bárkit ilyen okokból elzárnának a potenciális ügyfelektől. A Lyft szóvivője szerint a cég érdeke, hogy a járművezetők minél pozitívabb tapasztalatokat szerezzenek, ezért gyakran kommunikálnak velük, tájékoztatják őket és együttműködnek velük annak érdekében, hogy a sofőrök képesek legyenek maximalizálni a keresetüket. Szerinte nem csak, hogy nem használják a negatív priorizálás eszközét, de kifejezetten támogatják és segítik azokat a vezetőket, akiket esetleg az inaktiválás veszélye fenyeget. 

Az innováció jövője nem elkerülhetetlen

Könnyű azt gondolni, hogy a technológia és az innováció következményei elkerülhetetlenek. Ahogyan a bérek emelkednek, egyre több cégnél felmerülhet, hogy a dolgozókat robotokkal helyettesítsék. Az online vásárlások növekedésével a boltok eladóinak szerepét is szoftverek és raktárak automatizált rendszerei veszik át, azonban ez azt is jelenti, hogy a házhozszállítás az élelmiszeriparban is egyértelműen megkerülhetetlen szolgáltatássá válik. És valójában bár a munkaerőpiac képe határozottan és dinamikusan változik, mégis az új viszonyok között is nélkülözhetetlen az emberi tényező. 

Chen szerint a technológia nem szükségszerűen az ember ellensége. Nem kell, hogy általa kihasználják a dolgozókat és nem jelenti azt, hogy a többség elveszti a munkáját a robotok miatt. Azt állítja, ezek nem elkerülhetetlen következmények, hanem minden esetben emberi döntések, amiket viszont szinte mindig olyan vezetők hoznak meg, akiket a profitszerzés vezérel. Ez a mentalitás pedig a történelem során mindig a szegények és a munkásosztály kizsákmányolásának veszélyét hordozta magában. 

Hol van a lét és a fuvardíj minimuma?

Chase Copridge a technológiai nyomás és túlhajszoltság egyik áldozata, aki régóta dolgozik sofőrként és megjárta már a legtöbb szállító céget. Alkalmazta már őt az Instacart, a DoorDash, az Amazon Flex, az Uber és a Lyft is. Elmondása szerint látott olyan megbízási ajánlatot, amely mindössze 2 dollárt fizetett volna. Ő visszautasítja ezeket a fuvarokat, hiszen az ilyenek finoman szólva sem jövedelmezőek. De ettől még előfordulhat, hogy van más, aki elvállalja az ilyen alulfizetett megbízást is. Copridge saját bevallása szerint azok közé tartozik, akiknek nagy szükségük van minden dollárra a megélhetéshez, és ezért kénytelen elvállalni azokat a szintén rosszul fizetett fuvarokat, amiket ezek a cégek biztosítanak számukra. Úgy véli, az embereknek látniuk kell, hogy a hozzá hasonlók kizsákmányolása által virágoznak ezek a vállalatok. 

Megdöbbentő fordított arányosság

Nem minden automatizálással kapcsolatos döntés növeli a termelékenységet, vagy javít bármit az üzletmeneten, van amelyik pusztán a vállalat nyereségét növeli. Az önkiszolgáló pénztárak például a szupermarketekben csökkentik az alkalmazott pénztárosok számát, de vajon valóban gyorsabbá vagy kényelmesebbé teszik a vásárlás élményét? Akkor érdemes igazán elgondolkodni ezen a kérdésen, amikor egy termék leolvasása közben valami hibát jelez a gép, és perceket kell várnunk, amíg egy bolti alkalmazott a segítségünkre tud sietni. 

A technológiai fejlődés ellenére a termelékenység az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. David Autor szerint ez az elmúlt évtizedek paradoxona. Főleg a 2000-es évek óta gyorsul egyre elképesztőbb ütemben a technológia fejlődése, azonban vele párhuzamosan a termelékenység meglehetősen gyenge teljesítményt mutat. Szerinte ennek az az egyik oka, hogy sok értelmetlen, szükségtelen, triviális dolgot automatizálunk az igazán fontos dolgok helyett. Lehetséges, hogy ha a technológiai fejlődés fő iránya az okostelefonok, az önkiszolgáló felületek és a DoorDash helyett az antibiotikumok, a beltéri víz- és villanyvezetékek, a távközlés vagy a légi közlekedés lenne, akkor nagyobb mértékben érezhetnénk a valódi hasznát az innovációknak. 

Rossz irányba tolódott a fókusz

Acemoglu ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a vállalatok sokszor annyira koncentrálnak az automatizálási és nyomon követési megoldásokra, hogy előfordulhat, hogy emiatt maradnak le olyan felfedezésekről, melyek lényegesen nagyobb hasznot jelentenének. Szerinte az utóbbi években aggasztó szinten a fejlesztések perifériájára került az új feladatkörök meghatározása, újfajta épületek vagy még nem létező iparágak létrehozása. Ha egy munkáltató igazán elkötelezte magát a munkavállalói nyomon követés mellett, akkor az korlátozza abban, hogy például új feladatköröket alakítson ki, hiszen azokhoz újabb megfigyelési technikákat kellene kialakítani. 

Az embernek is marad munka, de kérdés, hogy milyen

Fontos tehát, hogy mit automatizálunk, hiszen nem minden fejlesztés egyformán előnyös, nem csak a munkavállalók, hanem az ügyfelek, a vállalatok és tágabb értelemben véve a gazdaság számára sem. Semmilyen területen sem könnyű megbirkózni a technológiai fejlődéssel és az emberek életét megváltoztató megoldásokkal és módszerekkel. Bár a robotforradalom nem veszélyezteti mindenki munkahelyét, de az automatizálás sokakat tesz helyettesíthetővé, különösen a gyárakban. Az is lehet, hogy egy gép nem veszi át teljes egészében az emberi munkaerő szerepét, de a közepes végzettséggel rendelkező munkaerő helyett elegendő lesz egy alacsony képzettségű munkavállaló is, akinek természetesen alacsonyabb bért kell kifizetni. Az áru- és csomagszállítás területén korábban biztosított volt a munkavállalók számára a szakszervezeti érdekképviselet, a stabil fizetés, jutalmak és egyéb juttatások. Ezek mára kiveszőben vannak, de amikor majd önvezető teherautókkal oldják meg az áruszállítást, akkor is marad néhány rossz minőségű munkahely, azon feladatok elvégzésére, amit a robotok nem képesek elvégezni. 

Autor szerint az amerikai gazdaságban azzal kellett szembesülniük, hogy sok középfokú végzettséget igénylő munkahely szűnt meg, ezáltal széles réteg kényszerül alacsonyabb képzettséghez kötött, rosszul fizető munkaköröket elvállalni. Pedig szerinte kezdetben, a történelem korábbi időszakaiban, az automatizálás olyan munkakörök és tevékenységek esetében adta a gépek kezébe a munkavégzést, melyek az ember számára veszélyesek, megalázóak vagy embertelenek voltak. Ez pedig valódi fejlődést és hatalmas segítséget jelentett. Az elmúlt évtizedekben ezzel szemben az történt, hogy a gépek egyre hatékonyabban helyettesítik a szakképzett munkaerőt, és az emberek számára megmaradnak a nehéz, kézügyességet, rugalmasságot igénylő, esetleg kreatív és érdekes, de gyakorlati készségeket nem igénylő feladatok. 

Nagyon hiányoznak a szakszervezetek

A vállalatok pedig remekül ki tudják használni a technológiát, hogy a lehető legtöbbet préseljék ki a munkavállalókból. Már csak azért sem ütköznek akadályokba, mert a dolgozóknak gyakran nincsen elegendő ereje az önérdekérvényesítéshez, hogy korlátokat szabjanak az elvárásoknak, vagy hogy jobb munkakörülményeket és több fizetést követeljenek. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a szakszervezetek tagsága és ereje meredeken csökken az elmúlt évtizedekben. Az Egyesült Államok munkaügyi törvényei és rendelkezései a teljes munkaidős állások köré épülnek, ezért a részidőben dolgozó Uber és egyéb sofőrök elesnek sok fontos juttatástól és kedvezménytől. A helyzetet jelentősen javítaná, ha a törvényeket korszerűsítenék a döntéshozók, és sokan úgy vélik, ennek mielőbb meg is kell történnie. 

A gép vagy az ember a veszélyesebb?

Bix szerint a legfontosabb, nem önmagában a technológia. Sokkal inkább a munkaerő kérdése, mind egyéni, mind kollektív szinten. Rendkívül változatos eredményei lehetnek az automatizálás fejlődésének, és nem szabad elfelejteni, hogy a gépek is emberi alkotások. Kiemelkedő szerep jut a társadalmi prioritási szempontoknak és annak, hogy mit fejlesztünk és milyen technológiák terjednek el széles körben. Elképzelhető, hogy épp a robot-apokalipszis közepén ülünk kicsit értetlenül, de látnunk kell, hogy valójában nem a robot, hanem a feladat, amit a „főnöke” rábíz, az igazán lényeges. Ha az emberi szándék nem csak gazdaságilag, de társadalmilag is hasznos, akkor a gépek nem veszélyesek ránk nézve.